Másnap
Reggel minden erő nélkül felkeltem, és irányt vetettem a fürdőszobába. Gyorsan lefürödtem, majd elvégeztem a reggeli rutinom. Aztán reggeliztem, és leálltam takarítani abból, amit itthon találtam. Nem akartam, és nem is mertem. Úgyhogy rendet raktam, ki vittem a sok szemetet, le takarítottam valamivel a konyha pultot, aztán éppen álltam volna neki a nappalinak, mikor telefon csörrenést hallottam. Gyorsan megnéztem ki az. Naya.
Minden megmaradt életkedvem elment ami még maradt a tegnapi sírás után. Teljesen megutáltam Nayat, mikor semmit sem tett. Mindössze Tom szerelmi vallomása.. ami nagyon fájt. Ez az oka. Majd a telefon abbahagyta a rezgést. Erre? Kopogás jött a bejárati ajtó felől.
- Katherine engedj be! Fontos hírem van! - kiabálta, és már ütötte az ajtót. Van egy sejtésem mit akarhatott. Végül kinyitottam az ajtót.
- Halii.. - köszöntem, mire ő szó nélkül be jött.
- Képzeld! Szóval.. van egy hírem.. úgyértem.. khm. Hogy kezdjem? Mert rohadtul nem jó hír.. - kezdett volna bele. Látszott, hogy zavart volt. És végül ki mondta.
- 3 héten belül elköltözünk.. - teljesen mást mondott, amit én vártam. Meglepődtem. De nem voltam boldog.. még is.. ő is a gyermekkorom nagy része volt. És ez megütött.
- Mi?! - kérdeztem össze zavarodva.
- Olaszországba ráadásul.. ami nincs közel.. - sütötte le a fejét, én meg megöleltem.
- És.. ez biztos? - kérdeztem.
- Igen. A szüleim már régóta oda akarnak költözni. Tudnak is olaszul. Így oda megyünk..
- De hiszen, már vagy 18. Simán itt tudnál maradni!- magyaráztam.
- Igen, viszont én nem érzem magam felkészültnek arra, hogy egyedül lakjak. - ő pedig elengedett az ölelésből.
- Oh..
Aztán eszembe jutott, amit Tom mondott..
"és nem tudnál valahogy összehozni vele?"
Megbízik bennem.. Fájt.. De végül, meg tettem, és megkérdeztem.- Figyi..tudom hogy ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat.. De tudod, hogy én nagyon jóba vagyok Tommal ugye? Nos.. csak egy kérdésem lenne.. Neked bejön Tom? - próbáltam egyszerűen megtudni a választ.
- De, hiszen szakítottatok. Már nem fáj? Jobban vagy? Miért kérdezed? - kiváncsiskodott. Sóhajtottam és belekezdtem.
- Már túl léptem. Nem tetszik. Nem szeretem őt, csak megint barátok vagyunk. Úgyhogy, mit mondasz? - kérdeztem rá, ismét.
- Uhmm.. Hát.. - aztán megcsörrent a telefonja. Az anyja hívta, de nem vette fel.
- Figyelj, nekem most haza kell mennem. De megbeszélhetjük később is, ha neked jó! - megölelt, aztán el hagyta a házat. Furának találtam.. Becsuktam az ajtót utána, és ledőltem a kanapéra, a takarítással fel hagyva. Gondolkodtam egy kicsit, aztán Bill hívott. Egyből felvettem.
- HALLOD KAT - kezdett bele. A fülem megsüketült, olyan hangos volt.
- Jesszus. Neked is szia. - toltam el a fülemtől.
- Ohh, igen bocsi. De vannak híreim! Tudtad hogy Tomnak tetszik Naya? - és itt nem szólaltam meg. Úgy tűnik Tom neki is elmondta..
- Igen.. Tom tőlem kért segítséget.. - mondtam elnyomott hangon.
- Valami baj van? Nem úgy volt hogy túl léptél? - kérdezte aggódóan.
- Rendben vagyok, csak.. - és itt megint abba hagytam.

ESTÁS LEYENDO
Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~
FanficKatherine Arnold vagyok. 18 éves lány, aki éppen ebben az évben járta ki a gimit. Berlinben élek a szüleimmel. A nagymamám Lipcsében él, ahol a régi barátaim is, a Kaulitz ikrek. Kiskori barátaim, ameddig össze nem vesztünk 13 évesen. Aztán elköltöz...