-Leonor...nem lehetne hogy ezt kihagyjuk? Mármint értem hogy ez a szokás de jobb szeretnék Andyvel lenni.-nyavajogtam. -Nem! Nem és nem!-ellenkezett.-Leánybúcsúd lesz és pont. Nem lehet ezt kihagyni. -De én tényleg jobban örülnék ha Andyvel lehetnék. -Idefigyelj. Egy életet vele tölthetsz még de ez az este most csakis rólad szól. Ez az utolsó alkalom mikor szabad lehetsz még kötöttségek nélkül. -Leonor ne értsd félre de....a te állapotodban nem kellene inkább pihenned? Hidd el nem haragszom meg ha nem lesz leánybúcsúm sőt... -Miért kellene pihennem? Lehet hogy háromszor nagyobb vagyok mint voltam de attól még bulizhatok...limonádéval. De na! Gyerünk Eve! -És ha beindul a szülés úgy felizgatod magad?-minden kifogás az eszembe jutott amivel egy apró esélyt is láttam arra hogy Andy mellett maradhassak. -Akkor legalább nem kell aggódnom hogy a násznép előtt pottyantom ki a gyereket. -Leonor... -Mi a baj édesem?-kérdezte Andy belépve a nappaliba. -A jövendőbelid nem akarja a leánybúcsút. Mond meg neki hogy vegyen fel valami szexi ruhát és menjünk. -Baj van Eve?-lépett hozzám ahogy gyengéden közrefogta az arcom. -Nincs csak...csak veled szeretnék lenni. Ez minden. -Tudom. Én is szívesebben lennék veled. De sajnos engem is nyaggatnak a fiúk. Pár óra és ideérnek. -Nem szökhetnénk el?-súgtam neki. -Nézz rám gyönyörűm.-emelte meg az arcom.-Menj és szórakozz egyet rendben? Biztos vagyok benne hogy a lányok sokat készültek hogy meglepjenek téged. -Olyan nehéz elmenni mikor itt vagy. -Holnap...újra velem leszel. Velem leszel és...holnap egy életre összekötjük az életünk. Ez motiváljon Eve. A holnap. -Na jó, elég a nyáladzásból. Indulj és öltözz.-lökdösött az emeletre Leonor. Még egy utolsó pillantást vetettem Andyre aki rámmosolygott és én feladva hogy az utolsó estém menyasszonyként vele töltsem indultam az emeletre. Negyed óra múlva már a leánybúcsúhoz illő ruhában vonultam le az emeletről. Andy végigkísért a szemeivel.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
-Ebbe jó leszek?-kérdeztem Leonort. -Ugye bugyi nincs rajtad?-Andy azonnal Leonorra szegezte a tekintetét.-Mi van?-kérdezte nevetve. -Ugye nem valami magic mike showra viszed Leonor? -Kicsit még elfenekelik az esküvő előtt hogy ne neked kelljen. -Leonor!-láttam hogy Andy ideges. -I-inkább átöltözöm.-Leonor elkapta a kezem. -Nem! Ne csináld már! Te meg úgy csinálod mintha a fiúk nem egy sztriptízbárba vinnének. -Hogy hova visznek?-nézett végig Leonorra. -Hova viszik?-kérdeztem szinte Andyvel szinkronba. -Ugyan már, lát még egy két majdnem pucér nőt. És? -Na jó, szólok a fiúknak hogy felejtsék el az estét.-vette elő a telefonját. -A-a! Nem-nem!-vette ki a kezéből Leonor a telefont.-Mindketten egy utolsó bulin részt vesztek ahol elbúcsúztok attól hogy többet ilyen helyre járjatok. Egy napot csak kibírtok egymás nélkül.-morogta majd vonszolni kezdett az ajtó felé. -Andy...szeretlek!-szóltam még felé de a válaszát már nem hallottam. Tudom hogy ennek az estének a buliról, a jókedvről kellene szólnia de képtelen vagyok nem Andyre gondolni. Kint ülök a nyári nyaralójuk kertjében a medence mellett, miután nagy nehezen sikerült elszabadulnom a lányoktól. Bár a mobilom elkobozták. Egy takaróval fedtem be a testem mert az idő estére igazán lehűlt. A szemem sarkából megpillantottam Gracet. Igen, Andy anyukája is velünk tartott aminek örültem mert nem engedte hogy Leonor őrültségekkel álljon elő ami nekem nem tetszene. -Minden rendben drágám?