My World On Fire (2.évad)

12. ,,Boldog voltam"

Nem tudom mi ütött belém. Megláttam őt az ajtómban és a szívem máris hevesen vert. És egyáltalán nem segített az sem ahogy kimondta azt nekem hogy szeret...szeret szüntelenül.
-Jesszus, vigyázz!-kiabáltam egy nevetés kiséretében ahogy szinte beestünk a szobába egyenesen az ágyra.
-Megütötted magad?-simított ki egy hajtincset az arcomból.
-Nem.-válaszoltam széles mosollyal. Figyel engem a szemeivel és máris nehezen lélegzem.
-Ugye azért vagyunk itt amire gondolok.
-Miért? Szerinted mi fog itt történni?
-Az amit te szeretnél. Bámulhatlak így a nap hátralévő részében. Vagy akár beszélgethetünk is úgy hogy hozzád se érek. De ha szeretnéd édes csókokkal altathatnálak el a karjaimban.
-A negyedik opciót választom.
-Még az se tudod mi az. Nem biztonságosabb ezek közül választanod?
-A negyedik se veszélyesebb. Vagyis de...a hasad kibaszott gyilkos minden tekintetben de talán ezt a veszélyt legyőzöm.
-Mond hogy van esély számunkra Eve.-miért érzem a szemeit látva hogy mondani akar valamit?
-Csókolj meg.-kértem. Lehajolt az ajkaimhoz ahogy gyengéden megcsókolt. A szemeim behunytam és engedtem az érzésnek. A karjaim szorosan ölelték át a nyakát. A kezei lassan simogatták az oldalam. Lehet nem helyes amit teszünk. Hisz pont ez lenne a cél hogy távol legyek tőle mégis most vágyom rá. Akarom újra meg újra a csókjait. Képtelen vagyok még most erről lemondani.
Egyáltalán nem erőszakos vagy követelődző. Gyengéd és érzéki. A kezeim lassan gombolják ki az inget rajta. Az izmos felsőtest szinte egy pillanat alatt simult a testemhez ahogy a kezeim rajta támaszkodtak. Imádtam érezni a kidolgozott testét. Most pedig én következem. A felsőm alját megfogva kezdte azt a fejemen átbújtatni majd a földre hajította. A nyakam ívén indult meg a csókjaival. A hatalmas kezei a mellemet markolták. A hátamra csúsztatva a kezeit a melltartómat kikapcsolta és bújtatott ki belőle. Imádom ahogy megérint. A kezei gyengéden markolják a mellem. Majd az ajkai megérkeznek és a nyelve lassan kezd körözni az ágaskodó mellbimbóm körül.-Ah...-csúszik ki az első hang a számon.-a fogai közé veszi és gyengéden meghúzza. Felszisszenek de kellemes az érzés.-Andy....-a hasfalam kezdi csókokkal végig hinteni. A testem libabőrben úszik. Én pedig azonnal visszahúzom őt az ajkaimra. Csókolni akarom. A csókjait akarom. Mindketten belemosolyodunk a csókba. A szemei engem néznek. És még mindig ő az egyetlen aki eltudja velem hitetni az egész világon hogy számára csak én létezem.-Ki kell szeretned belőlem.-mondom neki. Még ha a pillanatot nagy eséllyel meg is ölöm.
-Soha.-ez volt az egyetlen válasza. És az ajkai már újra csókoltak. Hajthatatlan. Ez miatt pedig a szívem egyben ver hevesen és fáj. Akarom őt miközben nagyon is jól tudom hogy nem lehet az enyém. A boldogságot amit az élet még adhat számára nem vehetem el. De...óriási bűn lenne ha még egy percig...egy óráig...vagy egy napig újra az övé lehetnék?

