Hyunjin-t szülei hozzá akarják adni Korea egyik legsikeresebb cége lányához, Wonyoung-hoz. A lány örül, de Hyunjin egyáltalán nem. Egyik nap bemegy egy kávézóba, de azt nem tudta, hogy élete egy óriási fordultot fog venni.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
♡-------♡-------♡
El is indultunk. Majd kb. 20 perc múlva meg is érkeztünk az étterembe, de azt hittem rosszul látok! Amint belépek az étterem (igen drága) ajtain meglátok egy a tömegből kitűnő kék buksit, ahogyan feláll egy asztaltól és elindul a wc felé.
-F-felix?- Kérdeztem tőle óriásira nyílt szemekkel.
-Oh! Hyunjin hyung!- Köszöntött egy hatalmas mosollyal.
-Felix mekkorát nőttél!- Na erre még jobban kikeredett, nem csak az én, de testvéreim szeme is.
-Apa..Te honnan ismered Felixet?- Néztem rá még mindig sokkos állapotban.
-A családja kávézói üzletlánca uralja a piacot világszinten.- Mondta szemrebbenés nélkül.
-Ezt eddig miért nem mondtad?- Fordultam Felix felé óriási szemekkel, amin ő csak kuncogott egyet.
-Hát... már 18 éves koromban a saját lábamra áltam, azóta csak vacsorákra és családiösszejöveteleken találkozom a rokonaimmal.-
-Azta...- Csodálatra méltő fiú az biztos...
-És ti hogy-hogy itt esztek? Már sokszor vacsoráztam itt a szüleimmel, de egyszer se láttalak titeket erre felé!-
-HWANG HYUNJIN!- Apám leordította a fejem, ezen a testvéreim és Felix is jót szórakozott.
-Akkor jó szórakozást.- Hajolt meg Felix, majd elment a mosdók felé.
-Miért nem lehetsz olyan, mint Felix? Kedves, okos, illedelmes, ara--. Nem engetem apámnak, hogy befejezze.
-Akkor miért nem hozzá adod Wonyoungot?!- Emeltem fel a hangom a végére, ha nem lettünk volna emberek közt most úgy elverne...
-Ott van a Jang család inkább menjünk.- Mentett ki a helyzetből Riki.
♡-------♡-------♡
Amint leültünk, a család két "feje" (Tch! Seggfeje, hihi.) Ült az asztal főnél, én meg Ni-ki és Yeji között előttem Wonyounggal mellette meg az anyukákkal, és az ő testvérével.
-Amint tudjuk Hyunjin és Wonyoung azért fog házasságok kötni, mivel tovább kell vinniük a céged.-
-Apa!- Ütöttem egyet az asztalra.
-Hogyha csak ezért kéne hozzá mennem, akkor miért nem viheti a céget tovább Riki és Sunoo?!-
-Épp elég, hogy ő és Yeji is meleg! Állj le! Ez is elég szégyeny! TELE VAN EZ A CSALÁD UNDORMÁNYOKKAL!-
-Az egyetlen undormány itt te vagy!- Szólaltam fel újból.
-Mellesleg nem csak ők az általad nevezett "undormányok", mert öö.. Én is az vagyok! Igen! Így nem kell hozzá mennem!-
-Úgy sincs senkid! Addig eltitkoljuk!- Emelte fel hangerejét apám is.
-De van!- Szóltam vissza.
-Na és ki az, senkit se látok!- Mondta egy gúnyos hangnemben.
-Ö...- Ekkor megláttam a szemem sarkából kijönni valakit a wcből.
-Felix! Felix az!- A nevére az említett felkapta a fejét. Ekkor Riki és Yeji óriási szemekkel néztek rám. Én csak felálltam nem is foglalkozva, hogy apám és Wonyoung családja miket dobálnak a fejemhez, kézen ragadtam Felixet, amire ő csak kérdő tekintettel nézett rám.
-Majd úgyis elválnak, úgyis összeházasodik veled Wonyoung!- Hallottam még apám hangját már az épület ajtaján kilépve.
♡-------♡-------♡
Pár perc séta után Felix megállított.
-Magyarázat hol marad?- Erre a mondatra megfordultam és a fejemre csaptam.
