Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Mi van veled, Tom?

(Gyorsan azzal kezdeném, hogy az időt át szerkesztettem, nem augusztus eleje van, hanem olyan július 10-13 között.)

Becsöngettem Bill ajtaján, és meglepetésemre Tom nyitott ajtót.

- Sziaaa!! - köszönt, és mosolygott mellé.

- Halii! - megöleltem, mire ő visszaölelt. Majd lépteket hallottam a lépcső felől, gondolom Bill lejött.

- Kat! - Bill rohant felénk, én pedig elengedtem Tomot az ölelésből. Felnéztem rá, ahogyan a barna szemei csillogtak az én íriszeimbe. Aztán Bill felé vetettem a látásom.

- Bill! - nyújtottam ki a karjaim, ő pedig nekem rohanva megölelt.

- Néha úgy érzem, hogy jobban szereted Billt, mint engem. - keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt, és le nézett rám.

- Mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek, és ezt te is tudod jól, nagyfiú. - kacsintottam rá mire ő zavarban félre nézett és becsukta a bejárati ajtót.

- Na te most jössz velem és mesélsz. - Bill szólalt meg, de mire válaszolni tudtam, csak megfogta a csuklóm és elkezdett húzni a szobája felé.

- Miről vagyok lemaradva? - kiáltotta Tom az ajtó mellől, majd felénk rohant és velünk jött fel.

- Miről nem? - gúnyolódott az ikertestvére, ahogyan felértünk a lépcsőn.

- Vicces, de nem tehetek róla, hogy semmibe se avattok bele. - hadonászott a kezeivel miközben beszélt - Szerinted miért hoztam szóba az előbbi megjegyzésem? - húzta össze a szemöldökét.

Bill már tátotta a száját, de beelőztem, és mondtam.

- Jajj Tom, ne nyafogj már, gyere, most itt az esély hogy bele legyél avatva valamibe! - szóltam be, mielőtt elkezdték volna a jól ismert testvéri veszekedésüket. Megfordultam, hogy rá nézhessek, majd vigyorogtam. Tom csak sóhajtott, azonban beértünk Bill szobájába.

Tom becsukta maga mögött az ajtót, mi pedig Bill ágyán helyet foglaltunk. A kis raszta kihúzta Bill székét, és leült arra. Majd hallgatni kezdte.

- Na mondjad csak, hogy is történt ez a tegnap? - ragadta meg Bill a kezemet, és nézett rám kíváncsi de mégis izgatott szemekkel.

- Nos, én napközben elmentem sétálni, a parkban leültem és akkor jöttek. Először fullra nem ismertem fel őt. A haverját nem is ismerem, sőt, még a boltban sem láttam. - közöltem.

- Kikről van szó? - kérdezte Tom.

- 2 motoros srácról, és az egyiket mindhárman ismerjük. - hadartam el.

- Aztán elmentem a boltba. Anyukám kérte, hogy vegyek rágót, de a kedvence fent volt a választékos szekrény legtetején. Én pedig a 165 centiméteres magasságommal nem értem el. Aztán valaki megfogta a vállam, és levette. És ott volt!! - folytattam a történetet Billnek.

- Theo? - kérdezte, én pedig bólintottam. A mosolya a füléig ért.

- Theo?! - tágra nyíltak Tom szemei, ahogyan meghallották az előbb kiejtett nevet.

- Igen, Theo. - válaszoltam, Tom arcán pedig több féle érzelem is kialakult.

- Az a Theo? A régi osztálytársunk Theo? Theo Höbner? - motyogta Tom, mintha valami híres emberről lenne szó.

- Tom kussolj már, tudod melyikről van szó! - szólt bele Bill, majd hozzá vágott egy párnát.

- Álljatok már le! - nyugtattam meg mindkettőt. - Most mi baj van vele? - kérdeztem rá, mert furának tartottam egyesek viselkedését.