Maffia gyermekei.

-39- (!)

A rész erőszakos cselekményt tartalmaz, aki nem bírja inkább ne olvassa. A szereplők csak az én fantáziám szerint cselekednek!!

Az éj hamar le szállt, az Augusztusi tücskök kellemes ciripelésnek kezdtek, a nedves helyeken megbúvó nagy szemű békák is dallamnak indultak , míg a nappal szemet gyönyörködtető virágok szírmai zárkódni kezdtek. Mind addig Christopher igyekezett halkan elrendezni dolgait, családja aludt (már aki) , így ő próbált minél csendesebb lenni.

­­- Készen vagytok?- Kérdezte szigorú hangsúllyal alkalmazottját.

- Igen uram, mindent előkészítettünk a teremben amit kért. A férfi még alszik, elég erős altatót kapott.

- Rendben- tudta le könnyedén , ezt követően alkalmazottja után ment a ház legeldugottabb alsó részébe. A terem jól hangszigetelt volt, semmi nem hallatszódhat ki onnan. Azért hagyta itt a férfit, a saját házába, mert túl nagy kockázat lenne ki vinni. Amint belépett az ajtón , csend telepedett le. Halálos csend. A teremben szürke, rideg falak voltak, egy halvány lámpa adott fényt , ami igen csak ködös hangulatot teremtett. Mérnöki precizitással elsimított beton volt a talaj, könnyen eltakarítható róla minden. Ezenkívül még egy fém asztal volt található,  amin többféle eszköz volt, lábai mellett négy darab teli vödör volt. Christopher lassan kezeire húzta  a gumikesztyűt. Azt megigazítva kezén , ropogtatta ki ujjait.

Az alvó férfi hebegve tért magához miután Christopher le öntötte egy vödör vegyszerrel.

- Jó reggelt- köszöntötte mosolyogva elötte álló. - Nem illik ennyit aludni egy vendégségben, főleg ha nem is mutatkozunk be- nézett rá durcásan, ezzel gúnyolva a férfit. - Nem kellemes úgy kelni , hogy valaki le önt egy vödör kén savval. Igazam van?

A férfi alig tudta felfogni a körülötte történő dolgokat, csak hápogott mint egy kacsa, a ráöntött kén sav még javában folyt le róla.

- Szerintem is szar, ezzel egyet értek- igazgatta kesztyűét a felsőbb rendű. - De ne is pazaroljuk a drága időt, a szabályok egyszerűek; én kérdezek te válaszolsz, ha megszeged a szabályt automatikusan büntetést kapsz. Jó tipp; légy együtt működő.

A férfi kicsit kómás volt még, de igyekezett fel fogni amit neki magyaráznak. Bár ez nem volt könnyű.

- Első kérdés; Hogy hívnak?

A férfi csak rideg, karikás tekintettel nézett fel a házi gazdára, nem volt hajlandó válaszolni. Chan szemet forgatva fordult a mögötte lévő fém asztalhoz, pár másodpercig elgondolkodott mit is vegyen a kezébe. Választása egy vastagabb rüttgers szikére esett, kedves arcal fordult vissza, miközben a szike élét a homályos lámpa fénye felé tartotta. A székhez kötözött ember , ennek láttán sem volt hajlandó beszélni, makacsul bámult előre , egyenest jövendőbeli kínzója felé. - Rossz válasz- lendítette csuklóból a szikét, ami aztán a fájdalmas hangot hozott színre. A comb felső részében landolt. Mélyen az izomrostokat átszakítva, az erekbe, vénákba fúródva, közel a csonthoz. Szinte csak miliméterek múltak , hogy ne fúródjon a csontba. És ekkor a férfi élénk bordó vére először látott fényt, a nadrág anyaga mélyen és szaporán szívta fel a friss nedvet.

- Még mindig nem vagy hajlandó válaszolni? - Tett fel egy újabb kérdést. - Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik- vont vállat, de a férfi csak bosszúsan nézett fel rá.

- Van egyáltalán családod, feleséged, gyerekeid?- Hunyorgott rá, mire a férfi felé köpött egyet. Chan mélyen sóhajtott, és csalódott tekintettel nézett vissza rá. Egy vékonyabb de annál hosszabb kést vett kezei közé. Lassú lépésekkel indult közelebb
- Képzeld, nekem van. Nyomta mélyen az éles tárgyat a férfi karjába. Fájdalmas ordítás töltötte be a kis termet, ennek ellenére csak még mélyebben nyomta be. Már érezni lehetett a csontot a penge végével. A csontba fúródva szorult bele a kés, amit aztán elengedett , hogy a férfinak a könnyekkel teli szemibe tudjon nézni.