Maffia gyermekei.

-31- Felhők?

A szülinapom szokásosan telt, csak mi. A három család.
Kaptam sok figyelmeztetőt hogy betöltöttem 17.évemet.
Ezek voltak a-az: "Ne merj pasizni"
"Kinyírom a gyereket"
"Túl gyorsan felnősz"
Stb..stb.
Persze voltam annyira szerencsés hogy minden 15 percenként bevágtak a medencébe. Hol Jisung, hol Changbin, vagy apa, Jeongin , Deahyun, Jung-Hwan.
A képeken csurom vizesen ültem.
Télleg nagyon jó volt, csak Minho és én ridegebbek voltunk, ezt sajnáltam de már felnőtt , nem tehetek ez ellen semmit.
Apa megkérdezte hogy szeretnék-e még valamit, én csak annyit mondtam hogy a tengert szeretném látni.
Viszakozott, amivel nem bírtam és nem is akartam ellenkezni, de helyette kaptam egy teljesen szerdai napot amin nem kellet tanuljak.
Már reggel hívtam Felixet hogy jöjjön értem!
Fogalmam sem volt mit vagy hova szeretnék menni.
Csak el akartam szabadulni a szobámból.
Egy szép park elött szálltunk ki, voltak azért egy páran , de cseppet sem zavart.
Mosolyogva szívtam be mélyen a levegőt. Felix is mellém sétált, forgolódni kezdtem, merre induljunk?
—Szerinte... -Felix zavartan nézett rám, nem tudtam eldönteni mi a baja. Zsebébe nyúlva húzott ki egy apró baba rózsaszín kis dobozkát.
—É-én tudom ,hogy nem e-ehez vagy hozzá szokva de nem akartam illetlen lenni azzal hogy szülinapod  volt , és én nem adtam neked semmit. Lelkiismeretem lenne. -nyújtotta felém. Lassan vettem ki a kezéből. Magam elött tartva nyitottam ki, egy nyaklánc volt benne, aranyszínű vékony szemű láncon volt egy kis rózsaszín gyöngyszerű gömb, e-körül volt egy kis aranyszínű kör. Mint egy bolygó, a ~gyűrűs bolygó~.

🪐

Csak néztem az ékszert, nem tudtam mit mondani , gyö-gyönyörű volt!
Bekönnyezve néztem fel rá.
—Ne-Ne haragudj!! Igazad van!! Jobbat érdemlesz egy kis hülye rózsa kvarcnál!!! Veszek helyette másik.. - nyúlt volna kivenni a kezemből. Hátat fordítva védtem a kis dobozt, nem tudtam elhinni azt ami a kezembe volt.
Kaptam egy nyakláncot!! Egy olyan nyakláncot aminek nincs több száz ezer won értéke , helyette eszmei értéke van!!!!
Ugráltam , toporzékoltam, bőgtem egyhelyben!
Rohadt sokan bámultak meg, de ugyan úgy folytattam .
   Felix csodálkozva nézte a lány reakcióját, azt hitte csak színlel, de hamar rá jött a könnyek és toporzékolás után hogy nem, ez nem színlelés. Aggódott hogy nem fog neki tetszeni, hisz saját maga készítette. Sokadjára sikerült úgy ahogy elképzelte.
Csak nézte ahogy lány szorongatva könnyezik és ugrál.
Csak nézte ahogy a selymes haja fel-le pattog a lánnyal eggyütt.
Gyönyörködni kezdett benne, imádta a hiperaktivitását, imádta a hülyeségeit, imádta az illatát, imádta a szemeit, imádta hogy más nyelveken káromkodik.
Imádta a lány lényét, belül-kívül.

Felix szerelmes lett.

Felhők lepték be , amik csak őt és a lányt nem zárták ki, a többit mind.

  —Köszönöm!!-sétáltam hozzá vissza, letöröltem arcomról a könnyeket, majd óvatosan kihúztam a láncot a fekete puha szivacsos részből.
—Jobbat kellet volna.-kapcsolta ki. Elhúztam hajam, felülről tette mellkasomhoz , és onnan húzta fel nyakamhoz , majd kapcsolta be.
—Nagyon tetszik!!-mosolyogtam továbbra is, de azt ő nem láthatta.
—Rózsa kvarc?
—Igen.-adott egyszerű választ, vissza dobtam hátra a hajam és mivel így is közelebb voltam hozzá, még közelebb léptem hozzá. Nem valami magas, így hasonló szintben lehettünk, cipőmnek is hála.
Engedéj nélkül öleltem meg, nagyon szorosan, fuldokló hangokkal jelezte ezt. Tettem rá, ugyan úgy vállához bújtam.
Örültem hogy vissza ölelt, nagyon jól esett.
És a nyaklánc? Imádom!! Nem tudom hol szerezte , de imádom.
A nap folyamán elmentünk fagyizni, kávézni, a folyóhoz, voltunk a parkban is, de végül ismét a folyónál kötöttünk ki.
Tejes kávémat szorongatva néztem a víz erős sodrását.
—Te tudsz úszni?-rám nézett de nem válaszolt.
—Hahó?-mozgattam elötte tenyerem. —Jól vagy?- fejemet kicsit oldalra  fordítottam.
—Öhmm!! Igen! Persze!!-vágta rá.