My World On Fire (2.évad)

45. ,,Nagypapa"

-Figyelj kicsim, beszólok a vállalathoz és...-pánikolt.
-Miért szólnál be? Muszáj aláírnod a szerződéseket. Hisz te vagy a vállalat feje.
-De a vizsgálat...
-Csak két óra múlva lesz. Amúgyis szerettem volna szétnézni a bevásárlóközpontban. Aztán ha végzel akkor találkozunk a doktornőnél rendben?
-De...
-Nem lesz semmi baj. Értem hogy szemmel akarsz tartani hogy megvédj minket de...úgy érzem most jobban felkészült vagyok mint az előző alkalommal. Nem engedem hogy a babánknak baja legyen. Rendben? Esküszöm.
-Te érted is aggódom.-mondta. A szívem hevesen ver ez miatt a férfi miatt.
-Magamra is vigyázok.-hajoltam fel az ajkaiért.-Tényleg. Felesleges most ez miatt izgulnod. Menj és végezd el a feladatod. Két óra múlva találkozunk a váróban. Rendben?
-Eve ha...
-Ha bármi baj van kérdés nélkül hívlak. Esküszöm.-tettem a szívemre a kezem.
-Nem tetszik ez nekem.-morogta.-Mi lenne ha anyu...
-Andy.
-Írj rendben? Minden öt percben.-elmosolyodtam.-Vagy hívj, mindegy.
-Az azért túlzás nem gondolod?
-Legyen hat.-imádom őt.-Csak tudni akarom hogy minden rendben veletek.
-Legyen mondjuk félidőben egy üzenet amiben leírom hogy minden rendben. A második órában személyesen nyugtatlak meg.-a szemeiben láttam az aggodalmat.-Két óra rendben? Gondolj arra hogy utána megtudod milyen színűre fesd ki a gyerek szobáját.
-Hihetetlen hogy repül az idő. Nemrég még csak álmodoztunk róla most meg...megtudjuk hogy kisfiú vagy kislány lesz a mi kis szerelmünk gyümölcse.
-A szerelmünk gyümölcse viszont szörnyen éhes egy jó kis croissantra. Azt pedig csak a központban kapok úgyhogy ha nem haragszol....-látom a nézését.-Mielőtt kimondod...nem. Nem kérek Franciaországból croissant de nagylelkű az ajánlatod.-mosolyodtam el. És igen, kitaláltam amit mondani akart látom az arcán.-Szeretlek. És a pindúr is. Két óra...ennyit túlélünk egymás nélkül nemde?-simogattam meg az arcát.
-Nekem egy örökkévalóságnak tűnik.
-Észre se fogod venni de mire odaérünk a földről foglak fellocsolni a nagy izgalomtól a rendelőben.
-Szeretlek. Mindkettőtöket.
-Tudom. Mi is téged.-búcsúztam el a férjemtől arra az örökkévalóságig tűnő két órára.
A kedvenc kávézómba beülve egy croissant és egy gyümölcslevet rendeltem. Igyekeztem nem inni koffeint a várandósságom alatt.
-Evelyn...-hallottam meg egy ismerős hangot.-Hogy van? Rég láttam.
-Mr. Barber!-állt előttem Andy apja.-Jó napot.-tudom hogy ez lenne az a pillanat mikor Andy elvárná hogy üzenjek neki de...én mégsem teszem. Nem félek az apjától.
-Csak Arnold. Hisz...elvégre a fiam feleségével állok szembe személyesen.
-Oh, udvariatlan vagyok. Foglaljon helyet.-mutattam a székre előttem.
-Nem akarom zavarni és kellemetlenséget se akarok okozni magának. A fiam minden bizonnyal amúgy sem örülne ha megtudná hogy velem beszélt.-valóban visszaemlékezve a napra mikor először találkoztam Andy apjával korántsem úgy alakult a megbeszélés a férjemmel ahogy terveztem.
-Nem zavar. Épp reggelizni készültem. Rendelhetek magának is valamit?-lehet nem kellene ezt tennem. Andy biztosan szörnyen mérges lesz de...én nem vagyok olyan ember aki nem adna egy esélyt a másiknak. Főleg hogy őt ismerni se ismerem.
-Kedves magától Evelyn de...
-Csak Eve.-mondtam.-Foglaljon helyet Arnold. Szereti esetleg a croissant? Itt isteni.
