Interjú?

521 14 12
                                    

Már 1 hét eltelt hogy együtt vagyunk Tommal. Az interjúsok nem hagynak minket békén, állandóan hívogatnak minket interjúra. Kíváncsiak az igazságra. De mi nem adjuk meg nekik. Viszont nem tudom hogy a mai napot hogy fogom elintézni, ugyanis ma találkozok megint Nayaval. Megyünk moziba, és plázázni. Kell már pár új ruha.

Persze, Tommal is találkoztunk ebben ah 1 hétben, titokban. Álruhában járkálgattunk át egymáshoz. Társasoztunk, néztünk filmet, és mar egy párszor Tomnál is aludtam. Simone nagyon aranyos, és nagyon boldog, hogy mi ketten összejöttünk. A banda tagok is tudnak róla, ők is gratuláltak. De szerintem mindenki közül a szülők a legboldogabbak. Apa is hihetetlen boldog volt, amikor megtudta hogy mik történtek köztünk. Simone és Jörg is nagyon kedvesek velem és Tommal. Néha úgy érzem, hogy szegény Billt elhagyagolják. De én itt vagyok neki, nem tudja őt senki sem elhanyagolni, amúgy sem érdemli meg.

Viszont ma megint rémálmom volt. És Tom nem volt itt. De ez más fajta volt, olyan volt mintha, valós lenne, teljesen valóságos. Olyan volt, hogy július 17-én, majd apukám egy balesetet fog szenvedni, és kómába kerül. És én mellette ültem a kocsiba, de túléltem, és nem lett komoly bajom. Nagyon megijedtem, majd mikor egyszer csak álmomban, mikor kikeltem a kórház agyából, elestem, vagy vagy tudom, és vége lett az álmomnak. Sírtam. Nagyon féltem. Egy csomó könny folyt le az arcomról, álmomban sírtam..

Már végül nem aludtam hajnalban. Fent voltam ismét, most hajnali fél négytől.
Reggel mikor lementem a konyhába, anyukám kérdezte, miért nem vagyok jól, mi bajom. Nem mondtam neki semmit, azon kívül hogy "nem sokat aludtam".
Végül, hagyta az egészet.

Tom dél körül írt.

Chat

- Szia kicsim. Jól vagy?
- Anyukád mondta hogy nem vagy olyan jól.

- Igen, jól vagyok, minden jó. Ma találkozni fogok Nayaval.

- Oké. Légy óvatos. ❤️

- Az leszek. Szeretlek<3

- Én is. Szia.

- Szioo.

Chat vége

Kicsit fájt, hogy hazudnom kellett. De nem akartam, hogy aggódjon. Délután háromkor találkozok Nayaval, megint a parkban. Kiskorunkban is ott voltunk állandóan. Az ikrekkel is csak ott voltunk, vagy a *** téren.

Gyorsan eltelt az idő. 10 perc múlva már a parkban kell lennem. Felvettem egy fehér baggy jeanst egy fekete Nirvana bő pólóval. És egy fekete fehér mintázatú cipőt. Egy kis táskát vittem, hogy a telefonomnak és a pénznek legyen helye. Majd elindultam. Alig pár perccel később már a parkban voltam, ahol Naya várt. Oda futottam hozzá, és megöleltem. Elindultunk a plázába. Sok új pólót és nadrágot vettem. Vettem 1 pár cipőt is.

A cipő fekete volt. Vettem egy pár baggy jeanst más színekben, és egy pár bő pólót, rajtuk mintákkal. Vettem Tokio Hoteleset is, Nirvanasat, Eminemeset, és egy olyat amin csak egy mp3 lejátszó volt. Mind szürke színű volt. Hazafelé betoltunk egy nagy adag fagyit mekivel. Majd este 7-8 körül haza értünk.

*másnap*

Reggel 10-kor keltem ki az ágyból. Mikor lementem enni, láttam hogy a telefonom rezeg. Tom hívott.

Hívás

- Szia Tom. Mit szeretnél, baj van? - kérdeztem kedves hangon.

- Szia Kat. Szóval, az van, hogy a bandát meghívták egy interjúra. És.. nem engem, vagy Billt hívtak. Hanem Gustavot. És elfogadta.. szóval a bandával kell mennünk. Van kedved jönni? - kérdezte egész nyugodt hangon. Azt hittem nagyobb a baj.

Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~Место, где живут истории. Откройте их для себя