All Blue🔷[OnePiece||ZoSan]

Az oregánó csicskáknak való

恋

Leheletvékonyra vágott hagyma és fokhagyma – pipa.

Sanji kezében járt a kés, akár egy propeller, szabad szemmel alig lehetett követni az útját. Egyik legnagyobb büszkesége volt életében, hogy bárki élő embernél vékonyabbra tudta szeletelni a hagymát – a másik, hogy általában semmilyen maradékot nem dobott ki, mindent felhasznált az alapléhez –, nem mellesleg a hagymaszeletelés remek alkalom volt egy kis suttyomban sírásra, elvégre a hagyma még a legjobb szakácsokat is megríkatja, nemde?

– Nami-san – szólt Sanji, miközben könnyek csorogtak kétoldalt az arcán –, megtennéd nekem, kérlek, hogy meggyújtod a cigarettám? Nekem mindkét kezem foglalt.

Nami, aki eddig a konyhapulton ülve a körmét piszkálgatta unottan, kelletlenül meggyújtott egy szál gyufát, mire Sanji cigivel a szájában közelebb hajolt.

– Hogy bírsz még főzés közben is cigizni? Ez undorító – hessegette a lány a füstöt az orra elől.

– Ne aggódj, Nami-san, az én ízlelőbimbóimnak nem árt meg semmi – szipogott a szakács.

– Most sírsz, vagy csak csíp a hagyma?

– Csíp – kapta össze magát Sanji, és arcát az ingujjába törölte. – Mint az állat. Nem sikerült jó évjáratot kifogni.

Ám az arca még mindig könnyben úszott, csak mellé most még el is vörösödött. Inkább kikapta hát a fiókból a fokhagymanyomót, és a szétnyomott fokhagymát módszeresen összekeverte a serpenyőben kókuszolajon piruló hagymadarabkákkal. Közben fél kézzel hamuzott, majd ismét szájába dugta a cigarettát, és a serpenyő tartalmát megszórta két evőkanálnyi curryvel. Ahogyan a fűszer reakcióba lépett a hagymával és az olajjal, Sanji szájában összefutott a nyál; a curry illata még a cigaretta markáns aromáján is túltett.

– Mmm – szimatolt a levegőbe Nami, s vidáman lógázni kezdte a lábát –, isteni. Kezdek éhes lenni.

– Ehehe – Sanji újfent elvörösödött és zavarában megvakarta a tarkóját, elfeledkezve róla, hogy minden ujja vastagon hagymaszagú –, pedig még nem is csináltam semmit, ez csak az alap. De ha te boldog vagy, én is boldog vagyok!

A lány mosolyogva a szemét forgatta. – Javíthatatlan bolond, az vagy te.

– Csinos és okos hölgyek közelében sose tudom moderálni magam, sajnálom – énekelte Sanji, s persze közben érezte, hogy sok lesz és hülyét csinál magából, mégsem tudott megálljt parancsolni nyelvének. – Pláne, ha még az ízlésük is jó!

– Pláne, ha még egy csinos fiú is az illető – mondta Nami kifürkészhetetlen hangon.

– Hehe, nem tudom, miről beszélsz.

Valamelyikük kimondhatta a varázsszót, mert röhögés hangzott fel kintről a konyhaajtó túloldaláról, egész pontosan Usopp, Chopper és a marimo röhögőkórusa.

Sanji hátán egy izzadságcsepp gördült végig. Elnyomta a cigarettát.

Az ajtót belökték, s hirtelen Roronoa Zoro bődült el a küszöbről: – Bocsi mindenki, csak bent hagytam a kardélezőmet... hol is van... hol lehet... – turkálni kezdett a Sanjihoz legközelebb eső fiókokban, de közben abszolút nem nézett a szakácsra. – Á! Megvan.

– Kifelé a konyhámból! Mind – csattant fel Sanji, és ujjával mutatta, merre kell takarodni. Az ajtó jótékony takarásában Usopp és Chopper jóízűen röhögtek, egyiknek az orra, másiknak csak a szarva látszott ki mögüle.