Érdekből-Valódi ~HyunLix~

Mások is szeretnek!

Wonyoung pov

Fáj látni, ahogy Hyunjinnie amiket velem csinált, már Felixxel csinálja. Fáj, ahogy a szeretetből-utálat lesz. Ahogy az érdekből-valódi házasság nem lesz. Ahogy valódi szerelem sem lesz, de még érdeki sem az ő részéről.

-Apa?- nyitottam be Mr. Hwanghoz, amikor bementem az irodájához.

-Igen Wonyoung?- kérdezte.

-A nehéz útat kell választanunk- mondtam. Ha valódi nem lesz, akkor érdek! Hyunjin az enyém!

-Miről beszélsz?- kérdezte.

-Felix megint itt van!- hisztiztem.

-Tényleg!? Van egy ötletem Wonyoung, gondoltam, hogy ez lesz! Csak várj, én mindent elintézek!- mondta.

-Oké! Bízok magában!- hagytam el az irodát egy nagy mosollyal.

-Wonyoung?- hallotam egy mély hangot amikor bácsuktam Mr. Hwang irodájának az ajtaját.

-Riki-ah!- mosolyogtam a japánra.

-Jó, na ne jópofizz nekem! Amiért nem bírod békén hagyni a bátyám, most nekem kell szívnom! Vedd már észre magad!

-O-oh...- azzal arréb tolt és bement az apja irodájába.

Egész életemben adtam! Itt az idő, hogy önző legyek!

-Mehetünk?- jött mellém Yujin.

-Persze!- mosolyogtam rá.

♡-------♡-------♡

Külső szemszög

Amikor a két lány beült a kocsiba Yujin mondott valamit, amire Wonyoung nagyon megdöbbent.

-Miért nem hagyod abba?

-Ezt, hogy érted?- nézett rá Wonyoung.

-Wony, egyértelmű, hogy amit csinálsz az rossz. Hyunjin soha sem fog szeretni! S.O.H.A!

-Mit tudsz te?!

-Azt, hogy talán ha kinyitnád a szemed észre vennéd, hogy van aki szeret téged! És tőrődnek veled! De itt vagy, már 1 éve Hyunjint cseszteted, ahelyett, hogy körülnéznél!- Wonyoung sokkosan nézett a barátjára.

Ha kinyitnád a szemed látnád, hogy szeret valaki! Ezt, hogy érthette vajon Yujin? Gondolkozott ezen Wonyoung.

Az út maradék része csendben telt, amíg meg nem érkeztek.

-Szia- szállt ki Wonyoung, meg sem várva a másik köszönését.

♡-------♡-------♡

-Emberek szeretnek- ismételte Wonyoung, ahogy leült a kanapéra.

Egyszer csak hallotta, ahogy nyíl az ajtó és egy mosolygós Hyunjin lép be rajta.

-Mi történt?- kérdezte egy vigyorral Wonyoung.

-Képzeld!- ült le vele szemben Hyunjin, elfeledve, hogy kihez beszél, mivel annyira boldog. -Tegnap és ma reggel Felixxnél voltam! És olyan jó volt!- mondta.

-Tényleg? És mi történt?- kérdezte Wonyoung, megengedve a lehetőséget Hyunjinnak, hogy beszéljen Felixről, amíg még lehet. Azért ő sem OLYAN gonosz! Vagy de..?

-Filmet néztünk, beszélgettünk stb...- mesélt Hyunjin, kihagyva az olyan részeket.

-Az jó! Csináltam vacsorát- mondta Wonyoung.

-Nem kell, Felixnél eszem!- ment is már ki az ajtón Hyunjin.

-De-- csapta be az ajtót Hyunjin. -csak most jöttél...- fejezte be a mondata másik felét, mégha nem is hallja az idősebb.

-Csak várj Hyunjin és Felix- szorította kezét ökölbe Wonyoung.

Ekkor még Hyunjin és Felix nem is tudta, hogy a sors megfog mindent nehezíteni.