Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Igen, Naya?

Majd alig negyed órával később ők is megérkeztek..

El bújtunk, hogy ne lássanak minket. Billnek külön le kellett lapítani a haját, hogy ne látszódjon. Úgyhogy a fejére húztam egy sapkát. Addig ők le ültek egy padra.

Közel voltunk, de így is alig lehetett hallani mit beszélnek. Sok dolgon járt az agyam, legfőképpen azon, hogy milyen szerencsés Naya. És ez fájt. A féltékenységem az egekben repülgetett, majd egy pöccintést éreztem a halántékomon.

- Áucs! - néztem Billre, miközben gyorsan a pöccintett fejemhez nyúltam.

- Boccs, de nagyon elbambultál. Amúgy meg gyere! Ezek ketten a város legjobb kávézójába mennek! - majd felállt.

"Ennyire elbambultam?" - kérdeztem magamban, miközben Bill után siettem.

Lassan de óvatosan mentünk utánuk az út másik oldalán. Alig 10 perc múlva odaértünk a kávézóba. Gyorsan felkötöttem a hajam, és magamra húztam a kapucnimat, ameddig Bill magára húzta a maszkot is. Mire ők leültek, addigra mi is be értünk a kávézóba. A mögöttük levő asztalhoz ültünk, mivel az üres volt. A gerlepárból csak Tomnak a hátát láttam, Naya szemben ült vele. Bill pedig velem ült szemben, úgyhogy én rájuk láttam.

- Úgy nézel ki így mint egy fiú. - szólt hozzám Bill.

- Mi? - mondtam meglepődötten.

- Olyan vagy kapucnival mint egy fiú. - állapította meg.

- Nem is igaz! - aztán rá néztem az ablakra ami tükröződött. Tényleg olyan voltam mint egy fiú. 

- Látod? - vigyorgott.

- Igazad van.. - válaszoltam, mire Bill halkan nevetett. Majd fülelni kezdtem, mert elkezdtek beszélgetni egy igen érdekes dologról. Nem hittem volna, hogy szóba jövök.

- És.. hogy érzed magad? Mármint, gondolom nehéz lehetett a szakításotok után Katherinenel.. - mosolygott Tomra Naya. Az állam le esett, miért jöttem szóba?

- Öhm.. igen nem volt könnyű.. - válaszolta a raszta.

- Egyébként.. mi tetszett Katben annyira? - kérdezte Naya, mire Bill rám nézett egy "Te is hallottad?" tekintettel a maszkja mögött. Én lassan bólogattam.

- Hát.. szép szemei vannak.. és  az alakja is gyönyörű.. a haja is fényes. Bírom a stílusát. És kedves, mindig segített másokon. Jók a viccei.. igazából ennyi.. - válaszolt egy kis idő múlva Tom, és egy kicsit el is pirosodtam. Hiába, de Tom úgy hangzott, mintha többet akart volna mondani.. vagy lehet ezt csak én képzeltem be. 

- Ahaaa... - húzta a száját a vele szemben ülő személy. 

- Miért hoztad fel a témát? - Tom kérdezte kíváncsian.

- Csak érdekesnek tartottam, hogy mit látsz benne ennyire.. - közölte teljesen normális hangnemben. 

- Ezt hogy érted? - kérdezett vissza Tom.

- Szerintem nem szép.. és nem is kedves. Szerintem bunkó.. legalábbis, suliban mindig az volt. És ezért nem értem mit látsz benne ennyire. - közölte vállat vonva Naya. Kezdtem ideges lenni, akár fel is állhattam volna, hogy "Igen, Naya?", de azzal csak rontanám a helyzetet. Ez helyett inkább csak az asztalt bámultam kikerekedett szemekkel, Bill pedig ugyanezt utánozva.

- Katherine. - szólt Bill, mire ránéztem.

- Szerintem ennyi elég volt.. Várj itt, 3 perc és itt vagyok. - közölte, mire faképnél hagyott az asztalnál és elment a kávézóból. Aztán megcsörrent Tom telefonja.