Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

A hülye paparazzik..

Majd egyszer csak Tom mondott nekem egy olyan dolgot, amit még mindig nem voltam képes felfogni..

- Öhm.. egyébként.. - nézett rám, majd le a földre.

- Valami baj van? - a fejemet a jobb vállamra döntöttem, és úgy néztem Tomot. Még mindig nem bírom felfogni, hogy lehet ilyen bőrhiba nélküli arca..

- Rám tudnál nézni? - nézett rám, majd mikor meglátta hogy már őt nézem, mosolygott. - Tudod.. gyönyörű vagy.. de tényleg. És köszönöm hogy meghallgattál, hogy mellettem vagy, hogy megtudlak nyugtatni, hogy hiányoztam neked.. köszönöm hogy az ismerősöd lehetek.. - nézett rám. Majd megfogta az arcom. Én végig néztem ahogy a keze lassan eléri az arcom, majd megéreztem ahogy megtapintja.

- Köszönök, mindent. Tényleg nagyon szép vagy.. de tényleg.. és tudod, soha nem hittem volna, hogy egyszer újra látlak, és megint barátok lehetünk.. Bill állandóan mondogatja nekem, hogy mennyire szeret téged és mennyire hiányzott a társaságod neki.. és nekem is. Remélem te is így érzed.. és.. tetszel nekem, Kat. Amióta megláttalak először a nálunk lévő vacsorán.. nem tudtam mit mondjak, gyönyörü voltál. Tetszik a stílusod, és hogy alig teszel fel sminket. Te nem olyan vagy mint a többi lány, te.. más vagy.. jó értelemben.. - vörösödtem el, mikor ki mondta ezeket a szavakat. Tom közben végig mélyen a szemembe nézett..

Majd arra eszméltem, hogy kezd közelebb jönni felém, közben a szemei a szám, és a szemeim között cikáznak. Zavarba jöttem.
Alig pár centi volt az arcunk között.

- Szeretlek Katherine. - mondta. A lehelete az arcomra csapódott, az ajkai néha hozzá értek az enyémhez miközben beszélt. A puha ajkai.. miután ezt kimondta, nem telt el idő, de az ajkai már az enyémre tapadtak. Ugyanúgy, gyengéden.

Körülbelül 2 másodperc elteltével, véget vetett a csóknak. Kicsit arrébb húzódott tőlem, hogy lássa a szemeimet, majd belenézett mélyen, ahogy csak én.

- Lennél a barátnőm? - kérdezte. Én mosolyogtam, sokkos állapotban voltam, ez így túl gyors volt.. minden túl gyorsan jött.. jó értelemben..

- Igen.. - alig mondtam ki, és Tom arcára már is egy hatalmas mosoly termedt. Nagyon boldog volt, ebben biztos vagyok. Majd megölelt, szorosan.

- Köszönöm. - súgta bele a fülembe. Én egy kicsit megborzongtam, majd a nyaka körül átöleltem és magamhoz húztam. Én is nagyon boldog voltam, nem hiszem el.. egy kiskori barátommal vagyok most együtt, aki ráadásul egy híresség, és a lányok megvesznek érte!

Hihetetlen érzés volt, eddig mind a három alkalommal annyi pillangó lepte el a gyomrom, mintha földrengés lenne. Olyan zavarokba hoz ez a fiú..

Még öleltük egymást egy darabig, majd Tom elhúzódott és megcsókolt, ismét.

- Van kedved moziba menni? Persze, ha nincs semmi dolgod. - kérdezte. Én boldogan bólintottam. - Akkor menjünk! - mosolygott, majd felállt és a kezemet megfogta. Visszasétáltunk a kocsijához, és ismételten kimyitotta nekem az ajtót.

- Micsoda úriember. - kuncogtam majd beszálltam a kocsiba.

- A te úriembered. - szállt be mellém. Adott egy puszit az arcomra, beindította a kocsit, és elhajtott. 15-20 perc kocsikázás után a plázába értünk. Egy vígjátékot néztünk meg. Csináltam Tomról képet, miközben tartottam vissza felé a mosdóból.