All Blue🔷[OnePiece||ZoSan]

Tűz és föld

恋

Sanji felszisszent, ahogy a tükörbe nézve megtapogatta az arccsontját. Már most látszott, hogy kegyetlenül be fog lilulni néhány órán belül, sőt, egy egész kicsit a szeme is bevérzett. Csodálatos.

A többieknek nemigen fogja tudni megmagyarázni, hogy márpedig nem Zoro húzott be neki – ő maga volt, aki dühében nem nézett se jobbra, se balra, és izomból belefejelt a szekrényajtóba, mert egy szerencsétlen balfasz, egy tankönyvi idióta, az Ökör a zodiákusban.

Azzal tisztában volt, hogy megérdemelte, amit kapott. (A szekrényajtótól, nem Zorótól.)

– Kellett neked beleavatkoznod Roronoa Zoro magánakciójába – mondta a tükörképének –, most utolért a karma.

Mérgében bevágta a kezében tartott jégakkut a mosdókagylóba; a jég ripityára tört benne, és kiszakította a zacskót is. Pompás.

Nyílt a fürdő ajtaja.

– Minden oké? – Sanji Nami hangját hallotta a háta mögül.

– Abszolút – hazudta.

Nami sajnos nem hagyta magára, hanem becsukta maga mögött az ajtót és karba font kézzel nekidőlt. – Komolyan, már kezdtem hiányolni az állandósult feszültséget a hajón.

– Hát, akkor most élvezheted még egy darabig – morogta Sanji rosszkedvűen. A mosdókagyló szélét markoló ujjai lassan elfehéredtek.

A tükörben szemügyre vette a lányt. Így könnyebb volt, hogy nem közvetlenül nézett rá; az utóbbi napokban valahányszor látta Namit, látta, hogy minden értelemben sértetlen, ép és egészséges, Sanji még jobban szégyellte magát. Kedve lett volna lemászni a hálóterembe, magára húzni a takarót és úgy tenni, mintha nem is létezne. Eltűnni a világ szeme elől. Annyira elege volt már az érzésekből – a konstans szégyen, aggodalom és feszültség közös erővel a legrosszabbat hozták ki belőle.

– Zoro majd megbékél – jelentette ki Nami. A tükörben úgy tűnt, közelebb akar lépni Sanjihoz, aztán mégsem tette. – Tudod jól, hogy milyen, szereti a világ összes gondját a vállára venni... Ebben hasonlít rád. Zsák a foltját, ha mondhatok ilyet.

Sanji felhorkant. A lány arckifejezésétől csak még rosszabb lett a kedve. Lenézett a kezére, s észrevette, az egyik körme alatt ott maradt egy kis vér.

– Szeretlek, de megköszönném, ha nem néznél rám így.

– Meg különben is, még mindig le van szedálva, azt sem tudja, mit beszél – folytatta Nami –, Chopper teletömte fájdalomcsillapítókkal, te is láttad. És... ha Zoro nem teszi, amit tesz, akkor Luffy most nem zabálná ennyire lelkesen a sült húst fent a konyhában. Emiatt ne legyél dühös rá.

Természetesen Sanji tudta; mégsem volt képes tettetni, hogy nem érinti meg, ami történt, hogy ez az egész rendben van így. Amit Zoro tett, egyszerre volt kapitális hülyeség és valami bizarr, kifacsart módon a legromantikusabb dolog, amit valaha bárki tett őérte.

Ahogyan Thriller Bark volt magasan a legelbaszottabb hely, ahol Sanji életében megfordult –jó, talán mégsem, de benne volt a top háromban.

Kintről, a fedélzetről behallatszott a Bink szakéja ismeretlen-ismerős dallama.

Minden a köddel kezdődött.

Nem egészen egy órával azelőtt, hogy a köd leszállt volna, Sanji első ízben mászott fel a Sunny árbóckosarába, Zoro felségterületére úgy, hogy kifejezetten Zorót kereste.