My World On Fire (2.évad)

25. Mindent vagy semmit

-Hova viszel?-kérdeztem ahogy a szemem betakarta egy kendővel és kézen fogva vezetett valahova.-Andy!
-Nyugalom, mindjárt odaérünk.-súgta a fülembe. Még csak pár óra telt el azóta hogy itt van újra velem de máris valami meglepetéssel készült.
-Andy tudod hogy megbízom benned de....
-Nem kell félned. Melletted vagyok.-a szavai végig libabőrbe borították a testem. Lehet egy pillanatra jobban örültem volna ha az apartmanba maradunk és élvezzük újra egymás társaságát.-Állj meg kicsim.-szót fogadtam.-Lépcső van előtted. Kapaszkodj.-szinte időm nem volt felfogni mit akar már a karjaiban cipelt.
-Úristen!-Miért érzem úgy minden alkalommal mintha egy csepp kihívást se jelentene számára a súlyom?
-Most leraklak, rendben?-óvatosan helyezett a lábaimra.-Állj így.-helyezett irányba.
-Miért érzem úgy hogy meg akarod kérni a kezem?-kérdeztem idegesen.
-Megfogom. De akkor mikor nem számítasz rá.-megőrjít. És ezt imádom.-Szerintem ennek is szívből fogsz örülni.-hallottam a hangjában a boldogságot. Ezért én is boldog voltam.-Leveszem a kendőd, rendben?-bólintottam. Óvatosan oldozta le a kendőt a fejemről és akkor megpillantottam...
-Grace? Daniel? Úristen! Layla, Leonor, Tom!-láttam a családot akik a legtöbb támogatást jelentették nekem.-De...de ti mégis...
-Andy mindenkit gépre ültetett és idehozatott ha véletlen nem adnád magad könnyen itt legyünk mint segítség. De ahogy látjuk az öcsém kifejezetten jól bánt a szavakkal.-jegyezte meg Leonor ahogy a pocakját fogta.
-Te...?-néztem fel rá.
-Nem vihettem őket is az apartmanba mert akkor biztosan nem tudtam volna veled beszélni. Így egy kicsit élvezték az olasz levegőt.
-Ezt nem hiszem el.-mentem hozzájuk ahogy átöleltem őket sorba. Leonor és Layla szinte egyszerre jött hozzám.
-Annyira örülök hogy végre kibékültetek.-súgta a fülembe Leonor. Tom egy aranyos mosollyal simogatta meg a hátam ahogy tudta bármelyik pillanatban eltörhet a mécses nálam. Daniel szinte azonnal sorba állt hogy ő következzen.
-Jajj lányom, isten hozott újra a családban.-jól estek a szavai. Hiányzott ez a család.
-Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára. Majd Gracere néztem. Gracecel igazán kalandos volt az ismertségünk. Egy baráti kapcsolatból lett anyós jelölt. És amilyen rögös út volt a mi kalandunk, annyira szoros köteléket hoztunk létre egymással.
-Gyere ide kincsem.-ölelt szorosan magához.-Mást el se fogadnék a fiam mellett.-sírt a vállamon mire én is sírni kezdtem.
-Annyira hálás vagyok.-mondtam nehezen ki a szavakat.-Mindenért. Mindenért amit az évek alatt értem tettél.
-Inkább én mondhatnék köszönetet neked kincsem. A családunkba rengeteg örömet hoztál.
-Jajj!-hallottuk meg Leonor hangját mire mind odakaptuk a fejünk.
-Úristen Leonor? Jól vagy?-sietett Grace mellé.
-A baba?-pánikolt Tom is.
-Nem.-szipogott.-Csak annyira megható ez az egész.
-Istenem Leonor! Megijesztettél!-szólt rá Grace mire mindannyian nevetni kezdtünk. Andy pedig mellém érve szorosan ölelt át hátulról ahogy a hajamba nyomott egy puszit. Néztük a családot és tudtam...ez az a hely ahova tartozni akarok.

