Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Hirtelen szakítás

Augusztus 1

Már 4 nap eltelt azóta, hogy Tomék kimentek Japánba.  Az elmúlt 4 napban sok mindent nem csináltam azon kívül, hogy fetrengtem az ágyon. Na meg persze a szokásos dolgok, amiket mostanában csinálok. Mentem el Theóval egy parkba, anyámnak segítettem, ez volt a 4-ből 2 napban.

Viszont a legtöbbször ameddig itthon voltam, azzal töltöttem az időmet, hogy Tommal beszélgettem. Felhívott, és mindent elmesélt. Mondta, hogy már volt 2 koncertjük, és egy interjút is leadtak már. Theo mikor írt miközben Tommal telefonáltam, mindig ignoráltam. Tudom, hogy nem tettem jól, de tudjátok, hogy miért. Már a sírást abbahagytam, mióta többet beszéltem Tommal. Még mindig hiányzik, de megnyugtatott a hangja.

Ebben a pillanatban a szobámban válogatom a könyveimet, amiket suli után nem dobtam ki. Elégetni terveztem őket. Már a kémiát pakoltam át egy másik dobozba, mikor kaptam egy hívást Theótól. Sóhajtottam majd felálltam és felvettem a hívást. Theo szólt bele elsőnek, de nem hallatszódott nyugodtnak.

- Hol vagy? - nem is köszönt.

- Otthon, hol lennék? - kérdeztem zavarodottan.

- És mit keresel az újságban? - kérdezte feldúltan.

- Hogy érted? - sétáltam ki a szobámból, le a konyhába, keresve az újságot.

- Az Tom? - hangja idegesebb volt.

Még kutattam az újság után, amit végül a pulton találtam. Át lapoztam, majd legalább 3 képet láttam benne rólam és Tomról. Az egyiken az volt, amikor az étteremben nevetgéltünk, aztán mikor egyedül ültem Tom kocsijában, és mikor csókolóztunk a piros lámpánál. Lesokkoltam. Ki fotózott le minket? Ez nem lehet! Benne vagyok az újságban Tommal, ráadásul úgy, hogy nekem van barátom! És ha ez még nem lenne elég, a cikk az volt, hogy:

"Tom Kaulitz és a "legjobb barátnője" Katherine megint szerelmesek? Újra összejöttek?"

"A híres gitárost, Tom Kaulitzot az exével látták újra együtt!"

Ki lettem akadva, ugyanis nekik semmi közük sincsen a szerelmi életünkhöz. De amin most jobban aggódtam, az a kapcsolatom volt Theóval. Már tervezgettem a szakítást, nem is akartam, hogy megtudja ezt az egészet. De megtudta, úgyhogy ezt megszívtam.

- Mi ez az egész Katherine?! - kérdezte immár idegesen.

- Én.. öhm.. - nem tudtam mit szóljak a telefonba. Ebből ki tudom magamat valahogy magyarázni? Valószínűleg sehogy sem tudnám.

- Megcsaltál baszki?! - a hangja megrekedt.

- Akartam már róla beszélni, el akartam mondani, jó? - mentegettem magam.

- Ha már nem szeretsz, miért nem mondtad el egyből? - ez a kérdés megfogott, igaza van. Túlságosan elvoltam Tommal foglalva.

- Nem tudom... sajnálom. - tettem hozzá halkan.

- Vége. Hagyj békén. Ne is keress. - ezzel együtt rám nyomta a telefont. A szemöldökeim fel voltak húzva, ez a szakítás még túl gyorsan jött nekem. Nem is akarta megbeszélni, csak letette, hogy "Jól van, akkor most vége". Nem olyan volt a hangja, vagy az egész hangulata, mint aki megbánta volna.

A telefonokat az asztalra raktam és bámultam az újságra. Majd felhívtam Tomot, de egyelőre nem a szakítással kapcsolatban. Szerencsére felvette.

- Na mizuuu? - szólt bele elsőnek.

- Haliii.. láttad az újságokat? - kérdeztem, miközben az újságokat lapozgattam.

- Várj megnézem. - majd elment és egy pár másodperc múlva visszatért.