-ült a napozószékre mellém. -Azt hiszem.-mosolyogtam rá. -Azt hiszed? -Hiányzik Andy. Azt hittem majd kisurranhatok hogy beszéljek vele de Leonor elvette a telefonom.-magyaráztam. Következő pillanatban Grace felém nyújtotta a mobilom. -Lerakra a komódra ezért elkoboztam. A fiam már pár üzenetet hagyott neked. Úgy hiszem ő is folyton rád gondol ahelyett hogy kiélvezné az utolsó napját. De hát...ez a szerelem nemde? Hívd fel.-mosolygott rám majd a telefont elvettem a kezéből ő meg magamra hagyott. Visszaolvastam az üzeneteket amikben az volt ,,jól vagy?, jól érzed magad?, ugye nem iszol sok alkoholt?, kérlek vigyázz magadra, hívj ha szükséged van rám azonnal megyek". A nevét kiválasztva emeltem a telefont a fülemhez. Szinte azonnal felvette. -Eve?-pánikolt a hangja alapján. -Szia szívem.-mosolyodtam el a hangját hallva. -Kicsim...minden rendben? Rosszul vagy? Menjek érted?-hadarta a kérdéseket. -Jól vagyok...csak hiányoztál.-válaszoltam. -Te is nekem kicsim. -Milyen a buli a fiúkkal?-kérdeztem. -Szörnyű. Ezek annyi alkohollal érkeztek hogy csoda ha holnap feltudnak kelni. -És...és lányok is vannak?-most biztos azt hiszi féltékeny vagyok...bár az vagyok! Nem akarom hogy más őt simogassa és fogdossa. -Hívtak de nem engedtem be őket a házba. Tájékoztattam a fiúkat ha egy is belép azon az ajtón a bulinak vége. Úgyhogy csak a fiúk vannak itt.-megkönnyebbültem. -És...te most hol vagy? -A kertben. A medence mellett.-válaszoltam. -Na és nálatok milyen a buli? Magic Mike megvolt...?-féltékeny volt hallottam a hangján. -A buli szörnyű, a fejem sajog a zenétől és a pia szagától. -Ittál? -Nem, semmi alkoholt nem ittam...hisz tudod hogy nem bírom. -Persze hogy tudom. Csak...féltelek nehogy valami idióta pasi... -Nincs pasi Andy.-mondtam hogy megnyugtassam.-Megmondtam nekik hogy ha a közelembe jön bármilyen pasi akkor végeztem mára. -Hál' Isten.-elmosolyodtam. -A lányok a lámpát használják táncrúdnak. Látnod kellene őket. -Inkább téged szeretnélek. -Én is...szeretnélek téged látni.-szomorodott el a hangom ahogy rá gondoltam. -Izgulsz...a holnap miatt? -Őszintén?-kérdeztem egy zavart mosollyal. -Őszintén. -Nagyon. -Mi miatt izgulsz...? -Nem tudom. Hogy talán...nem férek bele a ruhámba, vagy majd ahogy elédsétálok pofára esek, vagy hiába csinálták meg a világ legszebb díszeit a pocsék idő miatt újra kell szerveznünk mindent vagy...-elhallgattam. Nem mertem kimondani a legnagyobb félelmem. -Ott leszek Eve...-mondta.-Ott leszek és...téged foglak várni. Várni foglak téged a gyönyörű esküvői ruhádban amiben már több milliószor elképzeltelek. A holnap csakis a miénk lesz. Egy tökéletes nap lesz...mikor végre férj és feleség leszünk. -Mi van...ha meggondolod magad? Ha azt mondod ez a bolond már egy csomószor összetörte a szíved és mi van ha megint megzakkan? -Most melletted leszek. Nem engedem hogy egy másodpercre is de meginogj Eve. -Hozzád akarok menni Andy...nagyon de nagyon várom már hogy a feleséged legyek.-gördült egy könnycsepp le az arcomon. -Akkor ez így is lesz. Mert én nem fogok onnan elmozdulni. Nem fogok amíg meg nem látlak, amíg meg nem fogod a kezem és kimondjuk az igent. Bízz bennem. Bízol bennem? -B-bízom.-szipogtam. -Helyes. Most pedig...szökj be a szobádba és pihenj le rendben? Én is ezt teszem. -Andy... -Lehet nem hallottad mielőtt eljöttél de...nagyon szeretlek Eve.-a széles mosoly az arcomra ült. -Én is téged Andy Barber. -Holnap Eve... -Holnap...
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
