Maffia gyermekei.

- 44 - Novemberi éjszaka

  Az idő csak pergett,  egy másodpercre sem állt meg.
Még Hermina gondolatait próbálta elterelni, addig apja vért izzadva tett meg mindent, hogy végre véget vessen a harcnak, mi közte és múltbeli ellensége között zajlott. A probléma, hogy az ellensége egyre mélyebre ásta magát, így közelebb férkőzve Christopher gyengéjéhez, ám a Bang család fője sem félt ártani neki, s oda szúrt ahol csak tudott, hogy megvédje drága feleségét s szeretett gyermekeit.

– Basszus ne már Hyun – Kedztem kérlelni mellettem lévőt, aki igen csak harcias ma.
– Te is cuki vagy, de Kkami cukibb, tudod téged is szeretlek.

– Aha persze, nem kell nyalizni – sétált mellettem össze font karral, barna hosszított szövetkabátban, egy fekete garbóban s nadrágban.
Pofátlanul helyes arcát, haja koronázta meg, amit lazán hagyott, így hol előre hol hátra tűrte tincseit.
– egyébként meg, nem fázol te abban a mini szoknyában?
Dobott felém egy értelemszerű kérdést.

– Kérdésedre a válaszom gyermekem az, hogy nem, mert ez egy kibélelt harisnya alatta.
– Magyaráztam neki, miközben bal karjába karolva sétáltunk tovább.  – Nagyon rossz a szett?

Aggodalom terjedt szét rajtam, hogy nem épp a legjobb szett az amit össze dobtam.

– Csajszi, egy fekete bőr mini szoknya, fekete magassarkú bakkancs,és egy babarózsaszín felső, egy hosszú szövetkabáttal, nekem ne mond hogy nem jó a szetted. Bomba vagy csajos.

Nyugtatott meg kedves jó barátom, amit örömmel fogadtam.

– Tetszik? – dobott meg egy kérdéssel .

– Ki vagy mi?

– A pasi – bökött előre arcával.

Na ja, igen csak helyes pasi volt előttünk, széles válla és formás combja vonzották tekintetem.

– Nem rossz – vontam vállat.

– Azért én jobb vagyok.

Nem néztem rá, de tudtam hogy most szemét forgatta meg.

A városban lévő sétánkat mindketten élveztük, hisz hol nevettünk, hol pedig komoly témákról beszéltünk, oktatott az idősebb.

Amióta Felix nincs , azóta Hyun és a Seungminnal vagyok sokat, Seungminnak mostanság rengeteg munkája lett, így már vagy két hete csak Hwangal vagyok.

   Ahogy rá néztem miközben    motyogott nekem valamit, elvesztem , egyszerűen olyan tökéletes minden centiméter rajta, mintha rajzolták volna.
Az arca, a gyönyörű mély barna szemei s dús de mégis formás szemöldökei csak mégjobban tökéletesítették ezeket, ugyan úgy ahogy dús ajkai.
   Vajon józanul milyen megcsókolni?
Vajon csak fellángolás amit érzek, vagy igaz érzelmek?
Vajon tényleg csak barátként gondol rám?
Habár mostanság tényleg rengeteg időt töltünk eggyüt, és ő mégis csak barátként tekintene rám?
Hisz fiatalabb is vagyok nála, lehet  zavarná.
Istenem mibe kavarodtam.

Ráztam meg fejem, elvetve a gondolatokat s immár csak is szavára fókuszálok.

– Hamar sötétedik. – Nézett fel, a már sötét égboltra,  de igaza volt hisz november végén már igencsak korán sötétedik.

– És kezd hidegebb is lenni – jegyeztem meg.

– Menjünk fel hozzám, csak este hétre kell haza érj, addig még van  két óránk.

– Rendben.
Eggyeztem bele hamar.

   Körülbelül fél óra múlva már a kanapéján csücsülve ittam a forrócsokim.
Egyikünk sem szólt a másikhoz , csak élveztük a meleg ital mámorát.
  Be kapcsolt egy hangulatos téli vicces videók össze vágását.
Hát persze ami a csövön kifért,  az jött.
  S reklám megszakítva, dobott be valami nyálas szart.

