Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Furcsa férfi

Másnap reggel mikor felkeltem, az ikrek a TV-t nézték, közben suttogva beszélgettek. Elkezdtem mozgolódni, mire mindkettő rám vetette tekintetét. Szépen lassan kinyitottam a szemem, és ásítottam. Majd rá néztem a fiúkra.

- Jó reggelt. - köszöntem.

- Jó reggelt. - mondták egyszerre mosolygósan, aztán levették a fejüket a vállamról.

- Hogy aludtál? - karolt át Bill.

- Jól. Voltak furcsa álmaim, de ezeket eltekintve, jól. - válaszoltam, miközben Bill vállára döntöttem a fejem.

- Nekem is volt egy pár álmom. De ezek ilyen normálisak voltak.. - mosolygott Bill.

- Én nem álmodtam semmit. - közölte Tom, mire mindhárman felnevettünk. Majd bejött Simone.

- Látom mindenki fent van már. - mosolygott, miközben minket nézett. - Csináltam reggelit, ha éhesek vagytok, gyertek. - majd kisétált.

Negyed óra múlva le mentünk enni. Beszélgettünk is, aztán visszamentem felöltözni, és elkészülni. A fiúknak újabb koncertje lesz 2 napon belül, úgyhogy el kell menniük a stúdióba gyakorolni. Miután elkészültem, a fiúk még kivittek egy pár táskát a kisbuszba, és elmentünk. Aztán otthon kiraktak.

Mikor benyitottam a házba, anyám otthon volt. Viszont valaki bőröndje a konyhapult mellett feküdt a földön. Kérdően anyámra néztem.

- Kié ez a bőrönd? - vontam fel a szemöldököm.

- Enyém. - mosolygott, miközben mosta az edényeket.

- Hogy hogy? - tettem le a táskámat a székre.

- Elutazom apádhoz 2 hétre, mivel egy pár napon belül lesz az évfordulónk. - törölte meg a kezét.

- Tényleg? Nem is tudtam. - mondtam.

- Igen, még apád se tudja. Meglepi lesz. - ölelt meg. - Na és neked milyen volt az első ott alvós bulid a történtek után? - simogatta meg a vállaimat a kezeivel.

- Ülj le! Ez hosszú lesz. - berohantam a nappaliba és leültem a kanapéra. Anyám egy pár másodperccel később be sétált, és leült mellém. Kíváncsian hallgatta a történetem.

- Úristen, akkor most kibékültetek? - izgatottan nézett rám.

- Igen!! Most már újra barátok vagyunk! - tapsikáltam.

- Gyere ide! Ez nagyszerű hír! - mosolygott aztán nyújtotta a kezét egy ölelésre. Egyből átöleltem. Még beszélgettünk egy kicsit.

Pár óra múlva

Anyukám éppen indulni készült, mivel ma megy vissza Berlinbe. 2 hétig egyedül leszel itthon. 18 éves vagyok, már egy felnőtt nő, biztos nem lesz semmi baj. Körülbelül majdnem mindennap rendelt kaja lesz az ebéd, de meg leszek. Jobb oldalát nézve, azt csinálhatok amit akarok. Ez eddig is így volt igazából.

- Legyél jó, vigyázz magadra! Ha bármi van, hívj. - ölelt meg és simogatta meg a hátam anyám utoljára.

- Rendben. Vigyázz az úton, egyből hívjál hogyha ott vagy! - öleltem vissza és adtam egy puszit az arcára. Aztán kilépett az ajtón.

Miután hallottam, hogy anyám elhajt az autóval, olyan üresnek tűnt a ház. Mintha, egy lélek sem élne benne. Olyan hangos volt a csend, hogy az már idegesített. Így át hívtam a barátnőmet, Nayat. Amint megérkezett, egyből el újságoltam neki az eddig történteket. Ma itt aludt, megnéztük a régi kedvenc filmünket, beszélgettünk és pizzát ettünk.

