Hogy is mondjam...

(+18)

Elég kellett volna, hogy legyen. A csók a parton, az előszobában, a lépcsőn felfele menet.

Elég kellett volna, hogy legyen - de nem volt az. Nem akkor, amikor Ármin két keze közé vette az arcát, úgy csókolta, mintha nem tudna betelni vele. Nem akkor, amikor a két csók közötti lihegések könyörögtek azért, hogy Ármin keze csússzon a pólója alá. Nem, nem is oda, hanem inkább az övéhez, hogy végighúzza az ujjait az ágyéka mentén.

Nem volt elég. Simon megpróbált betelni vele, tényleg megpróbálta. Aztán Ármin megengedte a vizet a fürdőben, és Simon akárhogy is telefonozott, akárhogy is rágta a körmét, csak azt látta maga előtt, ahogy a fiú a zuhany alatt áll, gerince mentén lecsorognak a vízcseppek, majd végigfutnak egy kis folyamban a fenekén. Elképzelte, milyen lenne végigcsókolni Ármin nyakát, a fülét, a mellkasát, a hasát, és felpattant az ágyból.

A fürdő ajtajához ment, és kopogott kettőt.

- Mondjad - zárta el Ármin bent a vizet.

Simon megpróbálta kitalálni a legkevésbé kínos választ, ami nem úgy hangzik, mintha egy Z-kategóriás pornóregényből vette volna, aztán megköszörülte a torkát.

- Bejöhetek fogat mosni?

- Gyere - nyitotta meg Ármin a vizet.

Simon elfordította a kilincset, és belépett. A zuhanyfüggöny csak félig volt elhúzva, látta, ahogy Ármin besamponozza haját. Elég kellett volna, legyen az is, hogy látta a hátán megfeszülő izmokat, de Simon mindennél jobban szerette volna, ha Ármin megfordul.

Talán mondania kellett volna valamit, hogy felé forduljon - mondjuk felajánlhatta volna, hogy megmossa a hátát, vagy valami rossz indokot.

- Megint az én tusfürdőmet használtad, amíg nem voltam itthon? - kérdezte Ármin, ahogy hátralesett a válla felett.

Simon elkapta a tekintetét - azért az ártatlanság látszatát fenn kellett tartani -, és kivette a tükrösszekrényből a fogkeféjét.

- Ja - vont vállat. - Baj?

- Igen, baj. - Ármin úgy sóhajtott fel, mintha az elmúlt húsz percet nem azzal töltötték volna, hogy próbáltak elszakadni egymástól. - Ha megcsókollak, nem a saját illatomat akarom érezni.

Hogy úgy. Ez mindjárt más.

- Ó - nyomott el egy mosolyt Simon, ahogy fogkrémet nyomott a fogkeféjére. - Szóval tervezel még megcsókolni?

- Ha veszel magadnak tusfürdőt, igen - öblítette ki Ármin a sampont a hajából.

Simon meg sem próbált úgy tenni, mintha lekötné a fogmosás. Lustán mosta a fogát, alig fél perc múlva már ki is köpte a habot. Mire Ármin kilépett a zuhanyzóból, már a száját öblítette.

- Nem akarsz még - köszörülte meg a torkát, miközben Ármin a dereka köré tekerte a törölközőt - filmezni, vagy valami?

Ármin hátrafésülte az ujjaival a nedves tincseit. Simon elégedetlenül az ajkába harapott; ő akarta átfuttatni az ujját a fiú fürtjei között, ő akart annyira közel lenni hozzá, hogy érezze a samponjának az illatát.

- Filmezni, mi? - szuszogott fel Ármin, ahogy mellé lépett a mosdóhoz.

Simon arrébb húzódott, hogy Ármin ki tudja venni a szekrényből a fogkeféjét, de a fejében csak egy mondat dübörgött: most vagy soha.

Simon pedig egyáltalán nem volt a megbánások és a kihagyott lehetőségek embere - szóval Ármin mögé lépett, és lassan, óvatosan lehajolt, amíg az ajka a fiú meztelen vállára nem simult.