the apartment

30.

                  ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

-Anne szemszöge-

Már homályosan látok a sok bortól, amivel az este kínált meg minden ember. Nem állt tervemben lerészegedni sőt, úgy álltam az estéhez hogy unalmas lesz. Igaz, nem volt valami izgalmas idős emberekkel a munkáról beszélni. Pár másodpercet sem tudtam egyedül tölteni, hisz folyamatosan a nyomomban volt a következő ember, aki a társaságomra vágyott. Rengetegen voltak kíváncsiak rám, Miattam Robie is több hírnevet szerzett. Apámat nagyon sokan ismerték és általa én kaptam nagy hírnevet.

-Hölgyem?- mutat felém egy üveg, túlságosan is drága bort egy jól öltözött pincér fiú

-Igyon kedves, nem sokszor tudunk inni ilyen jó bort. Öregebb mint maga- fogja meg a vállam egy idősebb ügyvéd úr. Bolintok, és odaemelem a poharam a kedves pincér fiú elé, aki megtöltötte szinte teljesen az üveget, és egy mosollyal távozott. Szemem sarkából folyamatosan Nick után lestem, hisz ma még nem is beszéltem vele azon kívül, mikor az autóba csevegtünk idefelé jövet. Nick csak áll, és néha beszélget pár emberrel. Több nő ment oda hogy kívülről is jól láthatóan udvaroljon neki, amit Nick nagyon is élvez, persze ezen nem is tudok csodálkozni. Bármennyire is próbáltam tagadni magamnak, és persze kívülről eltakarni hogy mennyire zavart ez az egész, nem jártam nagy sikerrel.
Az emberek zsizsegtek körülöttem, mindenki hangosan nevetett valami régi, viccen vagy emléken amit egymásnak mesélnek nagy hangal. A levegőben a finom ételek, és italok illata terjeng.  A sok burzsuj ember pedig kényszeresen  habzsolta is őket, pedig már némelyik állni is alig tudott a sok alkoholtól, vagy éppen a túl sok ételtől amit magába tuszkolt. Csak én állok az élő zenekar mellett, a hangos zene elvette a figyelmem a körülöttem lévő emberek  üvöltözéséről és csak Nicken jár az eszem. A világ elcsendesedik körülöttem, ami a több pohár bor miatt is lehet. Az előttem, pár méterre álló Nick éppen egy idősebb férfival ismerkedett akivel korábban nekem is volt szerencsém beszélni. Nézték a falon lévő nevetségesen drága műveket, közben néha néha engem bámultak. Úgy döntök, inkább elindulok a mosdó irányába, hogy kicsit megigazítsam magam, és egyedül tudjak lenni egy pár perc erejéig.

-Bocsanat- lépek ki édesen mosolyogva a többi ügyvéd körei közül, és megindulok előre. Magamon érzem a férfi, és Nick tekintetét, szinte perzseli a bőröm. Belépek a szoba ajtaján, ahol egy mosdó és egy kezmosó volt berakva egy viccesen nagy terü szobába. Oda állok a tükörhöz, és megigazitom a  hullámos hajamat. Farkasszemet nézve magammal, hirtelen az ajtó feltépődik mellettem amit elfelejtettem bezárni. Egyből hirtelen megfordulok, a pohár bort leteszem magam mellé. Az ajtó előtt álló alak, lassan lép be a szobába.

-Szerintem nem kéne már többet innod, hercegnő- mosolyodik el előttem Nick, aki az ajtófélfának dől.

-Megijesztettél! És ne aggódj ez az utolsó pohár.- mutatok rá a poharamra.

-Vagy ez se- Nick hirtelen, mérgesen mellém lép, férfias illata megcsapta érzékszervem, és egyből elszédültem a vágytól iránta ahogy elment mellettem, majd kiöntötte a pohár bort a csapba.

-Mit csinálsz? Normális vagy?- üvöltök vele, és meglököm a felsőtestét amire Nick még csak meg sem billen.

-Így is már alig tudtál ide elsétálni. Én meg nem szeretnék egy részeg nővel furikázni. És ha nem vennéd észre direkt itatnak hátha haza vihet az egyik seggfej.- mondja fátyolos hangon, és közelebb hajol hozzám. A szám, pár centire volt a szájátol. Az alkohol ami bennem van felbátorít, és buta dolgokat súgo a fejembe. Meg akarom csókolni, annyira mintmég soha. Szemem, Nick sötétt szemeiről a szájára téved, amit ő észre is vett és elmosolyodik.