⛔️ Vér és szenvedély 🔞

Belső gondolatok

Zoya
A céghez Nicolas elött érkeztem pár percel. A kocsiból kiszálva láttam hogy begurul a kocsival és a fejével felém biccentett mielőtt leparkolt.
Az utca zaját egy hirtelen dörrenés törte meg , mindenki a földre bukott, kivéve én . A lábaim a földhöz gyökereztek és melegség öntötte el a hasamat, a kezemet tettem oda és lenézve láttam meg hogy csuron véres a rózsaszín selyem ingem . Ekkor értettem meg a helyzetet a hang nem egy égből jött dörrenés , hanem a belém csapódó golyót kilövő fegyver hangja volt .
Körülöttem minden lelassult és rám több tonnányi suly nehezedett . A fejemben csak az járt hogy elfáradtam és már éreztem a jéghideg járdalapot a bőrömön. Fölém hajolt valaki és a fejem felemelte , egy gyönyörű szempár nézett rám.
- Nézz rám ! Ne csukd le a szemed ,maradj velem !
Ezek voltak a szavak amiket utoljára hallottam, a látásom homályossá vált és köhögni szerettem volna de már arra sem volt erőm . Egyre jobban elnyomott az álom.

NICOLAS
A céghez siettem mert a tegnapi betörő utolsó szavaiban Zoját emlegette . Mély nyugodtságot éreztem mikor megláttam a cég elött és boldogan intettem neki hogy itt vagyok. A kocsimat épp megállítottam mikor fegyver dörrenést hallottam, a fegyveremért nyúltam és kipattantam a kocsiból , körül néztem de nem láttam a támadót .
Zoya felé kaptam a fejem és meredten állt és csak lefelé nézett, egyre nagyobb vörös folt jelent meg a hasán . Elindultam felé de akkor ő már a földön feküdt, fejét a lábamra hajtottam .
- Nézz rám , Ne csukd le a szemed ! Maradj velem ! Mondogattam neki de csak meredt tekintettel nézett a szemében . Nem láttam félelmet , csak ürességet gyönyörű szemeiben .
A lélegzete egyre nehezebb volt majd levegőért kapkodott mikor a szép ajkai közül vér csurrant ki .

A kezembe kaptam és a kocsi felé szaladtam vele, a kórházba értünk kevesebb mint 5perc alatt . A kórház elött a magán dokim várt és rögtön hordágyra fektették .
Én csak a hófehérre sápadt bőrét simogadtam de egyre hidegebbnek éreztem és láttam az orvosok arcán az aggodalmat .
A folyosó végén engem nem engedtek tovább a mütő ajtajába ültem le és Zoja vérét néztem a kezeimen .