the apartment

28.

                  ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

A tárgyalóterem hideg, tölgyfa illatu ügyvéd padjában ülök, és a jegyzőkönyvemet vizsgálom. Mellettem, az egyik sztárügyvéd ül, Mr.Arnold. hála istennek az ügy nem nehéz, és ő is tudja hogy egy ilyen pici vesztes ügy nem ront a karrierjének. A pénzt, viszont szereti ahogy a győzelem ízét is. Volt már hozzá szerencsém egy iskolai kirándulás során. Tudom hogy keménynek látszik, de semmit sem kell tennem az itt folyó ügy érdekében. Már felszólaltak a tanúk, és a vádlott is szólt pár szót a maga erejéből. Gondoltam hogy egy túltanult diplomatát hoznak majd. Elég gúnyosan mosolyog rám, azt akarja hogy eltántorodjak. De nem fogom megtenni, hisz kemény munkám áll ez az ügy mögött. És az én híremnek jót tenne ha egy ilyen ügyvéd ellen tudnék nyerni az első tárgyalásomon.  Apám, és a főnököm is kíváncsi rám hogy mit is tudok, és ez pont jó lenne megmutatni mire is vagyok képes. Ezért tanultam, sőt. Erre születtem. Peterson, a főnököm itt ül mellettem, és erőt ad.

-Bíróur az ügyfelem, vádat emelt az imént kiemelt internetes weboldal fentartójára, és müködtetőjére. Azt állította, hogy pénzügyi, internetes csalás történt mikor is  ő, az oldalon próbált tevékenykedni. A rendőrség visszakereste a bank által leemelt összeget, ami bizonyítja, hogy ezen az oldalon történt a csalás. -mosolygok rá, az öregebb, kopaszodó bíróra.

-Bizonyítékok?- kérdezi tőlem a bíró, mire én kivittem a nehezen kikutatott heti munkáimat. A rendőrségi akták, az oldal aktái, és a bank előzményei. A bíró, összevont szemöldökkel figyelte a bizonyítékok  tömkelegét. A teremben csend van, senki sem beszél, a kintről bejövő esőszag, az egyetlen ami , megváltoztja a légkört. Idegesen tördelem az ujjaim, stresszes helyzetben érzem magam. Az első tárgyalásom, ami nem is annyira könnyű ügy ahogyan a főnökömmel azt hittük. A mellettem álló ügyvéd homlokáról izzadságcseppek jelennek meg, érezte a vesztét ebben az ügyben.

-Biróur, mi is hoztunk bizonyítékot- szólalt meg mellettem, és szája szélén gúnyos mosoly jelenik meg. Meg akar rémiszteni, de nem fogom hagyni hogy bárki is megállítson ebben. Felemelt fejjel, kihúzva magam, vissza ballagok az ügyfelem mellé.

Kiérve a hatalmas épületből, egy kis csapat áll előttem. Az ügyfelem, a főnököm és Nick. Az eső még csepegett, a fejemen hideg cseppekben érkezett. Az idő hideg volt, de nem fáztam a szoknyában amiben voltam.

-Anne, végre hogy. Nagyon jó voltál, az a seggfej jól megszivatott pedig tudta hogy így se úgyse nyeri meg- vonja össze Robie a szemöldökét.

-köszönöm. Nem volt egyszerű az biztos, de ez is megvan. - mosolygok, bár inkább érzem magam egy kislánynak mint egy győzelmet aratott ügyvédnek.

-Megünnepeljük. Igazából, örülnék ha Nickel együtt eljönnél velem a holnap esti bálba amit egy ismerősöm szervez. Nagyon sok sikeres ügyvéd lesz ott, könyvelők, mindenki. Sok mindenkinek be tudnál mutatkozni, és még többen kíváncsiak is rád. Már sokan kérdezték ki is az új helyettesem- Tette rá a kezét a vállamra, és nevet. Egy bál? Még nem sokban voltam, de biztos jó lesz. Nehéz, unalmas beszélgetések tárháza, de így legalább meg is tudom magam ismertetni. Az ilyeneken sok riporter van. Mindig is szerepeltem a médiában, hisz apám az első számú ügyvéd, így hát születésem óta hírlapon vagyok. És ezt a javamra fogom fordítani.
Rápillantok Nickre, aki büszkén mosolygott rám. Három teljes nap telt el az autós incidens óta. Azóta, nem igazán beszéltünk, csak amennyit muszáj volt. Egyszer kétszer össze nevettünk pár dolgon.

-Nagyon büszke vagyok rád, remélem tudod. Az én kis jó tanulóm- hogy ne keltsünk feltűnést, egy barátságos ölelést adok neki. Elengedem a fülem mellett a kijelentését, miszerint az ő kis jótanulója vagyok. Sok idő telt már el, nem csinálok úgy mintha izgatna, vagy inkább úgy csinálok mintha nem izgatna.