☆☆☆

-Biztos ne keressünk nekik jobb szállást Andy? Vagy...anyukádék aludhatnának itt is. Mi elférünk a kanapén.-figyeltem rá ahogy becsukta az apartman ajtaját.
-Kicsim...egy két szobás apartmant vettem ki nekik. Full felszereltséggel. Van két hatalmas franciaágy és egy kanapé nekik. Szerintem boldogulni fognak.
-Csak rosszul érzem magam hogy ők...együtt vannak mi meg így külön. És ha Layla nem fog tudni a kanapén aludni?
-Ezerszer aludt már Leonorékkal ha arról van szó. Ha meg végképp nem tud apa szívesen alszik a kanapén.
-Te most nagyon ellene vagy hogy bárki is idejöjjön.
-Természetesen. Leonornak elég nagy a pocakja már, nem fognak Tommal neki állni az éjszaka közepén szeretkezni. De én még attól szeretkezni akarok veled.
-Andy!-ütöttem meg a karját mire elnevette magát.
-Mi az? Ezt ők is jól tudják.
-De azért remélem nem tájékoztattad őket erről.
-Mit kellett volna mondanom?-sétált hozzám közelebb.-Hogy a karjaimba foglak venni ahogy az ágyba cipellek és egyenesen a lábaid közé hajolok csakhogy kinyalhassam azt az édes nedves puncid?-nagyot nyeltem. Mocskos Andy...imádom.-Hogy utána szétfeszítem a lábaid amennyire csak tudom és mélyen megduglak? Ezt kellett volna mondanom nekik?-a keze nem tudom mikor csúszott a felsőm alá de simogatni kezdte a csupasz bőröm az oldalamon. Azonnali libabőr. A testem forrósodni kezdett.-Ha nem is mondom ki...mind tudják mennyire odavagyok érted. Nem várhatják el hogy képes legyek úgy veled lenni itt hogy ne nyúljak hozzád egy ujjal sem.
-Ha onnan nézzük ez az első randink volt. Biztos jó döntést hozok ha lefekszek veled?-játszottam vele.
-Az első randin már a családomat megismerted. Ez már házasságra ad okot édes.
-De azt hiszem nem vetem magam a kútba és megtartom még ma a tisztes távolságot.-tudta hogy játszom vele és imádtam ahogy beszállt ő is.
-Képes leszel úgy aludni mellettem hogy közbe ne a merev farkamra gondolj?-éreztem ahogy nedvesedem.
-Képes.-a hangom meginogott.
-És ha csak ennyire raknám be?-mutatta a kezével.-Ezt szinte meg se éreznéd.-elnevettem magam.-Vagy most azt akarod mondani hogy húzzak óvszert? Mert az kizárt. Nincs a méretemhez gyártva.-nehezen fogtam vissza a nevetésem.
-Tudod vallom...vagy mindent vagy semmit. Vagy teljesen bennem leszel farokhosszra vagy sehogy.-perzselődik a hangulat. Szinte látom ahogy már mindketten levetköztettük egymást a szemeinkkel.
-Megmutassam mikor teljes farokhosszra benned vagyok? Könyörögni fogsz hogy húzzam kintebb.
-És ha azért könyörgök hogy folytasd?
-Akkor most azonnal elkönyvelheted hogy a házasságunk maga lesz a tökély. És a gyűrűt szex közben fogom felhúzni az ujjadra.-közelebb lépett.-Tehát mindent vagy semmit?
-Előtte irány a föld szexisten. És a felsőd dobd le.
-A föld?-lepődött meg.
-Láttam valamit és ki kell próbálnom veled.
-Ugye nem a földön akarsz szexelni? Mármint izgalmas meg minden édes...de ez a kő szörnyen hideg lesz a fenekednek.
-Földre.-utasítottam. Ő levéve a felsőjét mutatta meg a kidolgozott testét. A gyomrom liftezett az izgalomtól.
-És most?-térdelt előttem. A bugyim ázott a nedvtől.
-Fekvőtámasz...és minden egyes nyomásnál...hallani akarom a nevem.-rámnézett ahogy én ezt egy huncut mosollyal elmondtam.
-Mi ez az őrültség.
-Csináld....ezen múlik a mindent vagy semmit.
-A francba.-nevetett ahogy felvette a kezdőpózt.-Mennyit csináljak?
-Csak csináld.-guggoltam elé hogy a szemeink szinte egy vonalba legyenek. Elkezdte és meghallottam a nevem.
-Eve...-újabb karhajlítás.-Eve...-és újabb.-Eve...-újabb.-Eve...-hallom ahogy Andy levegőért kapkodva a nevem mondja.-Kicsim ez...?-térdelt fel a huszadik fekvőtámasz utan.
-Ígérd meg hogy ma így fogod a nevem sóhajtani.-láttam ahogy a kerekek dolgoznak és rájött mit műveltem.
-Ez...-nevetett.
-Mindet akarom.-estem az ajkainak.-Mindened akarom.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel a csatornámra ❤️*