☆☆☆

Itt fekszek a mellkasán ahogy ő békésen pihen. Az ujjaim a mellkasán játszanak. Majd mélyen beletemetem az arcom a mellkasába ahogy szorosan ölelem őt át. A karjai engem is szorosabban fognak. Egy puszit nyom a fejem búbjára. Nem merek ránézni. Félek hogy képtelen leszek felöltözni és elengedni őt. Pedig el kell.
-Fordulj meg.-mondta.-Fordulj a hasadra kicsim.-ne becézz. Kérlek ne. Teljesítve a kívánságát a hasamra feküdtem ahogy a karomra hajtva a fejem néztem rá. A takarót felhúzta a derekamig. A legtökéletesebb férfi.-Találd ki mit írok a hátadra.-elnevettem magam.
-Nem oviban vagyunk Barber.
-Gyerünk édes. Találd ki kit fogok írni a hátadra.
-Oké.-adtam be a derekam. Az ujja lassan kezdte rajzolni a betűket. Szörnyen koncentráltam.-G...Y...O?
-Nem. Koncentrálj.
-Ö?
-Igen.
-G...Y...Ö...N...Y...Ö...lassabban és újra.-szóltam rá nevetve.
-Jól van, jól van.-nevetett ő is.
-R?-bólintott. Majd folytatta.-Ű? Gyönyörű?-újra folytatta.-V?-újabb betű.-A....G...vagy? Gyönyörű vagy?-elégedett mosoly ült az arcára.
-Az. Gyönyörű vagy.
-Na jó én jövök.-ültem fel azonnal. A kezei újra megigazították a takarót.-Kezdhetem?
-Igen.-helyezkedett el ugyanabban a pozícióban mint én. A szemei folyamatosan engem néztek. Elkezdtem írni. Abszúrd dolog jutott eszembe mégis édesnek találtam.-A?
-Ühüm.-mosolyodtam el.
-Várj. Lassabban édes.-lassítottam.-M?
-Nem! Figyelj.
-Oké. Figyelek.-újra írni kezdtem.-N?
-Igen!
-Oké A és N eddig. Folytasd.-nem kellett kétszer kérnie.-V?-bólintottam majd lezárásként újabb betűt rajzoltam.-E? Ennyi?-bólintottam egy apró nevetéssel. Vártam hogy összerakja.-Anve? Mi az?-az arca halálian édes volt ahogy tudni akarta pontosan mit is írtam rá.
-Andy és Eve röviden. An...Ve. Anve.
-Gyere ide.-lehajoltam ahogy az ajkaimra nyomott egy csókot.-Fordulj meg, egy utolsóra jó?-bólintottam majd újra a hasamon feküdtem. Most nem mondtam hangosan a betűket. Szörnyen koncentráltam hogy eltaláljam mire is gondolt.
-Várj, az előzőt újra.-szóltam rá. Élveztem az ujjai érintését. És maga a pillanatot is. Álmodtam arról hogy ilyen életünk legyen egyszer. Túl sokat kértem volna?
-Na?-egy könnycsepp gyűlt a szemem sarkába.-Mond mit írtam a hátadra.
-Örökké együtt.-mondtam ki mire ő bólintott. Az ajkaim megremegtek.
-Nem foglak elhagyni Eve. Soha.
-Ennek valami poénos játéknak kellett volna lennie.-tereltem azonnal.
-Az is volt.-jegyezte meg. Feltámaszkodtam majd óvatosan rámászva ültem a csípőjére. A farkát azonnal megéreztem éledezni.
-Fáradt vagy már?-kérdeztem.
-Fáradt? Kicsim most kezdtem el újra élni.-összemosolyogtunk majd megemelve magam egyenesen a farkát magamba vezettem.
-Ah....
-Basszus Eve.-sóhajtotta.
-Jól vagy?
-Imádom hogy ilyen szűk vagy.-hihetetlen. Ez a szó jut eszembe róla újra és újra.
-Segíts ha elfáradnék.
-Most igazából is Anve vagyunk.-komolyan szex közbe hozza fel a neveink összemosását? Képtelen voltam nem elnevetni magam.-Ez az. Amire mindig is vágytam. Hogy ilyen boldog légy mellettem.
-Most az vagyok.-vallottam be. Mert valóban boldog voltam. Boldog mint régen.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*