My World On Fire (2.évad)

6. ,,Mond hogy maradjak"

-Nagyon csendben vagy.-jegyezte meg Andy félúton. Valójában örültem a csendnek. Nem tudtam miről tudnánk beszélni.
-Csak...elfáradtam.-mondtam a kifogást.
-Elfáradtál...-ismételte halkan de meghallottam.-Azóta vagy ilyen amióta a faházból lejöttünk.
-De előtte se beszéltünk.
-Nem. De emlékeim szerint pont a vacsora előtt egyeztünk meg hogy exek akik...
-Azt hittem az a vacsora végéig szólt.
-Irigykedsz a barátnőmre esetleg?-felékaptam a fejem.
-Mivan?
-Jól hallottad. Azt kérdeztem hogy irigykedsz a barátnőmre esetleg?
-Arra a kecskére?
-Mire?-nézett rám egy pillanatra.
-Vagyis...a modell barátnődre? Ugyan. Miért lennék én féltékeny?
-Mondjuk mert még vannak érzelmeid? Rájöttél hogy hiba volt a válás?
-Hogy hiba volt? Életem legjobb döntése  volt.
-Életed legjobb döntése?-nézett újra rám.
-Jól hallottad. Végre egy férfi aki szeret és...
-Én is szerettelek. Őrülten Eve.
-Na persze.-motyogtam.
-Ez így volt Eve! Ha annyi virágot adhattam volna neked ahányszor gondoltam rád egy életen keresztül egy virágos kertben sétálnék.-fura hasonlat mégis a gyomrom cikázott.
-Mindegy...Alex az igazi.
-Alex...Alex...mindig csak az Alex! Megcsalt Eve!
-Oh most ne jöjj a te minta kecskéddel.
-Modell!
-Akkor azzal.-mérges voltam. Nem akartam róla beszélni mégis mindig visszajutottunk oda.
-Igenis, ő nem csalt meg engem mint a te Alexed és nem is hagyott még faképnél mint te!
-Oh, mekkora mázlista vagy! Vedd el akkor.-ahogy megállt a piros lámpánál én kiszálltam és gyalog mentem tovább. Még szerencse hogy már nem voltunk messze a házamtól mert elég csípős volt az idő. Azt hittem követni fog de szerencsére nem követett.
Mikor visszatértem nem erre számítottam. Ha tudtam volna hogy ez lesz akkor...talán fel se bukkanok újra Andy életében. Csak élnénk mindketten az életünk de most mégis harcolunk.
Dörömbölésre kaptam fel a fejem. Az ajtóhoz rohantam és nem akartam hinni a szememnek.-Te mégis...?
-Elmondanád meddig akarod még ezt játszani?-itt áll előttem. Mélyeket lélegzik ahogy látom hogy ideges.
-Mit akarsz már megint? Ha tudni szeretnéd nem érek rá. Folytatni szeretném a sorozatom.
-Azt kérdeztem meddig Eve...? Meddig...?
-Nem tudom mi a francra célzol.
-Miért jöttél vissza? Mit akartál az irodámnál? Mi volt a szándékod azzal hogy újra felbukkantál?
-Ne kezd megint.-csuktam volna be az ajtót de ő nem engedte.-Andy.-szóltam rá.
-Teljesen felborítod a terveim Eve. Nem is kellene itt lennem. A lánynál kellene lennem akiről azt próbálom hinni hogy ő az igazi erre itt vagyok.
-De nem tudom minek. Menj és élvezd az estéd a kecskéddel.
-Mert tudni szeretném miért kerestél meg félév után! Játszol velem Eve. Úgy teszel mintha semmiség lenne pedig biztos vagyok benne hogy nem az. Nem véletlen tértél vissza.
-Csak az ügyvédi díjat akartam kifizetni.
-Eve ne hazudj!-összerezzentem.-Eve...mond el az igazat. Vagy csak....mond azt hogy maradjak. És akkor minden kérdés nélkül maradok.-megszólalt a telefonja.-Maradok és nem fog érdekelni az aki most izgatottan hív mikor érek oda hozzá. Veled maradok és megbeszélhetjük nyugodtan miért kerestél meg és nem fogok ehhez a lányhoz rohanni. Veled maradok és....
-És mi...?-kérdeztem egy gombóccal a torkomban.-Talán nem ő lesz az igazi?
-Eve....
-Te elküldtél aznap ha nem emlékeznél! Én voltam az aki a világon a legnagyobb hibát követte el mert az emlékeit kergette. Hozzám vágtad hogy van egy tökéletes barátnőd! Komolyan arra várnál hogy most itt tartsalak? Hogy arra kérjelek maradj?
-Eve ez a mi utolsó esélyünk. Érted? Én...én itt vagyok. Itt vagyok, itt állok és azt várom hogy arra kérj maradjak. De ha most elengedsz...elmegyek ehhez a lányhoz és letérdelek elé. Letérdelek elé és megkérem hogy legyen a feleségem. Hogy elsietem? Igen. Minden bizonnyal. De ő az egyetlen esélyem jelen pillanatban ha te nemet mondasz. Az esély hogy férj és apa legyek.-a szemeim könnyekbe ültek.
-Szereted őt?
-Eve maradjak vagy ne?!
-Azt kérdeztem...szereted őt?
-Csak rajtad múlik szeretni fogom e őt egy életen át.-a telefonja nem hallgatott el. Ez a nő megszállottan akarja Andyt. De nem hibáztathatom. Én képtelen vagyok megadni neki azt amire vágyik. Nem tudom.-Válassz Eve. Maradjak itt veled...és beszéljünk vagy...hagyjalak egyedül. Ha itt hagylak csak kollégák leszünk...kollégák és soha többé nem fogok arra gondolni bárcsak újra enyém lennél. De most erre gondolok. Folyamatosan. Hogy mennyire gyönyörű voltál abba a tűzpiros ruhában. Hogy mennyire megakartalak csókolni mikor újra megjelentél. Vagy hogy mennyire magamhoz akarlak húzni fél éve. Fél éve minden egyes nap.-nem bírom. Megfulladok.-Tarts itt Eve és újra veled leszek. Veled leszek mint a társad, mint a férjed és a leendő gyermekeid apja. De...hallanom kell ahogy azt mondod maradjak.-a könnyek csak folynak és folynak az arcomon.-Eve....-nyúlt gyengéden az arcomhoz letörölve a könnyeim.-Kérlek. Mond ki.-lassan de...elhúzódtam.
-Menj el kérlek.-a kezei lassan ereszkedtek le az arcomról. Tágra nyílt szemekkel figyelt.
-Eve...
-Én...szeretném ha elmennél.-láttam ahogy a szemei hitetlenkedve merednek most már maguk elé.
-Ahogy szeretnéd...de Eve...mi...
-Sok boldogságot nektek.-csuktam be az ajtót előtte. Megtörtem. Nem tehetem. Nem tehetem ezt vele. Hogy mondjam el neki hogy az élet próbára tett engem is? Adott is és el is vett tőlem...? Nem tehetem. Valóra kell váltania a vágyait, az álmait. De nem velem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*