Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Déjà Vu

3 nap múlva...

Ma van augusztus 28, én pedig mint egy idióta, csak várom, hogy gyorsabban teljen az idő. Még csak dél van, Tomék pedig majdnem este 8 óra körül fognak hazaérni. Anyukám ma nem dolgozott, ráadásul ő fog majd engem kivinni a reptérre.

Úgy döntöttem elmegyek lefürdeni. Hajamat megmostam, és az arcomat leápoltam az krémeimmel. Mivel a múltkor "elloptam" Tomnak az egyik pólóját, ezért mára úgy döntöttem, hogy azt veszem fel, egy rövid fekete bő farmer kíséretében. Felöltöztem, majd hajamat megszárítottam, és kimentem a fürdőből.

Gyorsan vettem ki pénzt, és elindultam a közeli kisboltba, ugyanis megakartam ajándékozni Tomot. Vettem egy adag csokit Tomnak, amikről tudtam, hogy szereti őket. Fizettem, majd hazarohantam, és neki álltam csinálni egy kisebb dobozt számára. Rá ragasztottam pár csokit a doboz köré, a többit a belsejébe raktam. Az egyik hajgumimat bele raktam és egy cetlit is ráírva, hogy "Szeretlek.". Majd becsomagoltam, és levittem a pultra.

Pár óra múlva

Már a reptéren voltunk. Vártam Tomra, magas alkatát kerestem a sok ismeretlen ember között. A gyönyörű szemeit, a raszta haját és bő lógó ruháit. Érezni akartam az illatát. A mellkasában elhelyezkedő szívét, és annak dobogását.

Jelenleg 2 széken ültünk. Lábamat ráztam fel és le, várva Tomot. Már fél órája, hogy eltelt este 8 óra. Féltem, hogy valami történt velük, hogy esetleg nem tudott felszállni a gép. Mire anyukám megrángatta a vállam, és az egyik kijárat felett lévő képernyőre helyeztem tekintetem.

"Magángép: Tokio Hotel - 20:36 - Japán - Németország"

Ez volt ráírva a képernyőre. Felálltam mikor megláttam mi volt kiírva, ugyanis 2 percen belül száll le a gépük. Őszinte leszek, az a 2 perc hosszabb volt, mint egy matek óra. Anyukám nyugtatgatott, több mint kevés sikerrel. A szívem csak úgy dobogott.

Majd egyszer csak kinyílt a képernyő alatti ajtó, és besétáltak rajta a fiúk. Tom középen, Bill nem sokkal arrébb mellette, Georg, Gustav és a másik kettő őreik pedig hátul sorakoztak. Mikor Tomot megláttam, a szívem elolvadt, aztán tekintetünk összetévedt. Odaadtam anyámnak a dobozt és elkezdtem Tom felé rohanni. Arrébb lökte a bőröndjét és ő is felém rohant. Már másodperceken belül egymás karjaiban voltunk. Az ölébe ugrottam, ő pedig a földre esett. Rajta ülve öleltem őt szorosan, ő ugyanezt csinálta. Arcát a nyakamba temette és éreztem, ahogy lágy csókokat helyez a bőr felületemre. A karjai szorosan a hátam és derekam köré voltak fonva.

- Rohadtul hiányoztál! - fogtam meg az arcát és a szemeibe néztem.

- Szeretlek hercegnőm. - ezek a szavak hallatán az arcom kipirult.

- Én is téged.. hercegem? - halkan felnevetett az arcommal pár centire lévő srác, majd lassan előre hajolt. Végig az ajkaimat nézte. Ránéztem az ő ajkaira, és már olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a leheletét az ajkaimon. Majd egyszer csak megcsókolt. Csókja lágy volt, és lehetett benne érezni a szeretetet. Lassan megfogtam az állkapcsát és visszacsókoltam, majd elengedte az arcomat és szépen lassan eltolt.

Egymás szemébe mosolyogtunk, majd a szemeibe néztem. Egyikünk sem bírta abbahagyni a mosolygást. Majd egyszer csak fel tett egy kérdést, amire már régóta vártam.

- Lennél a barátnőm? - teljesen elpirultam a kérdésére, és jobban elmosolyodtam.

- Igen! - mondtam a szemébe repdesve az örömtől. Majd előre hajolt, és még egy csókot lehelt az ajkaimra. Karjaimat a nyaka köré fontam, és tartottam a csókot.

- Halihó gerlepár, álljatok már fel, még mindig egy repülőtér közepén ültök! - szólt Bill, mi pedig eltoltuk egymást.

