the apartment

38.

                 ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

-Nick szemszöge-

-Így az elkövető önre is veszélyes- hallom a férfi hangját ami Anne irodája ajtaján szűrődött ki. Gyerekes módon állok az ajtó előtt, és hallgatom ki a beszélgetést. Úgy ahogy tudtam, Anne veszélyben van, és ezt valahogy ő nem érti meg. Az apja meghalt, őt pedig megpróbálták elrabolni. Ha én akkor nem érek oda talán Anne már nem is élne. Nem tudom ki, és miért, de valamit akar tőle és én meg fogom védeni akkor is ha ő ezt nem akarja. Tegnap szembe szállt velem, pedig tükör tisztán látszott a szemében a félelem, a saját lakásába sem egyedül maradni. Az érzelmeim, a harag, a félem álnok kígyóként csúsznak fel a vállamon, megtelepszenek a mellkasomnál és csak egyet akarok. Ütni, valamit szét akarok tépni mintha Anne elrablóját ütném szét. Elindulok a box cluba, hogy végre helyretegyem a fejemben a kusza gondolatokat.

Már vagy egy órája püfölöm a boxzsákot, a kezeim zsibbadnak a fájdalomtól hisz már jó régóta nem használok kesztyűt. Az agyam Anne apján jár, hogy mekkora hülyeségbe keverte a lányát, csak a pénz miatt. Ezenkívül az édesanyám is veszélyben volt éveken keresztül, csodálkozom hogy Anne még nem rohant a megmentésére annak a szajhának- ütök egy nagyobbat a zsákba. Izmaim fájdalma nyugtatja meg a bennem háborgó tengert, amit a gyönyörű Anne kavar. Ő az én mennyem, és egyben az én poklom. Átkozott legyen az a nap, mikor a VIP.-ban, előtte ülve hallgattam ahogy a barátaimmal beszélget, és én csak a negatívat kerestem benne, ami dühömre nem sikerült. Azon a napon, már akkor haza vittem volna magammal. De most, már minden más hisz a szívem az övé, és akármit megtennék érte. Pontosan tudom hogy mit érez irántam és ha erősnek is akar tűnni, egy érintésemre is a földre rogyna előttem.
A zsebemben lévő telefon rezegni kezd, kisebesedett kezemmel vettem elő. Anne arca világított a képernyőn.

-Igen ?- szólok bele gyengéden.

-Hol vagy? Kéne egy kis segítség a munkában ha már az aszisztensem vagy- hangjában érződik a felsőbbrendűség, és a hideg próbálkozás arra hogy úgy tűnjön semmit sem érez, és a látszatát akarja fenntartani hogy nincs romokban az élete.

-Már jövök is, hercegnő. Csak haza mentem pár holmimért és eljöttem edzeni. És ha már ilyen kedvesen csevegünk, és persze mint aszisztensed, értesítelek hogy ma egy táncpróbára vagyunk hivatottak. - váltok én is beképzelt, arrogáns hangnemre.

-Oh tényleg- hallom ahogy arányosan, rácsap a homlokára. -Oké, megyünk. Addig még van pár óránk. Szóval légyszíves gyere be a munkahelyedre- hangja frusztrált lett, pont olyan mintha csak a főnököm lenne.

-Rohanok hozzád- mondom, és letettem a telefont. Tudom hogy a túlzott kedvességgel felidegesítem, de inkább legyen ideges rám, mintsem legyen szomorú más miatt. Mély levegővétel után, már mentem is be az irodába, hogy a munkám csináljam a lánynak, akit mindennél jobban szeretek, és egy biztos, megtöröm a nagylányos álcáját.

Anne legalább két órája dolgoztat engem papírmunkákon. Mire kész leszek az egyikkel, már plusz hármat hoz elém, és szótlanul otthagy vele. Robotolok egy szó nélkül, mint egy kisangyal. Tudom mi a terve, de nem fog neki sikerülni. Mikor látom hogy erre jön, kihúzom magam a székkel, és felé fordulok.

-Ismét egy kis papírmunka? - Vakkantom oda neki, a legkevésbé kedves hangnememben. Anne megtorpan, de egy másodperc múlva ismét elindul.

-Nem. Ezeket csak írd alá itt, és itt- tette le elém a papírt, és rá hajolva az asztalra mutatta a kihagyott vonalakat. A szemem a testén, egészen a fenékig siklik, Mit büszkén kidugott hátra, ahogy az asztalomon támaszkodott. Számomra egyértelmű volt az amit csinál, de én ebben mindig is jobb voltam nála. Kezem végigsiklik a vádliától egészen a combjáig, mikor egészen véletlenül (ledobtam) leesett a toll az asztalról. Majd a kezem búcsúszik a miniszoknya alá, és finoman a fenekét simogatom formás. Puha, selymes bőr csiklandozza az ujjbegyeim szempillantás alatt, megmerevedik az egész testem, a gatyámban kevesebb a hely mint eddig volt. Anne teste megfeszült épp úgy mint én. Hálás vagyok hogy senki sem láthat minket egy válaszfal miatt. Mélyet sóhajtva feláll, és kilép a kezem elől, majd elsétál. Látszik rajta a vágy, a szemei sugározták felém mint annak idején. Nevetve fordulok vissza a papírmunka felé, amit gyorsan alá írtam és már mentem is össze szedni a cuccomat hogy induljunk Chrissékhez arra a felesleges próbára. Anne is már felkészülve az útra, jött ki az irodájából. Feltűnően sétál el mellettem, szemei egy pillanatra sem állapodnak meg rajtam, arca kifürkészhetetlen. Mint egy kiskutya, úgy eredtem utánna. Hogy tetszik ez a szerep? Naná! Imádom húzni az agyát, imádom látni mennyire szenved az érintésemért. Gőzöm sincs miért nem enged nekem, és a vágyainak, mintha bosszút állna, vagy valami érdekes kisebbségi komplexust akarna kitölteni.