-Jaj, most mit csináltál Hyunjin!- motyogtam az orrom alatt, de Felix meghallotta és mégkérdőbben nézett rám.
-Szóval...- Kezdtem bele és megköszörültem a torkom.
-Apám, ugye bár hozzá akar adni Wonyounghoz, és azt mondta azért hagyja ránk a céget mivel én vagyok az egyetlen aki az ellenkező nemet szereti, ezért azt mondtam, hogy van egy barátom, és te jutottál először az eszembe, ezért most elkellene játszanunk, hogy együtt vagyunk.- Daráltam le egy levegővel.
Felix sokkosan állt, feldolgozva a hallotakat. Azt hittem összefog esni, de...NEVET?!
-BAHAHHAHA EZ MÉG VICCNEK IS ROSSZ!!- De én csak továbbra néztem rá aggódóan.
-Ez egy vicc ugye?- Hagyta abba a nevetést.
-...-
-HWANG HYUNJIN, MI A FASZBA KEVERTÉL TE ENGEM, A FÉRFIAK SORBA ÁLLNAK ELŐTTEM, ÉS ELŐTTED IS, MIÉRT NEM TUDTÁL, MONDANI MÁST, BÁRKI MÁST...Aish!- Én csak néztem rá...Féltem tőle.
-Sajnálom...- Mondtam halkan.
-Mi? Nem értettem. Haha! Sajnálod! SAJNÁLOD! HÁT A BOCSÁNAT NEM OLDD MEG SEMMIT!- Kezdett el hisztizni.
-Miért te nem örülnél ha a párod így nézne ki?- Erre csak elpirult és bele boxolt a karomba.
-Aish...Te elmenekültél egy kényszer házasságból, egy kényszer kapcsoladba! Mondhatom nagyon okos vagy Hwang!- Nevetett.
-Hát te vagy az akivel összejönnék ha valakivel muszáj lenne.- Engedtem ki egy nagy sóhajt.
-H-hogy mi?- Kérdezte és nagy őz szemeivel rám nézett.
-Tudom, hogy szinte bárkit választok kiugrana a bőréből. Ebben a világban alíg vannak őszinte mosolyok, érzelmek...emberek. És te. Te Lee Felix. Te egy vagy azon a kevés emberekkel, akiknek igazi a mosolyuk, az érzelmei... És nem csak hamis alapokra építkezik, hanem igen is valós dolgokra.- Amikor ránéztem még mindig nagy szemekkel figyelt, vörös volt, mint egy paradicsom.hehe. Valószínű ennek a végére belém fog szeretni, de kitudja. Lehet én fogok...belé? Áh! Biztos, hogy nem. Én nem vonzódom a saját nememhez, de akkor miért mondtam ezt. Mintha ami a szívemen az a számon.
-Hát. Nem tudom, miért gondolkozol ilyeneken, de még az én életemnél a tiéd is jóval elcseszettebb, ami nagy szó.- Mondta megtörve a pillanatot, majd kiengedett egy nagy sóhajt. -Mi szerencsétlenek tartsunk össze!-
-Ez azt jelenti, hogy segítesz!- Kezdtem el ugrálni körülötte.
-Tch.. Azt!- Ezt hallva csak a nyakába ugrottam.
-Köszönöm...édesem.- Vigyorogtam, mint a tejbe tök. Nem is kellet látnom, de éreztem, hogy el van pirulva.
Egy kis idő múlva eltolt magától, de épp addig, hogy a szemembe tudjon nézni.
-A te családod engem jól ismer, de az enyém téged nem!-
-Jó menjünk vissza. Bemutatkozok!- Mondtam mire enyhén kipirult és mosolygott egyet.
-Akkor... Indultunk?- Kérdeztem tőle egy mosollyal, majd félve, de felé nyujtottam a kezem. Egy kis tétovázás után elfogadta, és úgy indultunk el az étterem felé.
(ÍRÓ:Felix azért lakik kis lakásban és dolgozik rendes állásban, nem pedig a szülei nyakán lóg, mint Hyunjin a történetbe, mivel nem akart a szüleivel teljes kapcsoladban állni, ezért vacsoráznak csak néha, mert a testvéreit szereti azért. Majd ez is kiderül, hogy miért, de ahhoz végig kell majd olvasnod!)
