Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Kati Schiffer, mi?

Az interjú elkezdődött.

- Jó napot hölgyeim és uraim. Én lennék Kati Schiffer, és itt van velem a...

Majd a kamera a bandára fordult. Én éppen nem látszottam.

- Sziasztok! Mi vagyunk a... Tokio Hotel! - a szokásos interjús beköszönés.

- Ma van egy sztárvendégünk is. Ő nem más lenne, mint Katherine Arnold! - a nép megint elkezdett örvendezni, és sikoltozni. A kamera először rám fordult, én mosolyogtam és integettem, majd a népre váltott.

- Szóval, első kérdésem, az Katherinere esett. - nézett rám a nő. Egyébként, igen szép volt, de azt a kamu mosolyt úgy levertem volna az arcáról..

- Nos, hallgatom. - néztem Katire, aki már a lapot nézte, hogy fel tegye a kérdést.

- Milyen híresnek lenni? - tette keresztbe a lábát.

- Öhm.. hát, én nem gondolom magamat híresnek, viszont igen büszke és szerencsés vagyok, hogy az a kettő jó madár lehet a legjobb barátom. - néztem rájuk.

- Igen, pont miattuk vagy híres. Nos, akkor.. Bill. - vette elő a másik lapot - Honnan jött ez a.. nagy tüsis haj ötlet, hogy hogy erre váltottál? - mosolygott ismét.

- Igazából, már régóta szerettem volna egy új stílust. Végül úgy döntöttem, kipróbálom a rockosabb hajat. A bandánk nem véletlenül egy pop rock banda. - mosolygott és kuncogott a végén.

- Szerintem, nagyon jól áll neked ez a haj Bill. -mosolygott. - Gustav. Milyen érzés egy kicsit kitaszítva lenni a bandából? - ez a kérdés nekem fájt. Hogy lehet ilyet kérdezni?

- Én úgy gondolom, hogy sosem voltam kitaszítva. Mindig hülyéskedünk a fiúkkal, és nem vagyok kizárva. Az lehet, hogy mivel dobos vagyok ezért nem állhatok fel, és ugrálgathatok mint Bill, Georg, és Tom, de én adom a zenéknek a ritmust. És egy dob nagyon fontos dolog egy zenében. - mondta Gustav, de hallani lehetett a hangján, hogy ez a kérdés fájt neki.

- Teljesen igazad van. És akkor Georg.. nem nehéz ápolni a hajadat? Fiú létedre? - nézett végül rá Georgra.

- Nem, nem nehéz. Pár lányt is megkérdeztem már, hogy hogyan ápolhatnám a hajamat hogy ilyen szép legyen, mint most. - válaszolta Georg.

- Ujuj, valaki nagyon nagynak tartja magát. - kócolta össze Gustav Georg haját.

- Na! - csapott rá egyet Georg Gustavra.

A tömeg nevetett, ahogy mi hárman is.

- Tomhoz fordulnék most. Milyen érzés, hogy ennyi lány oda van érted? - kérdezte a nő. Én nagyon féltékeny lettem..

- Hát, elkényeztető. - kuncogott Tom. - most már tudom, milyen helyes vagyok. - dörzsölte össze a tenyerét.

Mielőtt vége lett volna az interjúnak, fel tettek nekünk még 1 kérdést.

- És most Tomhoz és Kathez fordulnék. - helyezkedett el. - Igaz a hír, hogy együtt vagytok?

- Igen. Igaz. Én és Katherine együtt vagyunk. - húzott magához közelebb Tom, átkarolt és adott egy puszit a fejemre.

- Igen együtt vagyunk. -jelentettem ki boldogan.

- Hát akkor gratulálok! Ennyi lett volna az interjú, köszönöm hogy itt voltatok! Találkozunk legközelebb! - integetett a kamerába a nő. Majd a kamera át fordult ránk, és a tömegre. A tömeg is örvendezni kezdett némi ordibálással.

30 perc múlva kijutottunk, és helyet foglaltunk a kis buszban.

- Van valami baj szívem? - kérdezte Tom miközben le ült mellém.