Érdekből-Valódi ~HyunLix~

Séta

Külső szemszög

-Láttátok Hyunjin-t?- Kérdezte Wonyoung aggódva, miközben végig mért Felixen és Sunoon.

Kínos csend...

-Nem...? Miért?- Törte meg a csended végül Sunoo.

-Ma a családaink vacsorát tartanak.-Amikor Wonyoung kimondta ezt a mondatot, akkor Felixben megfagyott a vér.Ő maga sem tudta pontosan, hogy miért is. Sunoo túl sok ideje ismeri már ahhoz, hogy ne vegye észre barátja érzelmeit.

-Felixxel mi megyünk.- Sunoo biccentéssel elköszönt.

♡-------♡-------♡

Felix pov

Miért fáj ennyire? Nem tudom.
Nem is ismerem.
Akkor miért fáj?
Nem értem.
Egyáltalán nem.

♡-------♡-------♡

Ekkor Sunoom mondta, hogy haza kisér mivel már este 10 elmúlt, de én egyedül akartam menni, szegénykém nagy nehezen, de engedett egy "Ha elveszel megverlek" mellet elköszöntünk. Haza is mentem, szinte futottam...volna ha nem ütközök meg valakiben.

-Aish..-majd felálltam.

-Jaj! Jól vagy?-Kérdezte egy aggódó hang.

Én csak felnéztem. Egy lány állt ott. Nagyon aggódott nem értettem miért. Éreztem,hogy valami lefolyik az orromnál.
Szóval ezért aggódott. Az orromból ömlött a vér, mintha nem lenne holnap, úgy folyt.

-Úristen úgy sajnálom! Amúgy Ryujinnak hívnak.- Nem nagyon érdekelt ez az információ, de mivel kedves ezért nem mondok rosszat.

-Engem Felixnek. Semmi baj, nem komoly!-

-Nagyon sajnálom, hagy hívjalak meg ebédre holnap!- Mondta a lány reménykedve. Nem értettem miért ilyen kedves, nem is ismer.

-Erre nincs szü~-Mielőtt befejeztem volna felkapta a telefonom a földről ( ahova esett ami után elestem ) és mintha egy mindennapi dolog lett volna bele írta a telefon számát.

-Ezt ki engedte meg neked?-

-Én magamnak!- Mondta a lány pimaszul, erre csak játékosan szemet forgattam.

♡-------♡-------♡

Végre otthon. Ez egy otthonos kis lakás Szöul közepén. Egy aranyos és védelmet nyújtó hely, egybe nyitott konyha és nappali 2 fürdőszoba, 2 hálószoba, abból csak az szobám van berendezve. Ez számomra a védelmet nyújtó zug ahova csak a hozzám legközelebb álló személyeket engedem be. AZT JEGYEZTD MEG!

Nem bízok meg sok emberben, sok mindneki próbál magávévá tenni, de nem szeretném.
Ezért nehezen bízok az emberekben. Ah! Persze ez is! A legmélyebb gondolataimat zavarja meg ez a készülék is.
Hmm... Érdekes, ismeretlen.

♡-------♡-------♡

-Haló?- Teszem fel ezt a bizonyos kérdést.

-Lee Felix?- Amikor meghallottam a nevemet kicsit kirázott a hideg.

-I-igen... Kivel beszélek?-

-Jang Wonyoung.- A név hallatán eltátottam a számat.

-M-miért keres?- Most még ez is...

-Ha látna Hyunjint kérem szóljon!- Miért ilyen ideges?

-Csak nem...b-baja esett?- Kezdek aggódni bevalva az őszintét.