⛔️ Vér és szenvedély 🔞

Napfogyatkozás

                            Nicolas

Két napja nézem életem szerelme mozdulatlan testét, csak a gépek zúgása tölti be a kortermet . Minden egyes csipogás, minden egyes kis vonal a monitoron egy kis reményt adhat, hogy magához tér és újra hallgatom lágy hangját ahogy engem hív .
Egy évvel ezelőtt miattam került ilyen helyzetbe, én raboltattam el, én altatóztam be , én indítottam el a lavinát és a szív problémáit. Én kis naiv meg azt hittem sose kapom vissza a sok szenvedést amit másoknak okoztan  de mindenki megszenvedi a bűneit.  Most én vagyok a soros .

Két napja a tökéletes életem apró apró kis darabjaira hullot mikor a kórház felé száguldva Zoja elejtette a fejét, gyönyörű szemeit becsukta és azóta ki se nyitotta . A szívem megszakadt.

A kórház az òrdításomtól volt hangos az elmúlt két napon, hol a fájdalom , hol a düh miatt tomboltam .
Két nappal korábban
Pár órája ültem a hideg kórházi folyosó padlóján, a könnyeim elárasztották az arcomat, a torkomban egyre nőt a gombóc minden percel csak nagyobb és nagyobb lett . Más volt . Most a szívemben éreztem , hogy nagy a baj, a történtek újra és újra lejátszódtak a fejemben . Az irodát azonnal elhagytuk, tövig nyomom a gázt, közben félszemmel a szemem Zoján tartom aki egyre sápadtabnak tűnik. Csak a suttogása töri meg a csendet -Minden renben lessz ! Minden rendben lessz ! 
A korház csak huszonöt percre van a cégtől ,de már csak néhány utca és ott vagyunk a nagy sebességnek köszönhetően öt percet behoztam.
- Csak két utca és ott vagyunk ! Oldalra pillantok és elkapom az utolsó pislogását amiutan a szeme kifordúl és a teste elgyengülve roskad az anyósülésre . Hirtelen a szívem egy ütemet kihagy , de nem gyengűlhetek el  már itt is vagyunk a kórház bejáratánál . A mentőkből sorra viszik be a betegeket , a levegőben hasít a szirénák hangja és a fájdalom bejárja az egész udvart . Óvatosan próbálom megemelni és a lába alá csúsztatom a kezem majd a gyönyge kis testét a koromban sietve megyek a bejárat felé . A hatalmas ajtó automatikusan szètnyílik a recepciótól két nővérke ijedt tekintettel szalad félénk és a váróból minden szem rá szegeződik . Lenézek a karjaimban fekvő lányra akit pár pillanat után a hordágyon fekve a nővérek egy doktor kíséretében a sürgösségibe tolnak .

Itt maradtam egyedül, még érzem a teste súlyát a karomon, a kezem a kezem pedig  vörös vérben úszik . Meredten nézek a kezeimre, a vér sosem ijesztő nekem na de most . Ahogy körbe nézek tudatosul bennem , hogy vértócsákat hagytam magunk után . Az ő vére, rengeteg vér, mindenhol vér .

Pár óra várakozás után a sürgösségiről az ismerős doktor lépett ki aki bevitte őt mikor behoztam egy másik kíséretével aki Dr.Rose volt az ország legjobb doktornője ,Zoja nőgyógyásza aki rögtön felém és a Miller család felé fordult akik idő közben megérkeztek, Naomi hozta be őket a történtek után pár percre .
- Tiszteletem Nicolas ! Mr és Mrs !
Nem kertelek, nagyon rossz állapotban van a kisasszony . A szíve pár órán belül leál .