- Azok mi vagyunk? - kérdezte, és hallottam, ahogy lapozgatott.

- Igen! - szóltam bele.

- Itt japánul írnak mindent. - miután ezt elmondta, felolvastam neki az összes cikket.

- Ijj baszki, Theo látta már? - erre a kérdésre lenyomtam egy példa mondatot.

- Még szerintem nem nézte meg az újságokat. - hadartam el.

- Szivemmm! Minden oké? - elvörösödtem a becenevem hallatán.

- Igeeeennn minden oké. - mosolyogtam.

- Biztooosss? - nyaggatott.

- Igen, ne aggódj. - nyugtattam.

- Rendben, viszont nekem mennem kell most, oké? Valami fan meeting lesz fél órán belül. - hadarta el.

- Oké, érezd jól magad. - köszöntünk el majd letettük.

Felültem a pultra és gondolkodtam a szakításon. Egy kicsit viselt meg egyelőre, de fogadok, hogy pár nap és kialszom. De azért mégiscsak reméltem, hogy Theo is jobban lesz, és nem viselte őt meg ez annyira.

Az elkövetkezendő pár hétben nagyrészt anyámmal voltam. Apukám is haza látogatott 1-szer Berlinből, aztán visszament, legalább itthon volt 5 napig. Elmentünk vele is moziba, voltunk fagyizni és strandon is voltunk, mielőtt hazament volna. Anyukámmal voltam vásárolni is. Tommal is rengeteget beszéltem azóta, de még mindig kérdezgetni szokott Theóról.

Mai napon már augusztus 25-e van, ami azt jelenti, hogy 3 nap van még hátra, mire Tom hazajön. És már nagyon izgatott vagyok. És ráadásul, ismét most hív. Úgy döntöttem, hogy most elmondom neki a Theós dolgot. Felvettem a telefont.

- Szia drágám! - szólt bele, hallhatóan fáradtnak tűnt.

- Csak nem fáradt vagy? - nevettem halkan.

- Én? Dehogy is. - ásított, mire halkan fel kacagtam.

- Na és milyen napod volt? - kérdeztem, miközben hátra dőltem az ágyamban.

- Fárasztó! Volt ma egy kisebb előadásunk egy interjú előtt, aztán volt még egy fan meeting nem messze Tokyótól. Aztán vissza kellett utazzunk Tokyóba, ami attól a kis várostól körülbelül 30 percnyire van. Most egy hotelben vagyunk, de holnap lesz egy koncert itt Tokyóban csak az egyik délután, másik pedig egy nem messze levő foci pályán. De legalább kevesebb mint 3 nap és otthon leszek. - mesélte, én pedig minden szavát figyelmesen hallgattam végig.

- Én ma csak feküdtem egésznap és vártam, hogy mikor hívsz. Viszont el kell mondjak valamit, ami körülbelül 2 és fél hete történt. - kezdtem a gyorstalpalóval.

- Nyugodtan mondjad. - hallottam a hangján, hogy érdekli, miről van szó.

- Szakítottam Theóval. Vagyis, felhívott az újsággal kapcsolatban, aztán hirtelen azt mondta, hogy vége, minden át beszélés nélkül. - hadartam el, de épp úgy, hogy értette.

- Szakítottatok? - a hangjában lehetett hallani az örömöt.

- Igen, mostmár boldog vagy?

- De még mennyire!! Végre az enyém vagy!! - örült, mire elnevettem magam.

- Csak a tiéd! - mosolyogtam, és a hajammal játszottam.

- Ezért 28-án nem fogsz tőlem megszabadulni! - nevettem el magam. Egy kicsit még beszélgettünk, mielőtt elköszöntünk egymástól.

3 nap múlva...

__________________________________
Sajnos ez egy kicsivel rövidebb rész lett, mert erre már nem sok ötletem volt, úgyhogy unalmas lett. A következő rész már sajnos a könyv vége. És köszönöm a 12 ezer olvasót!
Ma van 1 éve, hogy Tokio Hotel fan vagyok🥹❤️‍🩹

2024.05.21❤️‍🩹
945 szó