Várakozástól terhes légkör nehezedett a teremre. A fáklyák halovány fénye, valamint a rejtelmes félhomály még feszültebbé tette a hangulatot. Décse résnyire szűkült szemekkel, mereven figyelte a kétszárnyú ajtót. Ujjai idegesen doboltak a trónus karfáján. Már képtelen volt leplezni türelmetlenségét. Kartal és Dés fel-alájárkáltak tompa dobogás ritmusát hagyva lépteik nyomán, közben sokat sejtető tekintettel összenéztek olykor-olykor. Az előttük álló két fiatal feszengve toporgott egymás mellett, egyensúlyukat egyik lábukról a másikra helyezve. Ernakh sötétzöld szeme szinte teljesen kifakult, szőke haja ősznek tűnt a gyér világításban, míg izzadtság gyöngyözött a homlokán és szája remegett az erőlködéstől.
− Már csak pár pillanat és megjelenik – szólalt fel meghunyászkodva, behízelgő hangon végül. – Váltig állítom, hogy sosem késne le egy megbeszélt időpontot szándékosan. Eddig sem tette.
− Akinek magyarázatot kell adnia, az majd ő lesz – morogta Décse.
− Igen, teljes mértékben egyetértek önnel. Száz százalék, hogy valami nagyon jó mentsége van erre! És biztosíthatom önt...
− Pofa be, Ernakh – vágta tarkón Aisa. – Nem a te felesleges fecsegéseidre kíváncsiak!
− Ha ideges vagyok, csak így tudom levezetni a feszültséget! Locsogok – pusmogta Ernakh.
− Pedig jobban tennéd, ha kussban lapítanál, ahogy én is teszem. Ne tetőzd a bajt! - suttogott vissza a lány ingerülten.
− Oké-oké. De ha eltűnt, rajtunk csattan az ostor! Nekünk kell figyelni rá! – majd elhúzta a száját kelletlenül. – Nekünk kellett volna...
− Tudom! – csikorgatta Aisa a fogait. – Tudom! De hát te ismered a legjobban, tudod, hogy ez lehetetlen!
Aisa úgy érezte, mintha a szemét ezernyi tű böködné. Nagyokat nyelt, ujjait tördelte és igyekezett visszatartani a közelgő sírást. Ha Lothar valóban elszökött, hajtóvadászatot fognak utána indítani. Ernakh-ot és őt pedig nyilvánosan megszégyenítik, aztán kivégzik. Ezt egyikük sem akarhatta. A plafonra emelte a tekintetét és fohászkodott a természet isteneihez, hogy Lothar ne legyen ilyen meggondolatlan. Hiába próbálta elterelni a gondolatait, lelki szeme előtt folyton ugyanaz a kép lebegett: Lothar Mítosz hátán keresztülvágtat a végeláthatatlan rónán. Alakja egyre távolodik, majd eltűnik. Ellovagol, és többet vissza se néz.
Csak nem tenné meg ezt velük! Nem teheti ezt velünk!
− Ne küldessek valakit a szállására? – ajánlotta Kartal Décséhez hajolva. – Talán már a várban sincs...
Décse fontolóra vette a dolgot, Aisa gyomra pedig hatalmasat bukfencezet. Akkor talán már ma este a bitófán végzik – gondolta, mégsem ez aggasztotta a leginkább.
¤¤¤
Ernakh szeme sarkából Aisa reakcióit leste és elkedvtelenedett az arcán felfedezett érzésektől.
− Azt hiszem, eleget vártunk már – hangzott Décse hangja fellebbezhetetlenül, mennydörgésként lesújtva a két ifjoncra.
Ekkor az ajtó végre kitárult, mire Ernakh rögtön megfordult, hogy szemügyre vegye a belépőt, aztán tekintetét a vezérre kapta. Décse első pillanatban elkeseredettnek tűnt, a következőben már megkönnyebbültnek. Kartal és Dés félbehagyták a mászkálást és megálltak a trón két oldalán. Ernakh nem tudta eldönteni, mire számíthat a következő pillanatban.
Lothar arca főlényes közönyről árulkodott, kérdést sem hagyva maga mögött, hogy ez a késés önkényes vagy csupán a véletlen műve volt. Nem mellesleg a kaput is hagyta maga mögött becsapódni. A perpillanat meglepően törékenynek és sebezhetőnek tűnő Aisa összerázkódott a csattanástól.
DU LIEST GERADE
Alkonyati vadász (A Táltosok Öröksége 2.)
FantasyBEFEJEZETT! Fent az összes fejezet! A Táltosok Öröksége sorozat második része! A Négyek sorsa megpecséltetett. Lothar, a Farkas Törzs utolsó sarja menekülésre kényszerül, a túlélésért küzd, míg Szonja ismét egy új helyen kell, hogy helytálljon. Más...
