25

229 19 2
                                    

Ahogy eljött a csütörtök , úgy jött az ideg állapotom. Igaz hogy beszélt Un-hyea apáékkal, de mivan ha nem enged el?
Biztos nem fog, elengedni .
Már annyira unom hogy állandóan,  mindig itt bent kell rohadjak, nincs olyan ember aki nem unna rá erre. Tanulni,enni, unatkozni, sétálni. Unalmas.
Vagy lehet megkéne kérdezzem anyut? Ő lehet elengedne.

Gondolataim közül egy ajtó kopogtatás vett ki , ezt követően pedig Un-hyea sétált be anyuval.

—Felkészültél?-kérdezte mosolyogva.

—Nem hiszem hogy apa elenged.

Un-hyea csak szemét forgatta.

—Tanulási céllal viszlek, szóóóval ebben nincs bele szólása Christophernek. Ha meg szól nyakon lesz vágva.-húzott fel mosolyogva a kanapéról.

Cipőmet felhúztam és már hozta is az egyik személyzet tagja a füzetem, amiben a vázlataim voltak. Hamar be ültünk a kocsiba és már hagytuk is el a ház birtokát.

—De komolyan, mit képzel magáról apád hogy állandóan bezár? Megfogom ütni.-mondta mérgelődve. Ezért imádom, passzívan-agresszívan
nyomja. —Meg egyébként is, úgy beszél mintha ő nem ivott volna 19 évesen.

—Szerinted hány évesen ivott először?-néztem rá.

— tizenöt? Előbb nem hiszem, de tizenkilenc évesen rosszab volt mint ti, szóóóval...ja.

—Changbin és Dea-hyun otthon van?

—Nem, Dea az apjának segít a cégnél. Szóval most csak csajosan nyomjuk.-kacsintott rám. Un-hyea mindig is illet Changbinhoz, alacsony, hamar felkapja a vizet, ad magára, és szeret enni ezáltal sokszor süt, és lep el minket sütivel.
Amint oda értünk a két testőr fejet biccentett és mentünk is be a kapukon.  Mindig is volt ízlésük, fehér törött kavicsos út vezetett a ház bejáratához .
Kiszállva, már ott várta Uneat egy személyzeti tag. Lazán oda dobta neki a kulcsot ,majd be indultunk a házba.
—Jó napot Mrs.Seo asszony. -hajtott fejet az egyik.
—Jó napot Bang.kisasszony.

Köszönt nekem is, én fejet biccentettem és követtem
"Nagynéném".  Le indultunk az alak sorba és be fordultunk az utolsó előtti ajtón. Itt Unea-nak volt berendezve orvosi dolgokkal.
A fém asztalon már ott feküdt a boncolni való test, le volt takarva egy fehér anyaggal.
Levettem a fogasról fehér köppenyem ,amin már rajta volt egy kis fém tábla.
[Dr.Bang kisasszony]
Felhúztam, majd a csapnál már jól megtanult módon kezet mostam, ujjak,tenyér,köröm,csukló.
Kettőször szakadt el a gumi kesztyű, mire magamra szenvedtem. Mély levegőt kifújva álltam oda az asztalhoz, Un-hyea velem szembe állt, a másik oldalon.

—Mennyire friss?-hunyorítottam rá.

—Tegnapi.-válaszolt könnyen.

—De múltkor amikor hívtál azt mondtad hogy 'friss' , én azt hittem akkor már halott volt.

Össze zavarodtam.

—Jaa, nem. Tegnap még élt.-mosolygott rám kedvesen.

—Ch...-nevettem el magam. Rá néztem a szépen előkészített, már sterilizált eszközökre.
Orvosi szike,olló,tű, bonctű, csipesz és sok más is.
Ezt követően pedig már csak figyeltem ,hogy hogyan tovább.

— Először meg állapítod hogy miben halt meg. Másodszor át vesszük a múltkori hibákat, majd össze varjuk, megprobálod a legkevesebb nyomot hagyni.
  -bólintással jeleztem , hogy vettem az adást.  Lehajtottam csipőig a fehér anyagot, majd egy kis fehér törülközőt tettem vissza az arcára.
A férfi testén golyó nyomok voltak találhatók, tehát ebben halt meg.
Először megvizsgáltam hogy melyik szervet érhette.

Maffia gyermekei.  Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora