Az iskola elkezdődött, nekem pedig sűrűbbé váltak a napjaim. Rengeteg volt az alap tananyag és ezek mellé jöttek még a magántantárgyaim.
Felixel pedig teljesen megszakadt a kapcsolatom, személyesen és elektronikusan is. Hiába hívtam vagy írtam neki, sehogysem tudtam elérni, ami eléggé aggasztó hisz saját magamnak is bevallottam, hogy megkedveltem. Igencsak Úgy kedveltem meg.
És az idő csak telt és telt, és én újra és újra bizonyítottam.
– Anya, Felixről nem tudsz semmit? Már régóta nem hallottam hírét és nem is érem el – fordultam hozzá miközben valami magazint olvasgatott igencsak elegáns öltözetében. Szigorú tekintettel ajándékozott, de hamar vissza tette azt a címlapra. Szótlanul álltam és vártam a választ, de kénytelen voltam beletörődni hogy megint nem kapom meg a kérdésemre való magyarázatot. Az útóbbi időben akárkitől megkérdezem, csak szótlanul néznek és úgy tesznek mintha misem történt volna. Ez pedig felettébb frusztrált, rossz gondolatokat teremtett bennem. Mi történt vele? Hol van? Ki dobta volna apa? Esetleg saját maga mondott volna fel? Vagy lehet, hogy szándékosan ignorál?
Áucs... ez fájt.
Hagytam, hogy az idő teljen, de semmin nem segített. Az érzéseim nem múltak, de a hiány egyre jobban nőtt. Ahogy a hiány nőtt úgy az én összpontosításom és eredményeim zsugorodtak, méghozzá elégfeltünően.
"Zümi figyelj oda,,
"Zümi koncentrálj,,
"Mik ezek az eredmények?,,
"Mivan veled, miért nem figyelsz oda?,,
"Hol jár az eszed?,,
Hogy hol jár?
Nem is tudom, talán egy Lee Felix nevezetű fiún akiről semmit nem tudok már egy örökkévalóság óta, és szívem szakad bele, hogy mégcsak nem is érdeklem, talán tényleg csak a munkáját végezte.
De akkor mi volt az a majdnem csók?
▪︎▪︎▪︎
Az idő telt, az óra már hajnali kettőt ütött, de nekem mellkasom közepén egy hatalmas nyomó fájdalom ült, és onnan megsem moccant. Sose éreztem még ekkora hiányt, minden egyes percben csak ő járt a fogaskerekeimen. Ahányszor felcsipogott a telefon, azonnal kaptam hogy végre ő az, de csak fájdalmas valóság volt, hogy nem.
Az étvágyam jóval csökkent az eredményeim mellé. A gyomrom éjj-nap görcsbe volt, a hiány teljesen felemészetett.
És megint egy újjabb könnycsepp gördült végig az arcomon, újra és újra.
A telefon csipogott, de mostmár nem kaptam gyorsan utána, kínszenvedve néztem képernyőjét, s azt lassan is tettem vissza. Tudtam, hogy csalódni fogok, de . . . a remény hal meg utoljára.
Ő is érezte azt amit én iránta, vagy csak én értettem félre? De akkor mi volt az a majdnem csók? Mivan azzal a sok eggyütt töltött órákkal? Azok az ölelések? A rózsakvarc nyaklánc? Miért ignorál?
–Not cool Felix, Not cool.–
Vagy csak játszott velem?
Nem! Felix nem ilyen, Ő sose játszana más érzéseivel. Az érzelmek nem játékszerek, nem szabad szórakozni velük. –Lehet, hogy valakinek csak hiba mással írni,chatelni, míg a párjának teljes összetörés és fájdalom. –
Sosem játszunk más érzelmeivel! Vagy talán, mégiscsak játsz-
Nem Ő nem ilyen!
Az óra csak katogott és katogott, és nekem már szemem folyt ki a párnámra. Újabb és újabb üzeneteket küldtem, de semmi. SMS-t küldtem, hívtam is, de semmi.
Azthiszem muszály lesz, már kéthónap eltelt és semmi.
Mély sóhajt vettem, és döntést hoztam.
Ígérem várok rád, de muszály elengedjelek amíg nincs semmi életjel rólad.
Szeretlek, és foglak is.
CZYTASZ
Maffia gyermekei.
Fanfiction-Halmozz el gyönyörű hazugságokkal és boldoggá teszlek,csak hadj legyek a tied.- A Bang családban egyetlen lány van. Apja nagyon félti hisz rengeteg ellensége van, így jobbnak látja ha nem nagyon megy el otthonról lánya egyedül , vagy ha elmegy akko...
