Hogy is mondjam...

...hogy hibáztam?

Huszadik fejezet – Hogy is mondjam, hogy hibáztam?

– Egy-null Gábor és Mihály csapatának – fújt bele a bíró a sípjába.

Simon válla megereszkedett. Ebben a pillanatban furcsa volt a világ. Úgy hallotta a tapsolást, mintha valaki lenyomná a víz alá a fejét, Ármin arca elmosódott előtte, mintha tejüvegen keresztül nézné.

Nem volt már forró homok a talpa alatt, mérgeshangyák a bőrén, vagy feszítés a tüdejében. Egy valami maradt, egy fejében zümmögő gondolat, egy mantraként ismételgetett mondat: minden úgy végződik, ahogy az elkezdődött.

– Simon! – Ármin biccentett egyet, hogy sétáljon közelebb. – Gyere!

Egyik láb a másik elé. Homok ment a körme alá, bőr simult a bőrhöz, ahogy Ármin megveregette a vállát. Minden olyan messze volt.

– Nem baj, oké? – fürkészte Ármin a tekintetét. – Bárkivel megesik. Ne hagyd, hogy ez eluralkodjon rajtad.

– Persze, nem fogom – darálta a szavakat.

Az orrát jobbra-balra húzta, Ármin összepréselte az ajkát, amint meglátta. De hogy ígérhetett volna ilyesmit? Hogy, ha már most gombóc furakodott a torkába?

– Csak figyelj oda – ingatta meg Ármin a fejét. – Légy szíves.

Simon biccentett. Ennyit meg tudott tenni, teljes erőbedobással bármikor tudott veszíteni.

A bíró sípolt, Gabiékon volt a sor, hogy szerváljanak. Gabi a vonalhoz sétált, és nyitott. A labda bezzeg most nem lázadozott: könnyedén átrepült a háló felett, és addig meg sem állt, míg Ármin alkarérintéssel bele nem ért.

Simon mozdult. Tudta, mi a dolga, Árminnal már százszor elgyakorolták. Lábat berogyasztani, hogy lendületet nyerjen. Könyökét kinyújtani, ahogy feladja a labdát. Erősen ütni, hogy amikor Árminhoz ér a labda, a fiú átpasszolhassa a háló túlsó felére.

Így is tett. A labda ment, át a hálón, amíg Gabi barátja becsúszott alá, és beleütött – de Simon mentségére legyen mondva: nem erősen, nem úgy, hogy arról bárki elhitte volna, hogy átjuttatja a labdát a hálón.

De mégis jött, átlendült a térfelükre, és lassított felvételben repült a föld felé. Simon azonban nem mozdult – legalábbis nem időben, nem elég gyorsan. A labda a homokba csapódott, mielőtt beleérhetett volna.

– Kettő-null. – A bíró hangja felért egy erős pofonnal.

Simon egyből Árminra nézett. A fiú megingatta a fejét.

– Nem baj – ismételte.

Simon biccentett. Gabi szervált. Most több ideig passzolgattak, de végül Simon nem tudott blokkolni, hiába lendült a keze jóval a háló fölé.

Három-null.

Nem baj.

Gabi barátja nyitott. A labda a hálóba csapódott.

Három-egy.

Végre.

Ármin szervált. A labda végre megtanult a levegőben élni, ahelyett, hogy másodpercek után a földbe csapódott volna. Végeláthatatlannak tűnt, mire lassulni kezdett a tempójuk. Simon tüdeje égett, mintha homok tapadt volna a légcsöve falához, de Gabi csak ugrott, blokkolt, a barátja kíméletlenül ütötte vissza a labdákat.

De senki sem bírja örökké. Egy figyelmetlen pillanatukat Ármin kihasználta, és pontot szerzett.

Három-kettő.