Maffia gyermekei.

-1-

Általában jön az hogy: egy átlagos lány stb stb stb. Csak ez egy kicsit uncsi.

Itt vagyok ebben a rohadt nagy lakásba bezárva  és már nagyon unom.
Nem nagyon mehetek ki sajna, mert a szüleim nem éppen egy átlagos szakmát űznek , vagyis apa űzi mert anya csak segít neki.
Szóval ja.
Ugyanis elvileg ezen a föld nevezetű bolygón drága apám 'uralja' az egyik legnagyobb bűnügyi szervezetet, a három közül.
Amit elég jól csinál.

És mivel kurva sok ellensége van nehéz az élet.
Az emberek azt hiszik amit látnak , és mit látnak-> hogy a maffia olyan jó,  mert sok pénz , drog, kurv@k ház stb. De hát ez csak a látszat sokkal több van e mögött , nagyon nagy kockázat van, és okosnak kell lenni , NAGYON.

Persze szeretem a szüleim , de télleg nagyon unom hogy itt bent kell lennem . De ... igazából ennek köszönhetem hogy nem vagyok olyan lány amik ott kint vannak.
Tudjátok? Pasi, cigi, pia stb.
A szám az nagy, de amúgy egy szerintem kedves lány vagyok.

És van egy szenvedély betegségem, vagyis 2.
Az 1. -adrenalin =sport kocsi/motor verseny
2.-Minhot piszkálni.
Hehe.

Amúgy elég komoly arca van. Nem mint Jeongin-nak.
Ez most sem volt másképp,
mikor le mentem reggelizni.
Az én szobám az emeleten van, szóval szépen a kockás hörcsögös zoknimban aminek van FÜLE [rohadt cuki, ] le battyogtam.
Majd az ebédlő felé vettem az irányt.

Hát persze már mindenki ott volt de nekem minek szólni, hogy kész a reggeli hagy haljak éhen  .
Szépen helyet foglaltam a nagy asztalnál, majd elkezdtem szedni magamnak mindenből tudjátok egy kis ilyen egy kis olyan , meg persze az is biztos finom.

Egyébként pont azon gondolkodtam hogy mennyire szeretem a hétvégét mert ekkor apa nem dolgozik és velünk van egész nap, de Minhonak muszály volt félbe szakítani a szép ábrándozásomat.
- Az nem az én zoknim?– Nézett az asztal alá.
– Micsodaa ez? Biztos, hogy nem a tiéd, mert ez I.N-é
Mondtam kihúzva magamat
[Egyébként Jeongin-t azért nevezük itthon I.N -nek mert a neve kettő utolsó betűje és sokkal egyszerűbb kimondani mint az egész nevét.]
- Jó reggelt méhecske – adott egy puszit apa a homlokomra.
-Ez minden csak jó nem  –válaszoltam keservesen.
-Ha be fejeztedy, akkor mostmár ehetnél is.
Szólt rám anyám, elég erélyesen.

A reggelit elég csendben folytattuk , de ez is csak azért van mert anya rohat jó kajákat
Néha örülök hogy mindenem megvan, de ennek sajnos van egy hátránya .

Miután mindenki be fejezte, anyunak segítettem el pakolni. Majd én mentem át öltözni, mert nem akartam egész nap pizsamában flangálni a lakásban, anya és apa elmentek tv-t nézni a másik kettő nem tudom hova párolgott el.

Szóval ismét föl futottam a lépcsőn majd be nyitottam a szobámba.
Nem kellet fél perc és le sokkoltam... nem tudtam el dönteni hogy most ideges legyek vagy nevessek, vagy csapjam agyon őket.
A két jó madár az ágyamon ülve a mamuszomba . Nézték a telefonom.
Az vicces volt hogy bele se fért a lába a mamuszomba de az nem hogy a telefonomban kutakodtak.

Ahogy rájuk néztem észre vették hogy   elfordítom belülről a zárat .
-Tudod hugi... mi nagyon ... szeretünk és amúgy is I.N ötlete volt –mondta minho szaggatottan, miközben felállt az ágyon és Jeonginra mutatott.
-Aha... értem... de tudod ő elkéri a telefonom nem pedig kutakodni kezd!
Mondtam miközben I.N-től nyújtott párnát elvettem, és kezdtem Minho felé közeledni .

Ebből egy rohadt nagy párna csata lett. És persze Jeongin-t is bele kevertük. Nehogymá' kimaradjon.
Na de most igazából mi voltunk túl erőben, mert I.N melletem volt és ketten mentünk Minhonak. Szegény csak feküdte az ágyon ōssze húzva magát.
Hirtelen föl pattant és fogott egy párnát, egyből I.N nek rohant neki és én csak szurkoló lettem .

Pár perc múlva mindketten abba hagyták és rám néztek, de nem aza cuki nézés, ez az a pszichopata nézés volt .
-Na nem nem , én velem ezt nem csináljátok ! – Jelentettem ki és futottam az ajtómat kinyitni.
Sikerült is, és egyenesen anyáék szobája felé vettem az irányt.
Ja ...csak vettem ... ahogy le értem a lépcsőn ezek mintha  teleportálltak volna, kurv@ gyorsan utol értek, [mondjuk ami képzést kapnak apától nem csodállom]
Szinte fél méter választott el apáék szobájából és már szinte a kilincset le nyomtam amire ki is nyílt az ajtó.

De ebből már csak a szüleim annyit láttak az ágyon ülve, hogy a földön fekszem és az ajtó félfába kapaszkodom... de ez nem telt 30 másodpercben és már el húztak a lábamtól fogva .
-Segítség , segítség– kértem őket, elvékonyított hangon.

Anyuék csak hangos nevetésbe törtek ki,  ahelyett hogy segítettek volna a kissebnek.

Szóval Minho az egyik lábamat fogta I.N meg a másikat.
És ebből azért nem tudtam kiszabadulni mert
rohadt nagy erő van bennük,
mind a hárman röhögő görcsöt kaptunk így nehéz volt közben kiszabadulni.

A lépcsőnél felemeltek és föl cipeltek a szobámba.
Ott le fogtak vagyis I.N fogott le, Minho meg csikizett ... ilyenkor van b@zdmeg testvéri össze tartás.
Rohadtul nevettem de nagyon hangosan, mert elég csikis vagyok. Ők meg  ezt ki is használják.
Ekkor meghallottuk hogy valaki jön fel a lépcsőn...

Mindenki abba hagyta amit csinált.
Gyors föl ültünk normálisan,  majd azonnal nagy sebességgel elkezdtük a távirányítót keresni hogy úgy tegyük mintha tv-t néznék.

Na hát itt is volt minden.
Minho bele könyökölt I.N-be ő meg , meg térdelte a fejem.
Na itt még hangosabban nevettünk . Ekkor kinyítodott az ajtó és úgy ahogy voltunk.  Abba hagytuk a nevetést.
Na hát ez úgy nézett ki hogy Minho volt alul I.N rajta feküdt fejjel lefelé én meg Jeongin-on a ismét fejjel a lába felé fordulva.
-L ehetne egy kicsit halkabban??
Szeretnék pihenni is.
Jelentette ki apa szigorúan,  na ettől a személyiségétől mind hárman féltünk.
- Ő kezdte – mondtuk váratlanul egyszerre miközben mindenki mindenkire mutatott..