⛔️ Vér és szenvedély 🔞

Vihar

        Zoya

A fejemben zúgnak a hangok és apró fények jelennek meg a szemem elött .
Azt sem tudom hol vagyok ès mi történik velem. Próbálom a szemem kinyitni de csak pillanatnyi ideig sikerül,gépek zúgása tölti be a szobát ahol vagyok  . Az utolsó emlékem az, hogy a kocsiban ülök és a kórház felé tartunk Nicolassal , de utána semmi . 
Képszakadás . Bármennyire is próbálok gondolkodni az elmúlt percek történésében de  semmi sem ugrik be .
Vajon mi történhetett ?

Újra próbálkozom a szemem kinyitásával és kisebb nagyobb sikerrel sikerül is. Fehér fények világítnak felettem amik majd megvakítanak .
Pár pislogás után egyre jobban kitisztúl a kép. Jobb oldalt gépek sokasága működik mellettem. Gyorsan észre is veszem,hogy két monitoron szívritmus jelei rajzolódik .

Köszönöm Istenem ! A babánkal minden rendben, látom a kis szívének a működèsèt . Semmi sem fontosabb ennél , csakis az, hogy ő jól legyen .
A szememmel tovább pásztázom a szobát és egy férfi alakja rajzolódik ki az ágyam mellet . A kép lassan kitisztúl és meglátom Nicolas lehajtott fejét, a két kezében szorongatja a sápadt ujjaimat .
Megszólalni próbálok de a torkomban és számban lévő cső megakadályozza ,hogy egy szó is akár elhagyja a számat.
Erősen próbálkozom a kezem megmozdításával , de sikertelenül csak az ujjam mozdul meg .

Nicolas fénysebességel emeli fel a fejét és az arcomra vezeti tekintetét.  Mélyen a szemembe néz és egy pillanatra lesápad, a tekintete köztem és a gépek között cikázik . A fejem mellé lép és valamit csinál , de nem tudom megnézni mert mozdulni sem tudok .
Érzem a testem de nemtudom irányítani . Szörnyű érzés . Mintha bele lennék zárva a saját testembe , amit nemtudok irányítani .

Visszalép hozzám és a kezét az arcomra vezeti, szemeibe gyűlnek a könnyek de még se szólal. Csak meglepetten néz rám és a szemeiben felfedezni vélem a boldogság tüzét . A száját többször is szólásra nyitja ,majd becsukja . Ezt többször is megismétli de végül meghallom a remegő hangját ami lassan jút el az élmémbe.
- Zoja szivem, minden rendben már ittvagy velünk , visszatértél hozzánk !
Zavarodott a beszéde, vagy csak én nem értem.  Ezt én magam se tudom .

Pár pillanat után emberek jellennek meg a szobámban, orvosok . Mindegyik serényen intézkedik , és egy egy gépet kapcsolnak és lecserélnek . Az eggyik orvos közel hajol hozzám , majd a számból és orrombol kiszedi a légzéshez szükséges csövek és egyéb dolgokat . Amik kisebb fájdalommal jár,de csak szorosan összeszorìtom a szemem. Majd egy hangra leszek figyelmes .
- Hölgyem kérem szívjon a szìvószállal egy pár korty vizet . A nyelőcsöve bizonyára nagyon kivan száradva.
Szótfogadva kinyitom a szemem és a számba rakott műanyagot megszívom .
A hűvös víz olyan jólesik mint sivatagban a zápor. Egy megkönnyebűlt sóhaj hagyja el a számat ,amin még én is meglepődöm .

Mostmár megpróbálkozom a beszéddel is, pár nagyobb nyelés után végre hangok hagyják el a szám .
- Nicolas !
Szavamra rögtön mellettem terem és kezemet szorosan az ujjai közé temeti .
- Itt vagyok szerelmem !
Lágy és kedves hangját az orvos szavai szakìtják félbe .
- Üdv újra köztünk Mrs.Miller ! Én Dr.Davidson vagyok, az ön szívsebésze .
A napokban két szívműtéten is átesett , de ön nagyon erős volt és komplikációk nélkül sikerült minden. A második műtétje tizenkét napja volt, de utána nem ébredt föl az altatásból, amit a szívét érő sokk okozott . Azóta minden értéke tökéletes lett és maradandó károsodás nélkül sikerülni fog felépülni. Kérem pihenjen és pár óra múlva pár vizsgálatot elvégzünk.

A doktorok egy pillanat alatt tünnek el a szobából. Az információkat most èrtettem meg.
- Tizenkét napig voltam kómában ?
Kérdezem alig halható hangon.
- Igen drágám, azt hittem sose hallgatom a hangod újra.
- Minden rendben már felébredtem.
Mosolyra húzom a számat.
- Minden rendben .
Az arca megse rebben csak nyel egy nagyot.
- A babánkkal minden renben ? Amióta magamhoz tértem nem érzem,hogy mozogjon .