My World On Fire (2.évad)

15. ,,Bolondulok..."

-Hol vagyunk?-kérdezte ahogy követett le a gépről.
-Az egyik álmod helyén.-mondtam egy mosollyal ahogy vártam kitalálja hova is hoztam.
-Az egyik álmom helyén?
-Emlékszel gyerekként hova akartál eljutni?-kérdeztem. Tudtam hogy ezzel nem fogom behúzni a csőbe és lebuktatni, hisz az előttem lévő időkre emlékszik. Szeretném ha ő maga mondaná el majd hogy emlékszik ránk. Bár nem tudom lesz e valamikor bátorsága erre. De én türelmesen várok.
-Azt hiszem....Olaszországba vágytam a legjobban.
-Egy kaparós sorsjegyet menet közben vegyünk valahol.
-Eltaláltam?-maradt tátva a szája.
-El.-nyomtam egy csókot az ajkaira.-Csukd össze az ajkaid. Nem akarom hogy másoknak is ennyire éles fantáziája legyen mint nekem.-elmosolyodott.
-Komolyan elhoztál Olaszországba?
-Ez Spargi La Maddalena. Maga a paradicsom. Nem olyan szennyezett és túristáktól hemzsegő mint Velence. Szerintem ez jobban fog tetszeni.
-Olaszországban vagyok!-ugrált örömében.-Várjunk...Nala? Nalat hol hagytad? Ugye nem egyedül?
-Szerencsére anyu lelkesen bólintott arra hogy a négylábú gyermekünkre vigyázzon.
-Gyermekünkre?
-Hát a miénk. Végig azt mondtam neki miután elmentél hogy csak nyaralni mentél nemsokára hazaérsz. Ne törd össze a gyermekünk szívét.-elmosolyodott ahogy ezt hallgatta.
-Na és...pontosan mit is keresünk itt?
-Pihenünk.-válaszoltam egyszerűen.
-A menyasszonyod is tudja hogy egy idegen nővel nyaralgatsz?
-Üzleti útra jöttem az üzlettársammal....aki nem mellesleg az exfeleségem...akit a mai napig szeretek és biztosra veszem hogy újra a feleségem lesz. Ezt kellett volna neki mondanom. Most jutott eszembe.-megforgatta a szemeit.-Gyere. Menjünk a szállásra.
-Nem csak egy napra jöttünk?-lepődött meg.
-Nem. Napokig itt leszel velem.
-Mi?
-Muszáj elérnem hogy újra belémszeress.
-Pont itt?
-Hát ha otthon nem megy, máshol kell elérnem.
-Ezt nem hiszem el.-nevettet.
-Gyere. Menjünk a szállásunkra.-kezdtem a bőröndjét cipelni. Egyenesen egy túristáknak fenttartott övezetbe mentünk. Hotelekkel, apartmanokkal van tele ez a rész.
-Hotelbe fogunk aludni?
-Hotelbe? Mármint azt gondoltad külön szobába fogunk aludni?
-Mert....nem?
-Apartmanba. Egy szobás. És jelentem egyikünk se alszik a kanapén.
-Ugye most szórakozol velem?-állt meg mögöttem. Hozzásétáltam.
-Háromszor élvezhettem már beléd. Gondolom a további se lesz probléma.-zavarba jött ahogy tudtam hogy ezzel megadtam a végső döfést neki arra hogy a bugyija szörnyen nedves legyen.
-Ezt...ezt muszáj volt kimondanod?
-Miért? Régen egyáltalán nem voltál ettől zavarba. Légy jó kislány...ha arról van szó. De Eve...néha igazán rosszalkodhatsz is.-kacsintottam rá. Majd egy széles mosollyal indultam meg az apartman irányába.-Gyere szépségem!-kiabáltam, hisz még ha nem is néztem hátra tisztán tudtam hogy ledermedve áll ugyanott ahol két perce.
Az apartman nem volt nagy. Sőt, mondhatni a szokásos kis hétköznapi életünkhöz képest kicsi volt de Eve szörnyen lelkes volt.
