Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Hogyan tovább?

* Tom szemszöge *

Miután Kat ki rohant a szobából, én csak tétlenül ültem az ágyon, Kati pedig mellettem nyakig takarózva..

Egy csomó érzelem volt bennem..
Megbánás, bűntudat, lelkiismeret furdalás, félelem, szomorúság.. Nem bírtam elhinni amit tettem, és egyszerűen biztos voltam benne, hogy ez után rohadtul nem ugyanolyan lesz a kapcsolatunk Katherinenel, mint volt. Mit is képzeltem, össze jöttünk, már az naptól tudnom kellett volna, hogyha szakítani fogunk, akkor nem marad ugyanaz a barátságunk. Aztán Kati megszólalt egy pár perc után.

- Most.. le buktunk? - nézett rám.

- Le.. - sóhajtottam, mire Kati rémült fejjel ki mászott az ágyból, magára húzta a ruháját, és a cuccaival együtt ki ment a szobából. Nem szóltam utána semmit, nem is bántam hogy elment.

De hogyan is voltam ennyire hülye? Baszki, miért csaltam meg? Katherine egy kedves lány, nem ezt érdemli! Miért tettem..

Végül úgy döntöttem hogy kezdek valamit magammal. Gyorsan magamra rángattam a ruháimat. Közben hallottam valami ajtó csukódást kintről, és kulcsok csörömpölését, majd lépéseket a lépcső irányába.. Szerintem Bill volt az.. sejtem, hogy kivel.
Nem foglalkoztam vele, amúgy is, mit tudtam volna tenni? Úgyhogy ki ültem az erkélyre és elszívtam egy cigit.

Bill és Kat léptek le, a kisebb fajta limuzinnal. Hogy merre mehettek, azt nem tudom.. de baszki elég későre jár, hova mentek? Vissza Lipcsébe? Jó, lehetséges.. sőt biztos. Hova máshova mentek volna, kukutyinba?
A kérdések össze vissza császkáltak a fejemben, tudván a választ egyikre se. Gondolom a másik kettő "férfi" alszik, mivel ők már eleve fáradtan jöttek el a koncertről.

Most tényleg érdekelt, hogy Katherine hogy érzi magát.. Nagyon fájt neki? Billel beszélt? Haza mennek, miattam? Ennyire fájdalmat okoztam?
Sajnáltam, és kurva nagy bűntudatom is volt érte. Vissza akartam forgatni az időt, oda, amikor még nem akartam eljönni a koncertről, hanem ott maradni, és a többiekkel visszajönni.. most akkor Kat is itt lenne, talán velem is, és már aludnánk az ágyban, és nem az esti fényeket nézegetném már 2 cigit elszívva. Végül 15 perc múlva visszamentem a szobába. A telefonomat néztem, amin csak Katitől jött 4 üzenet.. De  Katherine, semmi..

- Tom, most mit tegyünk?
- Ha ezt a világ megtudja, oda a karrierünk!
- És mind a kettőnk karrierje! Főleg úgy, hogy én férjes vagyok!
- Holnap korán reggel vissza indulok Lipcsébe.

Ezeket írta. A nő biztos stresszes lehetett. Bár mi vagyok én, agyturkász?
Mielőtt le feküdtem volna aludni, még le vettem magamról a bézbólsapkát és a fejkendőt, majd a fel copfozott raszta hajamat ki bontottam. Kiderült hogy elfelejtettem be tenni váltó ruhát.. úgyhogy ebben maradok. Végül elmentem aludni..

Nagyon nehezen sikerült el aludjak.. Végig azon kattogott az agyam, hogy Katherine rendben van-e.. alszik-e már. Mindenképpen szeretnék vele reggel beszélni. Mi délelőtt 10 körül indulunk vissza Lipcsébe. Lehet írni fogok neki, vagy hívom, vagy majd akkor beszélek vele, ha oda értünk.. Féltettem őt, hogy őszinte legyek. Viszont aggódok is.. de az aggodalmat már a kapcsolat okozta. Aggódtam, és féltem is attól, hogy szakítani fogunk-e.. ha igen, akkor tragikusan, vagy át beszélve a dolgokat? Remélem az utóbbi. Szeretném vele le tisztázni a dolgokat, úgy hogy megértse.. de nem garantálom, hogy velem is fog maradni..