Brutálisan Kedves (Befejezett)

HUSZONEGY

Utolsó előtti rész... Bocsi ;)

Zalán viszont a mennyasszonyát akarta vinni. Még inkább a feleségét. Úgyhogy egyre kétségbeesettebben kereste a lehetőségeket. Egyszer még óriás kerekezni is elvitte, csak épp azt nem kérdezte meg, Fanninak van-e tériszonya.

- Jézusom, de magas! – sikkantott a nő, és átmászott az ölébe.

A punk első blikkre elvigyorodott. Nem említette meg, hogy elég szerény kapaszkodó ő is, aki ugyanabban a fülkében ül. Hiszen nem tud repülni. Ennek ellenére szívesen vette a nyakában a karokat. Hogy erős. Hogy szükség van rá.

Aztán eszébe jutott, hogy a nadrág zsebébe van a gyűrű. Rásandított Fanni sápadt orcájára, ami el volt bújva. Reszketett. Nem lett volna fair, most ilyet kérni tőle. Helyette simogatni kezdte a tarkóját.

Fentebb vonta az ölében, bár érezte, hogy felgyűri vele a szoknyát a nő lábán.

- Nézz messzire! Gyönyörű a panoráma.

Nem véletlen hozta ide.

Fanni nyikkant. Valamit fuvolázott. Zalán alig bírta kibogozni a mássalhangzók levegős áradatából a kérdést:

- Tényleg szép?

- Megéri – sóhajtotta, miközben közebb vonta.

Csak a bőrén a nyomásból tudta meg, amikor a nő álla megérkezett a vállára. Aztán a fülében hallotta az ájtatos sóhajt:

- Ez csodás. Az egész várost belátni.

A férfi tétován leengedte volna a kezét. Mire Fanni hátranyúlt a derekára, és visszacsomagolta:

- Most ne engedj el, légyszi! Akkor elfogy a bátorságom, és nem tudom tovább nézni.

Zalán beletörődően visszapakolta a mancsait. Utána vesztesen lekászálódtak. Akkor is bukott harcnak érezte, ha Fanni lelkesülten csacsogott. Hozzábújva. Hosszú fonatába kapaszkodva, ahogy ő ölelte a derekát.

Persze hogy annak érezte, amikor remegett a nő lába még a félelemtől.

Bezzeg, ő nem remeghetett. Pedig majd megette már az ideg. Annyira túl akart lenni az egészen. Különösen, hogy várta a visszautasítást. Hogy felébred. Ő vagy a nő. Aki rájön, mennyivel jobb is járna neki, mint egy vesztes vágó.

Azt kívánta, így vagy úgy, de legyen vége:

- Üljünk be valahova! Koccintsunk, hogy túlélted!

- Igen? – mosolyodott el Fanni puhán.

- Igen – húzta maga után.

Mert egy bárban mégiscsak kevésbé szánalmas. Mondjuk, valami puccos helyet akart. Így kerültek egy neves művészintézményhez. Amolyan patinás, húsz éve is ott volt, hipster épületben.

Ami előtt Fanni halálsápadtan megtorpant.

Ha Zalán azt hitte, eddig reszketett, akkor most megtapasztalhatta, valójában milyen az:

- Mi a baj?

- Én... itt.. – csuklott el a nő hangja.

A férfi ennyiből megértette. Hiszen divatbemutató után történt támadás. Magában durván káromkodott, és mindennek minősítette az ostobaságát, hogy ezek után pont ide hozza. Összerakhatta volna. Pontosan tudta, hol lakott régen Kata.

Hogy tíz éve itt még a hipster közegek illegették magukat.

Már perdülni akart, amikor Fanni kihúzta magát. Megkeményedett a háta. Éppen, ahogy Zalántól látta. Aki azt mantrázta, hogy nem a hely hibája. Talán emiatt a nő még nem fogja utálni.