-Imádom.-mondta mosolyogva. Kedves mosolya volt.
-Kávét, gyümölcslevet? Mit kér hozzá?
-Egy expresszót elfogadok, köszönöm Eve.-a pincérnek jeleztem a rendelési igényem és szinte azonnal hozták is ki mindkettőnk reggelijét.-Egyedül reggelizik Eve?
-Andynek be kellett mennie a vállalathoz így csak később találkozunk.
-A fiam biztosan nagyon imádja magát. Múltkor a vállalatnál láttam ahogy magára nézett.
-Ahogy rám nézett?-lepődtem meg. Persze aki ismer minket tudja mennyire imádjuk egymást de hogy ez egy idegennek is szembetűnik?
-A fiamnak nem jó példát mutattam mikor gyerek volt. Féltem hogy olyan lesz idősebb korára mint én voltam. De...szerencsére látom hogy nem.
-Arnold...ne haragudjon ha megkérdezem de...miért most akarja a férjemmel rendbe hozni a kapcsolatukat?
-Hogy miért?
-Nem akarom magát megbántani se kellemetlen helyzetbe hozni. Andy elmesélte hogy...maga börtönbe volt mert...-nem kellett befejeznem mesélt magától.
-A fiam jól döntött akkor. Elvette az eszem az ital. A cég amit elindítottam egészen szárnyalt kezdetben de...valahogy mégis a rengeteg üzleti partnerség odáig jutott hogy tartozásaim lettek. A cég szinte nullán működött. Én pedig ahelyett hogy segítséget kértem volna az italba menekültem. Hibáztam. Hibáztam mikor a volt feleségemmel Gracecel kiabáltam és...megütöttem. Hibáztam mert ezt a példát mutattam a gyermekeimnek. De Eve esküszöm hogy megváltoztam. Én nem iszok többet. Egy kortyot sem.-hittem neki és a szavainak.-Nagyon rossz egyedül lenni. A családom...boldog én pedig...
-Ugye...tudja hogy Grace...továbblépett? Arnold a családja élt tovább és...
-Tudom Eve. Tudom és boldog vagyok hogy boldogok. Nem az a szándékom hogy Gracet és Danielt elválasszam. Csak...szeretnék egy kicsit újra a család részese lenni.
-Megpróbálok Andyvel beszélni. Rendben?
-Valóban megtennéd?
-Most úgyis kenyérre tudom kenni.-nevettem el magam.-Viszont ha nem haragszik én nekem mennem kell. Ígyis késésben vagyok.
-Akarod hogy elkísérjelek?
-Nagyon kedves Arnold...de a férjem minden bizonnyal már vár az orvosnál. És meglehet hogy nem ez lenne a megfelelő pillanat hogy újra találkozzanak.
-T-talán beteg vagy? Tudok valahogy segíteni?-pont olyan aggodalom ült a szemébe mint amilyen Andynek szokott. Figyelem őt és látom a hasonlóságokat.
-Nem. Ez nem betegség. Ez...egy gyönyörű állapot.-álltam fel és ösztönszerűen fogtam a hasam. Nem mintha már látszódott volna bármi is de az érzésért minden alkalommal megérte.
-T-talán...?
-Arnold, maga nagypapa lesz hamarosan.-mondtam egy mosollyal.
-K-kisbabátok lesz?-bólintottam.
-Istenem...-remegett a hangja.
-Ma kiderül hogy kisfiú vagy kislány. De...tudja mit? Adja meg a telefonszámát és ha szeretné megírom magának is az eredményt.
-Megtennéd? Istenem ez annyira csodálatos hír.
-Persze. Elvégre maga is családtag.-nyújtottam felé egy szalvétát egy toll kíséretében. Gyorsan felírta rá a telefonszámot.
-Eve én...nem is tudom mit mondjak.
-Ígérje meg hogy nem fogja feladni. Segítek magának hogy a férjemmel megbeszéljék a dolgokat. De ne adja fel. Én elhiszem hogy megváltozott. De sajnos a férjemnek...
-Nehezebb elhinnie.
-Bízzon bennem Arnold, rendben? De most tényleg mennem kell mert Andy még a kommandót is a nyakamba akasztja ha egy percet is kések.
-Köszönök Eve...mindent!
-Viszlát Arnold.-futottam egy taxit leinteni. Remélem Andy nem fog megharagudni azért amire készülök.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️ örülök az új követéseknek🥺❤️*