Maffia gyermekei.

- 43 -

– Nyomjad! – kezemet szorítva ordított velem eggyütt ifjabb báttyám.

– De nem megy! – ordítottam vissza fájdalmasan, miközben a másik kezemmel a kád másik felét szorítottam, mely tele volt forró vízzel de még az sem segített a fájdalmamon.
Erősen szorítottam össze fogamat a fájdalom hatására, ugyan úgy  ahogy Jeongin bal kezét is.
  Könnyeim patakokban folytak a szenvedéssel teli kád vizébe, ami lassan halvány piross színre változott.

– Minho csinálj már valamit!
Ordított az idősebbnek aki már az ajtóban járkált fel-le miközben   segítségért telefonált.

– Azon vagyok bazdmeg! – förmedt rá idegesen.

A róka vissza fordulva próbált nyugtatni, de saját ordításomtól nem igazán hallottuk egymás hangját.

– Mina nyomd valahogy!

– De nem meeegy! – ordítottam rá könnyekkel teli szemmel.

– Mond hogy Húúúúú !

– Húúúúúú! – Szorítottam mégjobban kezére.

Arcom, már teljesen pipacs színűvé változott a sok sírastól és ordítástól.
Már állkapcsom is egyre jobban fájt a szorítástól.
  Ekkor I.N elnyúlt egy apró törülközőért s szám elé tette. Azonnal rá haraptam.
Fehér pólóm már elkezdett beszineződni a halvány piros víztől.
Fekete rövidnadrágomon ez nem látszott, de ez érdekelt a legkevésbé.

A fájdalomtól csak ordítani tudtam, a törölköző valamennyi hangot vissza tartott, de nem sokat.
Sikonyálásom töltötte be az egész házat.
A fájdalom hol össze húzott, hol pedig kifeszítette testem.
Ifjabb báttyam már velem eggyütt szenvedett, míg idősebbik segítségért telefonált.
Egyetlen egy inast, szobalányt vagy bármilyen alkalmazottat sem engedett be hozzám.
" Egyikőtök sem ért hozzá, kotródjatok innen! ,,

– Mina, nyomd valahogy! – Könyörögve nézett rám mellettem lévő, de csak könnyes szemmel néztem rá és ráztam fejem, hogy nem megy.
Ekkora fájdalmat még sosem éltem át. És a vér nem állt el, holott vízben nem is nagyon kéne látszódnia,  na de ez látszott.
A víz egyre jobban sötétedett el, én pedig egyre jobban szédültem.

– Minho sikerült már valami?!

Választ nem kapott, csak motyogás hallatszott.

Fejemet már nehéz volt tartani, hallásom tompulni kezdett, ahogy látásom is.

– Hey! Mina – emelte fel állam,  de már nem igazán tudtam szemébe tekinteni.
– Minho elfog vérezni vagy nem tudom , de alig van magánál!
  Kiabált még inkább kétségbeesetten .

– És mi a gecimet kössek el?! A gyomrát?! Nem hiába nem szorítottuk el a vérzést bazdmeg! Nem vagyok nőgyógyász!

I.N kezén enyhült a szorításom, már nem bírtam erőt kiadni. 
De a fájdalmam csak nagyobb lett , és mégnagyobb.
Nem szűnt.
Kikapta kezét enyémből,  és úgy éreztem elengedtem magam, teljesen.
A homályból, csak annyit tudtam kivenni, hogy a két fivér idegesen kiabál egymással, de hogy mit azt már nem értettem.
Az én torkomból sem jött már hang, szemhélyamon ólom lehetett, mert nem bírtam nyitva tartani.

– Hey hey hey! – húzott feljebb valaki a kádból.
Valamit magyarázott, de nem értettem mit, ebből már csak egy bazi nagy csapódast észleltem.
Valami ajtó lehetett.

Egy harmadik személy jelent meg, nem láttam kicsoda, csak kikapott a vízből és elindult velem valahova. Egész testemet átjárta a fájdalom,  már nem bírtam mozogni.