– Francba már ezzel a kurva sok nyálas szarral.
Dőltem hátra unottan.

– Csak nem féltékeny vagy?
Incselkedett .

– De igen!
Durcáztam be.

– Miért is? – hajolt közelebb, de amúgy sem volt távol tőlem.

Hirtelen közelsége, zavarba ejtő volt, arcom úgy mérte végig, mintha kincset ért volna.

– Hát ne-nem is tudom – jött rám a dadogás zavaromba.
Mosoly kúszott ajkaira és keze lassan csúszott állam alá.
Lefagytam.
Meleg lehelete csak közeledett az enyémhez ,  míg végül azt a távolságot megnem szüntette.

Forró párnái enyémhez nyomódtak,  én meddig moccani sem tudtam.

Jesszus mit kéne tegyek?!

Lassan vált el, rá pillantott vöröslő arcomra s újra megtette.

Engedélyt kérlelt a francia csókhoz én pedig bolond fejemmel meg is adtam neki.

Csókunk hosszabbra kezdett nyúlni, én pedig nyakára vezettem kezeim .
Jól eső sóhaj hagyta el száját, így nyakát lágyan kezdtem simogatni.

Egyre mélyebben csókolt, belőlem pedig egyre jobb érzelmet váltott ki.
Jobb keze elkezdett melleimnél lefelé csúszni, lassan és érzékien tette, derekam,  majd már csípőm markolászta.
Egyre inkább élveztem nyálas csókunk, és egyre jobban adtam át neki magam.
Jesszus mit művelünk?

Pár perc múlva már azon kaptam magam, hogy elfektetett a kanapén.
Felettem volt, nyakam csókokgatására tért át, és baszki, akaratlanul is hang csúszott ki a számon, de ő csak ezen jót mosolygott.
Egyik kezével tartotta magát , míg másikkal combom felé haladott.

Jesszusom mit tegyek?!

– Szeretnéd? – súgta kérdését nyakamba.
Nem tudtam mit kéne válaszoljak, szeretném de mégse.
Mégis bólintottam, ezzel engedélyt adva neki.
De az istenért , mi ez az érzés?!

Újjait belső combom felén, felfelé irányította  s  harisnyám le húzva rólam, tért visza combjaimhoz.
Szoknyám cipzárját egyhamar lehúzta, ugyan úgy ahogy a ruha darabot is.
  Mit kellett volna tegyek?
Én is elkezdtem nadrágját bontogatni, mint valami UNBOXING dobozt.
Mit tartogat a csomag?
Bele telt egy tíz- tizenöt percben míg elbabráltunk a ruhákkal, de ami azután jött. . .

Csókjait felső testemen folytatta, s hol megszívta érzékeny bőröm, hol pedig lágy csókjaival hintette.
Egyik kezével mellem fogta míg másik lefelé vándorolt, mint valami felfedező.
Egész testem bele remegett, amikor újjai nőiességemhez érték.

– Jól vagy kicsi? – Nézett mámoros szemeivel enyémbe.

– I-gen .

– Ha valami rossz, szólj és abba hagyjuk – lehelt csókot számra, s azok mégtöbbjét.
Kezével még csak simogatott, de bőröm egyre jobban perzselődött,  úgy éreztem kezdek az őrületbe kerülni.
Szóra nyitottam volna szám, – sohajaim melette –, de úgy nyúlt hozzám, mint még eddig senki.
Kicsit szúró érzés volt, de elviselhető.
  Lassan mozgatta újját,  nem volt durva.
Egy ingerlő érzés kezdte el uralni testem, ez pedig egyre több halk sóhajt, vagy éppen kéjesebb nyögéseket váltott ki belőlem.
Az Istenért Hwang, mit művelünk?!
Tevékenysége közben sem hagyta abba testem festését, és ahogy a sóhajaim hangosodtak,  ő úgy kényesztetett egyre jobban.

[Francia csók -> nyelves  csók]