Ma történik a csoda. Ma költözünk. Ma történik meg életemben az a dolog, amiről azt hittem eddig, hogy soha többet nem fog megtörténni. Költözünk. Vissza, Lipcsébe.
Annyira izgatott voltam, hogy alvás helyett egész éjjel fent maradtam, és pakoltam. Dobozok tornyai állnak a szobámban. Vannak amiben a könyvek vannak, amiben a ruháim. Van kettő dobozom ami csak sminkkel, parfümmel és kiegészítőkkel van tele. Ez a kicsi szoba, most üresen áll. Sehol semmi, már az ágyamat is széd szedték. Az is valahol darabokban ül és vár a költöztető kocsiban.
Egész este pakoltam és gondolkodtam. Meg annyi kérdés járt a fejemben.,,Vajon az ikrek változtak? Vajon emlékeznek rám? Vajon jóba leszünk megint? És a régi barátaim? Vajon ugyanolyan lesz minden mint volt?"
Semmit sem aludtam este az izgalomtól, csak arra vártam hogy megtudjam ezekre a kérdesekre a választ. A régi barátnőm, Naya. Ő az egyetlen akivel idáig is tartom a kapcsolatot. Neki írtam hogy visszatérünk. Nagyon izgatott. És találkozni is szeretne velem.
A nagymamámnak egészen tágas háza van, és mindig volt egy szoba, amit én nagyon szerettem. Mindig ott aludtam ha mentünk. A ház egész jó állapotban van, nagyon remélem hogy az lesz az én szobám.
A szoba maga fehér színű. Van egy erkély is a szobában. Az erkély egyből az ajtóval szemben található. Annak az egy falnak világos lila a színe. Egészen tágas szoba. Az ajtótól balra van kb 8 méter hosszra a sarokban egy ruhásszekrény. Az mellett az 5 méter hosszú, szoba rövidebb részén középen helyezkedik el a 2 személyes ágyam. Aztán az erkély. Az ággyal szemben van egy szekrény, azon vannak díszek, és egy tv. Mellette a sarokban lesz az íroasztalom. Az ágyam mellett balra lévő sarokba, pedig egy másik szekrény fog kerülni.
Már nagyon izgatott voltam, de szerintem ezt meg lehet érteni. Jesszusom, szerintem a szívem ki fog ugrani a helyéről amikor megyünk a fiúkhoz vacsizni. Nagyon izgatott vagyok!
Aztán egyszer csak annyira lettem figyelmes, hogy anyukám hív ebédelni.
- Megyek! - szóltam neki, és ki pattantam az ágyamból.
Lerohantam a lépcsőn, és mikor le értem a konyhába, oda rohantam az anyukámhoz, és megöleltem.
- Már nagyon izgatott vagyok! - öleltem meg szorosan.
- Igen kincsem, én is, de meg fogsz folytani! - mondta köhécselve.
- Jaj, bocsánat. - majd elengedtem és a helyemre ültem.
- Mit eszünk? - kérdeztem meg. Anyukám nem válaszolt, csak elém nyomott egy nagy zacskó mekit. Tátott szájjal néztem cselekedetét.
- Úgy döntöttem, nem főzök, mivel mégis csak ma költözünk, és a cuccokat is eltettem már. Úgyhogy elmentem, és hoztam neked mekit. - mosolygott, majd a fejemre nyomott egy puszit.
- Köszönöm!! - már kezdtem is bele a ki cosmagolásnak. - Amúgy, apa merre?
- A költöztetővel beszél. - válaszolta meg anya, miközben ő is kibontotta az ő kis mekis csomagját.
- Mikor megyünk? - kérdeztem mielőtt beleharaptam volna a chicken burgerembe.
- Most, egy olyan 30 perc múlva.
- Komolyan? - tettem a szám elé a kezem.
- Igen, komolyan. - majd anya beleharapott a sajtburgerébe.
- Juhú!! - nagyon örültem.
Boldogan elfogyasztottam az ebédet, majd felmentem összekészülni. Egy fehér baggy jeanst vettem fel, egy bő fekete pulcsival. A fürdőszobába igyekeztem, ahol fogat mostam, és felkötöttem a hajam. Majd felvettem egy fekete converst, és elkezdtem levinni azokat a dolgaimat, amiket nem kell hátra tenni.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~
FanficKatherine Arnold vagyok. 18 éves lány, aki éppen ebben az évben járta ki a gimit. Berlinben élek a szüleimmel. A nagymamám Lipcsében él, ahol a régi barátaim is, a Kaulitz ikrek. Kiskori barátaim, ameddig össze nem vesztünk 13 évesen. Aztán elköltöz...