Brutálisan Kedves (Befejezett)

NÉGY

Általában Kata reszortja volt az ilyen, azonban most Kristófnak szaladt fel a szemöldöke, amikor a legjobb barátja a csütörtök esti próbájuk után, az újkeletű szokásuk szerint náluk aludt. Még mielőtt feküdtek, kiültek a teraszra.

Ahol a punk hirtelen megkérdezte:

- Fannival mi van?

Kata keserűen elmosolyodott. Megtolta Zalán telefonját felé. Aztán felrakta a fejhallgatót. Kristóf belekortyolt az aminosavba, amit a felesége előre behűtött neki, hogy ne ugrálja le a kegyetlen munkával felszedett izmait:

- Nagyon rá vagy pörögve – összegezte a keresztapára nézve.

- Az a lány csodás – sóhajtott a punk.

Az ölébe fektetett keresztfiának szabályosan elmosódottan járt a lába, ahogyan bicikliztette, hogy jó legyen a pocakja. Ugyanis ennyire zavarban volt. Kristóf elgondolkodott, hogy elveszi tőle a gyerekét. Ám két napja szenvedtek a kólika miatti álmatlanságtól, és kivételesen a kicsi sem sírt, szóval inkább nem bolygatta, ha mindenkinek megelégedésére szolgált a helyzet.

- Ugye tudod, hogy van barátja? Vagy hát... Olyasmi – figyelte azért árgus szemekkel a csöppséget az édesapa.

Kata látszólag semmit nem hallott belőlük, ahogyan a billentyűzeten szaladt a keze. Mert újra elkezdett írni, mióta nem kellett minden munkát elvállalnia. Ennek ellenére abban a pillanatban, hogy jött a siker hangja, – mire ők pisloghattak volna – már befelé tartott a fiával.

- Ezt mégis, hogy a szarba csinálja?! – nézett utána Zalán. – És mi az az „olyasmi barát"?

Az első kérdésre a másik csak a fejét rázta. Nem tudta. Ennyit számított a rutin? Vagy Kata empátiája volt a kulcs? Nem tudta, csak azt, hogy imádja. Megnyugtatta, hogy nem neki kell ezeket kézben tartania.

Szívesen átadta a gyeplőt, mert Kata mindig el tudta érni, hogy férfinak érezze magát. Nemcsak azért, mert a nő teljesen sötét volt a befektetésekhez vagy épp a kódokhoz. Hanem mert mindig úgy viselkedett, hogy ő erősnek és bizonyosnak érezze magát.

Hogy otthon biztonság legyen. Amibe most Zalán is besüppedt, így a barátja remélte, hogy jobban viseli majd a helyreutasítást:

- Fanni hívő... szerinte jár egy pasival... – kezdte óvatosan.

Zalán elsápadt. Megkapaszkodott az asztalban. A szeme csillogása valahogy kialudt:

- Tessék?!

- Hát... Az a csaj házasság előtt, szerintem, nem szexszel. Konkrétan még nem láttam, hogy egymáshoz nyúltak volna. Igazából a srácot sem, de amikor hívja, Fanni mindig kiborul. Azt viszont tudom, hogy Kata egyenesen gyűlöli, pedig neki ez nem szokása.

- Mert egy suttyó, önző paraszt – közölte a nő.

Pragmatikus hangon, miközben a fiát ringatva, a csöppség fülét fogva kijött. Aki boldogan kacagott, hogy sikeresen berottyantott, és utána új nadrágot kapott. Rettenetesen ambivalens kép volt az a kérlelhetetlen elutasítás, ami a beszédből sütött a gyengéd öleléssel. Éppen akkor, amikor talán a földkerekség legeslegpuhább pusziját kapta a kobakjára a kisfiú:

- Szóval Zalán, fel ne merd adni, ha tényleg tetszik Poszáta! Ugyanis a nőket el is lehet szeretni. Különösen, ha egy faszkalap a faszid, mint Milán drága.

Drága. Zalán megszeppent. Őt is drágázta néha Kata, de az kedvesen lekicsinylően hangzott. Nagyjából annak a szinonimája, hogy „mégis, hogy lehetett ennyi eszed? Gyere, segítek!". Ezek szerint ennek került még egy hangsúlya.