Aztán pedig jöhetett a koncert. A fiúk megint meghívtak rá. Láttam Tomot flörtölni egy szőke hajú lánnyal. Néha át is karolta. Szerintem történik valami köztük.. Viszont eléggé féltékeny voltam. Én még mindig nem léptem túl rajta, de ahogy látom, ő már rég megtette. Ma nem mentem velük bulizni, Ma este inkább hazafelé vettem az irányt. Lipcsétől körülbelül 30 percnyi vezetésre volt a koncert helyszíne, úgyhogy busszal mentem haza mert a fiúk már le léptek. A buszmegállóban nem volt senki rajtam kívül. Zenét hallgattam és gondolkoztam, majd 10 perc késés után, de megérkezett. A buszon én voltam, és valami 50 év körüli részeg férfi. A lehető legtávolabb ültem tőle. Ő a busz végében ült, én pedig direkt az elejére ültem.

Az út alatt nagyon semmi sem történt. Néztem ki az ablakon, közben zenét hallgattam. Viszont egyszer, mikor rá néztem a férfire, annyit láttam hogy a busz egyik végéből a busz közepére került. Már nem hátul ült, hanem az egyik két személyes ülésben. Kicsit összerezzentem és panikolni kezdtem, de arra gondoltam, hogy lehet mindjárt megérkezünk egy megállóhoz, és a középső ajtón keresztül leszáll. Jó gondolatok voltak. Nem ez történt, ugyanis a busz Lipcséig meg sem állt. Lipcse volt az utolsó megálló ma este, ahol mindketten leszálltunk, mi után megállt a busz. Gyorsan elsétáltam, a pulcsim kapucniját magamra vetettem, és kibontottam a hajam. Azon az oldalán sétáltam az útnak, ahol nem volt fény. De amikor hátra néztem, a férfi követett.

Ki rázott a hideg, mikor megláttam a tekintetét rajtam, miközben egy utcai lámpa fénye megvilágította. Elkezdtem gyorsabban sétálni, próbáltam nem pánikolni. Hívtam Billt és Tomot de senki se vette fel. A másik kettő észlény sem volt elérhető. Úgy döntöttem, hogy mikor a következő kereszteződéshez jutok, befordulok jobbra, majd elfutok és egy sikátorba be megyek és elbújok. A terv első része meg volt, egy kereszteződésnél lefordultam jobbra, és elrohantam, de sikator nem volt sehol. Pánikba estem, csak rohantam. A férfi még mindig utánam jött, de nem futott, hanem gyorsan sétált. Végül lefordultam balra. Ismét tudtam hogy merre kell hazamenni, úgyhogy futottam és cikcakk fordulásokat megtéve haza jutottam. Becsuktam a kaput és berohantam a házba, majd mind a három zárral lezártam a bejárati ajtót. A redőnyöket lehúztam, ablakokat bezártam, lámpákat le kapcsoltam. Legutoljára mikor hátra néztem, már nem jött senki se utánam, de még mindig pánikoltam. Enni sem ettem semmit ahhoz képest, hogy milyen rettentően éhes voltam a koncerten. Így hát elaludtam a kanapén.

Másnap

Reggel korán keltem, reggel 7 órakor már nyitva voltak a szemeim. Óvatosan felhúztam a redőnyöket, és egy pár ablakot bukóra nyitottam, hogy ki menjen az állott szag. Gyorsan lefürödtem, aztán írtam Billnek.
Gondolom ő meg aludt, ugyanis buliban volt úgy, mint a többiek. Nem írt vissza, úgyhogy meg reggeliztem, és néztem a tv-t, már persze amit találtam.

Majdnem fél óra múlva egy zörrenésre lettem figyelmes. A telefonom felől jött. Bill üzent, aminek hallatán egyből megnyugodtam. Szegény Billy eléggé másnapos volt. Telefonáláson keresztül hallottam a rekedt hangját. Viszont mindent elmondtam neki, ami tegnap esti haza úton történt. Azt mondta ne pánikoljak, sok az ilyen ember. Leráztam a férfit, ebben igaza van. De valami folytán, érzem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásom azzal a furcsa férfival.

_________________________________________________
Halii! Mindenkinek szép jó estét, háromnegyed 3 van. Nem tudok aludni, úgyhogy úgy döntöttem hogy részt írok. Nagyon mást nem tudok ide írni, úgyhogy:
jó éjt<3

2023.11.14
1002 szó