My World On Fire (2.évad)

8. ,,Aggódtam érted"

Hiába próbálom hívni Andy mobilját az folyton csak cseng és cseng de válasz nem érkezik rá. Meguntam. Az asszisztensnőjének a telefonját csörgetem.
-Igen, tessék?-hallom Clara hangját.
-Üdv Clara. Evelyn Quinn vagyok, Mr. Barberrel dolgozom az autista otthonon. Esetleg bent van az irodában Andy? Folyamatosan csak kicseng a telefonja de nem válaszol.
-Oh, Miss Quinn. Mr. Barber ma nem jön be dolgozni. Lebetegedett.
-Mi?
-Bejött reggel de nagyon erőtlen volt. Szerintem lázas is. Így azt mondta haza megy. Adjak át neki valami üzenetet ha jön majd dolgozni?
-Nem...nem szükséges. Köszönöm Clara.
-Igazán nincs mit Miss Quinn. Viszonthallásra.-a vonal megszakadt. A gondolataim nyomba azon pörögtek hogy Andyhez kell mennem és megnézni jól van-e. De mi van ha ott van a menyasszonya? Akkor majd valami kifogással távozom? De mi van ha egyedül van és nincs senki aki segítsen neki?
Az ajtón kopogtam és idegesen álltam az ajtó túlvégén. Egy szatyrot szorongattam a kezeimben. Az ajtó kinyílt és megpillantottam Andyt. Az arca falfehér volt, erőtlen, a szemein tisztán kiolvasható volt hogy valóban beteg.
-Szia Andy.
-Eve te mit...? Basszus mára beszéltünk meg találkozót?-agyalt.-Azt hittem Clara szólt hogy ma nem alkalmas.
-Nem beszéltünk, csak...valamit beszélni akartam veled és akkor mondta hogy beteg vagy.
-Nem vészes.-mit is gondoltam? Majd a nagy Andy Barber aki jobban szeret másokra vigyázni mint magára beismeri hogy beteg?
-Aggódtam érted ezért gyorsan összedobtam neked egy meleg levest és...hoztam egy két dolgot. Nem tudtam van e gyógyszered ezért vettem és...egy két gyümölcsöt is hoztam.
-Nem kellett volna.-vette át a szatyrot.-Jól vagyok.
-Nem éppen úgy nézel ki. Lázad is van?-érintettem a kezem a homlokához majd az arcához, majd lassan a nyakához. Meleg volt.
-Jól vagyok.
-És lázas. Vettél már be valamit?
-C-vitamint.
-Hogy mit?-kérdeztem vissza mint aki rosszul hallotta.
-Eve jól vagyok. Kedves hogy eljöttél de...-kikaptam a szatyrot a kezeből majd kikerülve őt mentem be a házba.-Te mit csinálsz?-követett a konyhába. A levest amit főztem azonnal másfél percre beraktam a mikróba mert egy keveset már biztosan hűlt. A gyógyszert kivettem a szatyorból és egy pohár vizet engedtem neki. Ijesztő mennyire emlékszem mit merre tart.
-Ezt vedd be.-adtam a kezébe a gyógyszert és a vizet.-Ha bevetted ülj le a kanapéra. Máris viszem a levest.
-Eve nem kell ápolni.
-Andy kérlek.-néztem rá idegesen. Nem azért voltam ideges mert beteg lett. Hanem mert nem akarta elfogadni a segítséget. Ő pedig látva az arcom vette be az apró gyógyszert amit a vízzel leöblített. Visszavonszolta magát a nappaliba és leült. Én szinte egy percen belül követtem a gőzölgő levessel.-Ezt pedig edd meg. Jobban leszel tőle ígérem.
-Én nem...
-Nem rajongsz a húslevesért. Emlékszem. De...-megálltam. Andy szemei engem néztek.
-Mit mondtál?-kérdezte azonnal.
-Hogy...jobban leszel tőle.
-Nem. Azután.
-Hogy ígérem?-lebuktam volna?
-Nem! Azt mondtad...emlékszem hogy nem rajongok a húslevesért. De...ezt nem tudhatod.
-Dehogynem hisz...-magyarázkodtam volna de a szavamba vágott.
-Az a Eve akinek amnéziája volt nem tudhatott róla. Mert minden héten annak ellenére hogy nem szerettem megfőzte én pedig minden rossz szó nélkül megettem. Azonban...az az Eve akit...akit elvettem tudta. Tudta nagyon jól. Mert csak akkor főzött ha beteg voltam.
-Szerintem...csak félreérted.-lettem ideges.
-Nem. Biztos hogy nem. Tisztán értettem amit mondtál.
-Andy lázas vagy. Szerintem csak rosszul értetted.-nem tudhatja meg. Ha megtudja újra felborítom az életét.
-Mi a kedvenc színem?-kérdezte. Mi ez?
-Milyen kérdés ez?-nevettem.
-A három másodperces válasz lehetőség játék. Nem gondolkozhatsz csak válaszolnod kell.
-Andy inkább edd meg a levest és pihenj.
-Mi a kedvenc színem? Tik-tak már csak 2 másodperc.-mi a franc ez?
-Kék.
-Kedvenc sütim?
-A pillecukros süti amit te készítesz.
-Kedvenc helyem?
-Mindenkinek azt hazudod hogy Párizs de közbe a Fülöp-szigetek.
-Miért hazudom ezt?
-Mert Párizs sokkal romantikusabban hangzik.
-Hány éves voltam mikor apa elhagyott?
-Tizenhárom.
-Jelem az oviban?
-Autó.-hamar reagáltam minden kérdésére. Nem tudtam mire fel ez a játék de azt akartam hogy megegye a levest és lefeküdjön.
-Első szerelmem neve?
-Mindig azt mondod én voltam de Vivien volt a plátói szerelmed.
-Mind helyes.-a szemei engem néztek.
-Most...most miért nézel rám így?
-Hogy?
-Mintha...meg akarnál csókolni.-de most komolyan miért? Miért néz így rám?-Andy biztos a láz miatt vagy ilyen. Kérlek edd meg és feküdj le.
-Csak ha velem maradsz.
-Mi?
-Itt kell maradnod velem.
-Mi? Nem! Nekem....valójában itt se kellene lennem. És ha a menyasszonyod meglát?
-Még jobb.-válaszolta. A tányért kivette a kezemből és háromszor belekanalazott.-Három az igazság.-helyezte a tányért az asztalra.
-Ennyitől nem leszel jobban.
-De ettől igen.-hajolt előre ahogy a kezei megfogták a karom és egy hirtelen mozdulattal magára rántott.
-Ez...úristen te mit csinálsz?-löktem volna el magam.
-Magam mellett tartalak nehogy elszökj.
-Andy....
-Ne mocorogj. Itt kell maradnod velem. Mellettem.
-Maradok de engedj. Átülök a kanapéra oké?-nem engedett. Figyelem a szemeit amik az arcomat nézik csillogó szemekkel. Miért néz rám így?
-Mikor...?
-Hogy?-a keze gyengéden simogatta meg az arcom.
-Mikor kaptad vissza az emlékeid?-a szemeim kikerekedtek.
-Én...nem értem miről beszélsz.-dadogtam.
-Arról hogy mindenre tudtad a választ.
-Nem...nem ez volt a feladat?
-De...de minderre csak akkor tudtál válaszolni...ha a feleségem Eve vagy.-a szemeim kikerekedtek. Csapdába csalt. Lebuktatott? De mégis hogy....?-Te vagy az...igazam van?-sírni akartam. Sírni a karjaiban. Az ajkaim megremegtek.-Szia...kicsim.