-Úristen de imádom.-nézett szét a helyiségekbe. Egy apró konyha, egy kisebb nappali volt az étkezővel összenyitva, fürdőszoba és mellékhelyiség és természetesen egy hálószoba.
Imádtam nézni az arcát. Imádtam nézni a boldogságát. Nem akarok erről lemondani soha.
-Mivel már azért kicsit később van, mi lenne ha már nem fürdenénk a vízbe de mondjuk sétálnánk a parton és ennénk valami étteremben?
-Át kell öltöznöm.-rohant szinte a bőröndjéhez. Lelkes volt borzasztóan és annyira aranyosan viselkedett akár egy kislány. A szívem hevesebben lüktetett őt látva.
Mindketten egy kényelmesebb ruhát vettünk fel. Majd elindultunk a part felé ami innen olyan tíz perc sétányi útra van. Az idő borzasztóan kellemes volt. Most már alacsonyan sütött a nap. A hatalmas fák csodásan játszottak a fénnyel ami annyira mesterien jelent meg Eve arcán. Ez a hely egy valamiben tökéletes. Tökéletes arra hogy az érzéseim felerősítse iránta. A partra értünk és egy pár perces néma csenddel meredtünk magunk elé.
-Milyen gyönyörű. Megtudnám szokni ezt a látványt.-jegyezte meg.
-Én is.-a tekintetem sűrűn terelődött rá.
-Szerinted hideg a víz?-válaszolni se volt időm. A papucs gyorsan került le a lábáról és indult el a hatalmas kék tenger felé. Én pedig követtem őt. A lábaink egyszerre értek a vízbe és először váratlanul ért a hideg de utána nagyon kellemes érzés volt. Eve mosolya pedig egy percre se törlődött az arcáról.-El se hiszem hogy itt vagyunk.-mondta.-Ez egy valósággá vált álom.
-Ez volt a cél. Hogy az álmaid valóra váltsam. Az egyik sikeres volt.-fordultam vele szembe. A szemei csillogva néztek engem.
-Mi az?-kérdezte nevetve.
-Életem legnagyobb hibáját követtem el fél éve.-simítottam a haját a füle mögé. Ő értetlenkedve nézett rám.-Veled kellett volna tartanom...melletted kellett volna maradnom. Én...azóta a nap óta marcangolom magam amióta elhagytál. Hezitáltam. Pedig nem kellett volna. Hisz...mint a férjed ez lett volna a feladatom hogy támogassalak és nem az hogy akadályozzalak.
-Andy...
-Én...tudom mekkora szívfájdalmat okoztam akkor. És abban is biztos vagyok hogy óriási küzdelmet vittél végig Svájcban. Bele se merek gondolni mennyire félhettél egyedül azon az idegen helyen, idegen emberekkel.
-Ne ostorozd magad.
-De. De ostoroznom kell magam mert mindez köztünk nem történt volna meg ha egy pillanatra nem csak arra gondolok mennyit veszíthettem azzal hogy elmész. Miközben kettőnk közül te akkor is már óriásit vesztettél. Hisz...az emlékeid elhagytak. És akkor még...ráadásként a férjedre se számíthattál mert egy idióta volt.
-Az idióta férjem adta az erőt arra hogy végig harcoljak.-mondta egy édes mosollyal.-Nem...hiszem hogy ment volna ha mellettem maradsz. Ígyis nehéz volt minden egyes nap, de ha ott lettél volna...talán már a második nap arra kértelek volna hozz haza. És nem azért mentem. Az emlékeim akartam amik hozzád vezettek.
-Eve...valóban szükség volt arra hogy elváljunk?
-N-nem tudom.-egy könny csordult le az arcán.
-Tudod mit imádok?-kérdeztem. Megrázta a fejét.
-Hogy nem vágtad rá hogy szükség volt rá...az elválásra.
-Ezt imádod...?-kérdezte egy apró kacagással.
-Reményt ad. Reményt hogy újra enyém leszel.
-Bolond vagy.-nevetett.
-Lehet. Bolondulok érted.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*