-22-

196 21 9
                                    

—De amúgy télleg nagyon sokan jöttek oda. A furcsa az hogy egyetlen egy idősebb sem jött hozzánk. Mind a mi korosztályunkból.

—Hát nyilván valóan nem fog oda menni a 70 éves momszi,  hogy mizu.-válaszoltam.

—Sokan azt hitték hogy eggyüt vagyunk!-mondta csodálkozva. Egyértelműen én is csodálkoztam. Ha valamelyik hím nemű egyeddel beszélek akkor mindjárt eggyüt vagyunk? Tch..

—Hármasban nyomjuk?! Azzz..komoly.-kezdtem el.

—Hát látod . Hárman többre visszük  mint ketten.-folytatta.

—Nem fáj a segged?!-nevettem fel hangosan.  Csak durcásan nézett, de végül meglágyult.

—Szerintem Seungminnak jobban!

—Szegény Minnie.-szomorkodtam színész tehetségemmel.

—De most figyu..ha már itt tartunk..akkor ki a jobb? Én vagy Seung?-nézett rám nevetve, alig bírta ki mondani a mondatát, de amint meghallotam olyat röhögtem hogy bevertem a fejem az elöttem lévő üllésbe. Ez pedig még nagyobb nevetést idézett elő.

—Hát.. -mégjobban nevettem.
—Nem is tudom, ezt tárgyaljuk meg akkor ha itt van Seungmin is.

—Tudom ám hogy én jobb vagyok..-mondta perverz hangnemben.

—Én vagy Seungmin??!

—Tudod mit? Beszéljük meg akkor ha itt van Seungmin is.

Egymás szemébe néztünk bölcs tekintettel. Hát..nem birtunk nem rihegcsélni.

Hamar oda értünk ahova tartottunk. Felix le parkolt egy cuki épület elött. Üveges volt a fala így belehetett látni.

—Ez megfelel?-fordult hátra hozzánk.

—Igen, köszönöm.  -válaszoltam. Ezt követően kiszálltunk a kocsiból és a kávézóba vettük az irányt.
Bementünk majd a nagy üveg ablak melletti kis helyre ültünk be. Ilyen több személyes beülők voltak. Elöttem ült Hyun, melletem pedig Felix, kívülről, vagyis én ültem belül az üvegnél és testőröm pedig melletem .

Elég hamar kijött a pincér.

—Jó napot! -köszönt lelkesen.
—Mit hozhatok? -Hyunra mutattam hogy ő mondja először.

—Uuhh..ömm egy krémes kávét kérek .

—Én egy egyszerű capuchinot és eggy...ő..Tiramisu szeletet.

—Ennyi?-érdeklődött az alkalmazott.

—Hyun? Te nem kérsz valami sütit egyél!!! Enni kell!!

—Jolvan, jolvan! Akkor én is egy ..olyat..mint a hölgy.

—Felix?-fordultam az említett felé.

—Nem  köszönöm. -adott rövid választ.

—Hát akkor ennyi.

—Rendben , egy 15 perc és hozzuk.

Majd távozott a fiatal alkalmazott.

—A nővéred hogy van?

—Ühhh..hanyagoljuk..

—Még mindig nem bírod a férjét ügye?

—Nem, egyáltalán hogy bírt ilyennel össze jönni? Honnan szedte? Menhelyről vagy a kis utca végén lévő csöves szállónak a kukájábol?! Nem értem, nézz meg engem milyen stílusom van. De annak...hát az valami traumatikus! Izlés ficamos az is biztos. Nem tud össze szedni egy normális palit. Egy év múlva szakítanak, és ott fog sírni nekem, gyerekkel a kezében!! És akkor mindenki elvárja hogy én legyek a nagybácsi. Tch...-mérgelődött.

Maffia gyermekei.  حيث تعيش القصص. اكتشف الآن