My World On Fire (2.évad)

41. Minden rendben lesz

-Te most mit csinálsz?-nevettem ahogy a férjemet néztem.
-Shhh.-mondta.
-Andy...
-Csak egy pillanat.-a hasamhoz tapasztotta a fülét. Szörnyen koncentrált.
-Szívem nem fogsz hallani még semmit.-simogattam meg a fejét gyengéden.-Még csak hat hetesek vagyunk.
-El se hiszem.-nézett a hasamra.-El se hiszem hogy itt a mi kis csodánk.-nyomott puszikat a hasamra mire elnevettem magam.
-Elég!-toltam volna el de ő folytatta.
-Annyira szeretlek titeket.-ért fel végre az ajkaimhoz hogy megcsókoljon.-Borzasztóan szeretlek.
-Én is téged. És ezt a kis csodát is.-simítottam a kezem a hasamra. Bár még nem érzem őt de a tudat hogy ő ott van, hogy annyi próbálkozás után talán most valóra válik az álmunk szörnyen boldoggá tett.-Ugye...minden rendben lesz most?-kérdeztem Andyt.
-Minden.-simogatta meg az arcom.-Minden rendben lesz. Nem engedem hogy bármi a boldogságunk útjába álljon. Vigyázni fogok rátok az életem árán is.
-Kisbabánk lesz.-mondtam újra és újra széles mosollyal.
-Kisbaba. Kisbaba jó sok testvérrel.-csókolgatott Andy.-Mert a mi kis csodánknak kellenek testvérek. Mégpedig nem egy, nem kettő...
-Tizenkettő.
-Pontosan.-nézem Andyt és a boldogság az arcán tisztán kivehető.-El foglak titeket kényeztetni. Kezdjük is azonnal. Kívánsz valamit? Szükséged van valamire?-állt fel hirtelen indulásra készen.
-Szívem még megtudok mindent magamnak csinálni.-keltem fel én is ahogy a felsőm után nyúltam miután Andy végre befejezte a hasam csókolgatását. Ez a gyerek el lesz kényeztetve ezt már most tudom.
-Várj, segítek.-vette ki a felsőt a kezemből hogy átbújtassa a fejemen.
-Ez most komoly?-nevettem.-Andy ez még megy egyedül. Sőt még a lábujjam is elérem. Lesz bőven időd ezekre mikor már nagyobb lesz a pocakom.
-Az én gyönyörű feleségem és a születendő gyermekem anyukája.-nyomott egy csókot a homlokomra.-Istenem de meseszép vagy.
-Na jó, elég.-szóltam rá.-Nem kellene dolgoznod menni?
-Nem.-válaszolta azonnal.
-Andy.
-Mi az?
-Nem csinálhatod ezt mert...
-Dehogynem. És meg is teszem. Itthon leszek melletted mindvégig. Sőt azután is hogy a gyermekünk világra hozod. Itt leszek.
-Andy a baba még pici és...
-Ne idegeskedj rendben? Én szeretném ezt így. Kérlek Eve. Nem...nem akarok lemaradni egyetlen egy pillanatról se. Veled akarok lenni és segíteni neked. Kérlek.
-A cég...
-A cégnél semmi se fog változni ez miatt. Esküszöm. Továbbra is vezetem a céget csak itthonról.
-Úgyse győzhetek igaz?
-Nem.-nyomott egy csókot a számra.-Reggeli?
-Palacsinta.-válaszoltam.
-Máris készítem.-imádom őt. Nem mintha ez egy másodpercre is megszűnne ez az érzés de szinte hihetetlen hogy én akinek az életben soha se volt szerencséje most a legnagyobb főnyereménnyel rendelkezem. Vele. És ez a főnyeremény azóta a vacsora óta velem van.
Figyelem ahogy készíti a palacsintát. Elmosolyodok hogy az évek alatt milyen sok mindent megtanult miattam.
-Érzem a hátamon hogy nézel.
-Baj?-kérdeztem.
-Nem. Mert akkor tudom hogy én vagyok minden gondolatod.-nem válaszoltam.-Vagy a kőkemény farkam.-viccelődött mire elmosolyodtam.-Tehát igaz? Rám gondolsz?-rakta elém a kész palacsintát.
-Mindig.-válaszoltam. Figyelem ahogy a reggelihez epret vág fel és készíti ki a szekrényből a juharszirupot.
-És még mire gondolsz?-dőlt a karjára a pulton ezzel szinte egy szintbe került a tekintetünk.
-Hogy mekkora mázlim van hogy te vagy a férjem.
-A mázlista itt én vagyok. Van egy gyönyörű feleségem aki...megadja nekem azt hogy apa lehessek. Úristen! Ez így kimondva még jobb!-lelkesedett.-Apa leszek!-mosolyogtam a boldogságán.
-Féltem...hogy soha se tudom ezt megadni neked. Erre...mikor nem is számítunk rá...
-Megvárta a megfelelő időpontot.-fogta meg a kezem ahogy a pult felett áthajolva megpuszilta a homlokom.-Istenem de szeretlek.-ma kifejezetten sokszor mondta.-Hálás vagyok érted...értetek.-egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-M-mi az?-pánikolt.-M-mondtam valami rosszat? Jaj kicsim, ne haragudj. Én...ez már a terhesség miatti hangulatingadozás?-annyira édes. Szörnyen édes. Megráztam a fejem.-Akkor? Nem érzed jól magad? Hívjam az orvost? Vagy...
-Ülj már le és edd a palacsintád.-nevettem el magam a könnyeket kitörölve a szememből.
-Eve a szívinfarktust hoztad rám.
-Soha se láttalak még így pánikolni.
-Mert...mert még soha se voltam apuka. Mármint...nincs gyerekem Eve és fogalmam sincs mit kell tennem vagy mi az amit jól csinálok és rosszul.-valójában értettem az aggodalmát. Én is pont így éreztem. Mi van ha valamit rosszul csinálok majd? Mi van ha miattam megint valami történni fog? Azt nem tudnám túlélni. Nem mikor látom Andy boldogságát amit ez a csöppség okozott. Megfogtam a kezét és a szemébe néztem.
-Mindent tökéletesen csinálsz. Amúgyis...majd megtanuljuk nem igaz? Mármint...én se voltam soha anya. Fogalmam sincs mit kell csinálnom de...megtanuljuk nem igaz? Megtanuljuk hogy legyünk jó szülők.
-Bármire képes vagyok. A...páros jógától kezdve, a...babaváró oktatások...-honnan tud ilyeneket?
-Na jó elég Mr. Szexiség.-szóltam rá.-Honnan tudsz te ilyeneket?
-Utána olvastam.
-Tudod...azt hiszem nem lesz semmi baj. Mert én ha nem is vagyok magamba biztos te itt leszel és segítesz.
-Miért ne lennél magadban biztos? Te leszel a világon a legcsodásabb édesanya. Ebben biztos vagyok.
-Nincs kedved kiböngészni a hormoningadozást? Mármint...most boldog vagyok, de sírni is lenne kedvem...de közben azon gondolkozok mi lenne ha ezt a juharszirupot lenyalogatnám rólad.-hadartam mire ő láttam hogy elvesztette a fonalat.
-Mit akarsz nyalogatni sírva?-azt hiszem nincs miért aggódnom. Minden...a legnagyobb rendben lesz.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*