Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Újra a tiéd akarok lenni, Tom Kaulitz

*Katherine szemszöge*

Jelenlegi pillanatban is Theo mellkasán fekszek. Nem tudok aludni, mióta az éjszaka folyamán már 2 álmom is megtörtént Tommal kapcsolatban. Hallgatom, ahogy Theo alattam szuszog. A kellemes szívdobogását. De mégsem tudom kizárni Tomot a fejemből. Most is csak az jár a fejembe, mikor lefeküdt Nayával, ahhoz képest, hogy mindjárt 2 napja, hogy megtörtént. Azóta csak egy pár szót váltottunk, azt is még aznap. Nem engedett el az ölelésből, legalább 10 percig a mellkasába volt temetve a fejem, ameddig abba nem hagytam a sírást. Igaza volt, én sem értem, hogy miért kezdtem el sírni miatta. Van már barátom, és azt csinál amit akar.

De valami mégsem volt okés. A lelkemnek fájt, de az agyam azt mondta, hogy engedjem el. Nem tudom mit érzek, össze vagyok zavarodva, féltékeny is vagyok, és nem is érzek már iránta semm-. Na pont ez az,  nem tudom mit érzek iránta. A mai éjszaka is vele álmodtam, és tegnap is. Már az ölelés óta a fejemben lakozik Tom képe, aggodalma, és bűntudatot rejlő arca. Egyszerűen nem megy ki a fejemből, vele akarok lenni, összebújva aludni, csak úgy mint régen. Nem éreztem magam kényelmesnek  itt Theo alatt. Valami durván megváltozott az érzéseimmel kapcsolatban, és bárhogy nézem, egyelőre nem tetszik. Vagyis, majd még eldöntöm.

Lassan és óvatosan ki keltem Theo karjai közül, és ki siettem a fürdőszobába. Miután felkapcsoltam a lámpát, becsuktam magam mögött az ajtót, és bele néztem a tükörbe. Rohadt fáradtnak néztem ki. Arcot mostam, majd megtöröltem, de nem lett jobb. Tom a fejembe volt zárva, látni akartam őt újra. Érezni akarom a kemény mellkasát a fejem alatt mikor ölelkezünk. Emlékszem, mikor újra találkoztunk először miután visszaköltöztünk. Először kis félős volt, aztán mikor mentünk volna haza, még megölelt.

Mi lett volna akkor, ha soha nem jövünk össze? Vagy ha soha nem költözünk vissza ide Lipcsébe? Talán ez az egész most nem lenne? És ha soha nem békültünk volna ki? Vagy ha sosem szakítottunk volna?

Sóhajtottam egyet, próbáltam valahogy kitisztítani az agyam. Még mindig forogtak bennem a fogaskerekek. Végül valaki bekopogtatott az ajtón.

- Kat, bent vagy? - mondta álmos hangján Theo.

- Igen, nyugi, mindjárt megyek. - közöltem. Egy pár perc múlva kimentem, és Theo az ajtó fél fának dőlve aludt.

- Theoo! - nevettem és megdörzsöltem a karját.

- Ha? Igen? - rezzent meg.

- Gyere menjünk aludni. - fogtam meg a kezét.

- Jó, várj, elmegyek pisilni.. - ásított és bement a fürdőbe.

- Szobádba várlak. - mondtam majd eltűntem az említett helyszínen.

Lefeküdtem az ágyára, és unalmamban megnéztem mennyi az idő. Pár perce múlt el hajnal 3 óra. Aztán láttam, hogy valakitől kaptam egy üzenetet. Ismeretlen szám volt, úgyhogy ameddig Theo a fürdőben volt, megnéztem.

"Ide figyelj te hisztis kis kurva, be ne merd lopni az uram mert kibaszottul nem leszünk jóban, értve vagyok? Szájjál le Tomról baszdmeg, és térj át a te palidra, különben szádba lépek és feljelentelek!" - írta az ismeretlen.

Bárhogy néztem, én éreztem magamat gázul. Ennél jobban még én is szét tudtam volna valakit alázni. De ez rettentően szánalmas volt. Viszont hogyha Tomról van szó, akkor fix, hogy ismerem az illetőt. Jobban rá néztem a telefon számra. Ki más lehetett volna? Naya.