All Blue🔷[OnePiece||ZoSan]

A vesztesek jutalma

恋

Ha valaki elhaladt aznap reggel az árbóckosár alatt, az onnan érkező zajokról könnyen azt hihette, elszabadult vadállatok randalíroznak odafent.

Persze szó sem volt erről, szimplán ilyen volt, mikor Zoro és Sanji segítenek egymásnak erősebbé válni.

– Feladod, szakács? – kérdezte Zoro kihívóan, miután kardjának lapja találkozott Sanji cipőtalpával, s mindketten olyan erővel tartottak ellent már percek óta, hogy egyikük sem bírta lenyomni a másikat. (Ők így szkanderoztak.)

– Előbb fagy be a pokol – vetette oda Sanji azzal a tekintettel, amit kifejezetten Zorónak, kifejezetten harc esetére tartogatott. Jobb szemöldöke feltűnően hullámzott fel és alá a homlokán.

Zoro tartotta a szemkontaktust. Karja remegett az erőfeszítéstől, kezében a Shusui szintúgy, Sanji bal lábával együtt – lehetetlen lett volna megállapítani, melyikük gerjeszti ezt az erőt. Zoro megtiszteltetésnek szánta, hogy az új kardjával támad, amit Ryumától, a wanói zombi szamurájtól nyert el párbajban még Thriller Barkon, de a szakács nem volt túlzottan elragadtatva ettől.

– Szóval – szólt Sanji csevegő hangon, zsebre vágva mindkét kezét, így demonstrálva, Zoro nem igazi ellenfél neki –, a másik két kardodat még mindig sajnálod tőlem, hm?

– Nem pazarlom rád az összeset – vicsorgott Zoro. – Esetleg, ha már úgy ítélem meg, hogy elég erős vagy.

– Nos, ez esetben még órákig fogunk itt álldogálni, mert nem tudsz legyőzni.

– Órákig elvagyok így.

– Ahogy én is.

– Csak ne legyél olyan magabiztos, Szemöldök – így Zoro –, egy karddal is földbe foglak döngölni.

– Melyikkel? – vigyorgott a szakács szemtelenül. – Mert katanával nem igazán megy.

– Egyél szart – replikázott Zoro intelligensen.

– Ó, tehát most jön az a rész, hogy taktikusan felbosszantasz? – Sanji úgy csücsörített, mintha meg akarná őt csókolni, bár a lábak és kardok erdején át úgysem fért volna hozzá.

– Olyasmi – somolygott Zoro is; majd hirtelen ötlettől vezérelve látványosan megnyalta a felső ajkát.

Pont, ahogy gondolta. Sanji tekintete automatikusan az ajkára rebbent, és ez lett a veszte. Zoro, kérlelhetetlenül kihasználva a fél másodpercnyi figyelmetlenséget, taszított egyet rajta, épp csak annyit, hogy elveszítse az egyensúlyát – a szakácsnak pont idejében sikerült leguggolnia, elkerülve ezzel a felé suhanó kardlapot. Majd felugrott a levegőbe, mikor Zoro lefelé célzott, a lábaira; precízen kivitelezett ugrás volt, cipője orra finoman érintette a katana élét, mintha kötéltáncolna, s onnan egy könnyű szaltóval Zoro háta mögé került.

– Ostoba, csaló marimo!

Zorónak több se kellett, súlypontját másik lábára áthelyezve már fordult is, hogy bevigye az újabb csapást, de Sanji sikeresen kitért ez elől is.

– Támadni is fogsz még ma, vagy csak ugrálsz összevissza? – gúnyolódott Zoro, visszanyelve ingerültségét. Igencsak szálka volt a szemében, hogy Sanji ellen egyszerűen nem tudott győzni. – Nem érek rá egész álló nap, szakács.

Válaszul Sanji oldalba rúgta, és Zoro kétrét görnyedt. Ám ezt a mozdulatot a kardforgató eleget látta tőle ezelőtt, és tudta, Sanji következő lépése lehetőséget teremt neki a támadásra, mert túl sok energiát emészt fel – így is lett. Nem habozott, megcélozta a Shusui markolatának gombjával és keményen vállon ütötte, még mielőtt Sanji újra támadhatott volna. A szakács feljajdult, először igazán azóta, hogy elkezdték a mai edzést, Zoro pedig diadalmasan elvigyorodott. Tiszta adrenalin lüktetett az ereiben, s szinte sajnálta, hogy túl hamar vége lesz.