☆☆☆

Melegem volt. Szörnyen melegem. Utálok beteg lenni, utálom mikor ágyhoz vagyok kötve. Nem hiszem el hogy képes voltam a nappaliban elaludni. Lassan ülök fel ahogy megpillantom az étkező asztalnál Evet ahogy valami papírt olvas. A szemeit azonnal rám kapta.
-Oh, szia! Jobban vagy?-sétált hozzám.
-Azt...azt hiszem.-furcsa érzés költözött a mellkasomba. A kezeit a homlokomra, az arcomra majd a nyakamra helyezte.
-Lement a lázad.-mondta egy mosollyal.-És a színed is emberibb.
-Á-álmodtam volna...?-gondolkoztam hangosan.
-Mi?-nézett értetlenkedve rám Eve.
-Tudod....esetleg mi volt a jelem az oviban?-teszteltem. Ő elnevette magát.
-Mi ez? Activity?-gondolkozott.-Gomba? Rengeteg fiúnak gomba szokott lenni. Bár az okát nem értem.
-Ki volt az első szerelmem?
-Ezek meg milyen kérdések?-nevetett újra.-Öhm...lássuk csak. Paulina? Talált?
-Nem.
-Mi ez a fura játék?
-Semmi. Csak...egy pillanatig elhittem hogy létezik csoda.
-Csoda?
-Csoda és hogy visszakaptalak.-válaszoltam. Reméltem hogy nem álom volt hanem valóság. Mert akkor azonnal visszaadhatnám neki azt amit fél éve őrzök.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*