- Jaj jól van már, nem kell féltékenykedni. - szólalt meg Tom, és megforgatta a szemeit. Majd megfogott a combom alatt, és velem együtt állt fel. Végül letett, mikor már ő is a talpán állt.

- Én nem féltékenykedek, egyszerűen nem nyalom szét a nem létező szeretőmnek az arcát egy reptérnek a kellős közepén, ráadásul a földön. - majd Bill megölelt.

- Igen, nekem is hiányoztál süni. - öleltem vissza. Mikor elengedett, rá néztem Georgra, majd lassan egy nagy ölelésbe kezdtünk Gustavval egyetemben.

- Régen láttunk már.. - suttogta Georg.

- Ti is hiányoztatok.. - szorosan átöleltem őket.

- Amúgy gratula. - szólalt meg Gustav, miután elengedtük egymást.

- Köszi köszi, mostmár kérem vissza a nőmet. - mosolygott idiótán a raszta barátom, majd odamentem hozzá, és a karját a vállamra tette.

Visszasétáltunk anyukámhoz. Köszöntötte a fiúkat, ezzel együtt gratulált nekünk. Majd odaadtam Tomnak a dobozt, amit készítettem neki. A hajgumimat már is a csuklójára rakta. Hazafelé megálltunk a mekinél és ettünk egy vacsorát, mivel már mindenki hihetetlenül éhes volt. Tom ma este nálam is aludt, és összebújva aludtunk el egy filmen.

1 év múlva

Mikor felkeltem, Tom karjaiban találtam magam. Az egyik karja a derekamon pihent, míg a másik a vállamon. Az én kezem a mellkasán, egyenesen a fejem mellett, miközben a lábam a derekán feküdt. Hihetetlenül kényelmes volt, mindig is szerettem Tommal összebújva aludni, de az összes közül ez volt a legkényelmesebb. Nyomtam egy puszit az arcára. Pár perccel később már mozgolódni kezdett. Majd kinyitotta azokat a gyönyörű barna szempárjait, amik egyenesen az én tenger kék íriszeimbe néztek.

- Jó reggelt. - szólalt meg a reggeli rekedtes hangjával, amit órákig tudnék hallgatni.

- Jó reggelt. - köszöntöttem, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Tudod milyen nap van ma? - kérdezte izgatottan.

- Milyen? - kíváncsiskodtam, hiszen éppen most keltem fel egy vasárnapi napon. Viszont amik most történnek, valamiért ismerős események voltak számomra. Mintha már megtörténtek volna egyszer.

- Az 1 éves évfordulónk. Boldog első évet szerelmem!! - csókolt meg boldogan, mire elpirultam. Teljesen elfelejtettem hogy augusztus 28-án jöttünk össze, tavaly ilyenkor.

- Boldog első évet szerelmem! - csókoltam vissza, mire ő is vissza csókolt egy mosollyal az arcán.

Aztán eszembe jutott. Tavaly nyáron, még 2008-ban, ezt egyszer már megálmodtam. Lesokkolt, hogy 1 évvel ezelőtt álmodtam ezt meg, és csak most kaptam Déjà Vu-t.

- Úristen! - kiáltottam fel.

- Mi az szerelmem? - kérdezte a férfi mellettem, felhúzva egyik szemöldökét.

- Ezt már megálmodtam! Még tavaly, mielőtt összejöttünk! - néztem rá örömmel.

- Tényleg? Hát ez szuper! - örvendezett, majd az felült és az ölébe húzott.

- Szeretlek. - suttogtam neki.

- Én is téged szerelmem. - majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra.

___________________________________
Vége

Hát igen, ez is eljött. Már 2023. augusztus 28-a óta írom ezt a könyvet, és nem bírom elhinni, hogy több mint 12 ezren olvasták el. Nem hittem volna, hogy ennyi olvasót fogok összehozni. Nagyon hálás vagyok nektek ez miatt! Sok mindenen mentem keresztül miközben írtam ezt a könyvet, és próbáltam is aktív maradni. Átmentem a felvételin, a szóbelin is miközben ezt a könyvet is írtam. Nagyon köszönöm, hogy vártatok az új részre, még akkor is, ha majdnem 1 hónapig nem tettem fel új részt. Nagyon szeretlek titeket, és remélem, hogy még egy másik könyvemnek hála majd találkozunk!🫶🏻❤️‍🩹

1059 szó.

Kezdés: 2023.08.28
Befejezés: 2024.05.31