My World On Fire (2.évad)

23. ,,Kedves Andy..."

Nem hittem hogy eljön ez a nap. Itt állok a tükör előtt és egy óra múlva már házas leszek. Férje leszek egy nőnek akivel nem terveztem jövőt, nem voltak céljaim és álmaim. Most mégis őt készülök elvenni. Nyüzsög a fejem a gondolatoktól. Vajon Eve...nem gondolkozik azon hogy megakadályozzon? Tényleg ezt akarta? Hogy mi külön végezzük?
-Bejöhetek fiam?-hallottam meg anyu hangját.
-Persze.-válaszoltam. A nyakkendőmet igazítottam. Látom ahogy anyám az alkalomhoz illő ruhában áll mögöttem. Nem boldog, tudom. De itt van és támogat. A vállamat megfogva fordított magával szembe. Segített a helyére igazítani a nyakkendőm hogy tökéletes legyen.
-Izgulsz?-kérdezte.
-Hát...ilyet még nem csináltam soha se.
-Csak egyszer.-javított ki.
-Az nem ilyen volt. Az kicsi volt...bár tökéletes.-jutott eszembe az alkalom mikor Evevel kimondtuk a kertünkbe az igent. Nem volt násznép, nem volt hatalmas ünneplés utána. Csak mi voltunk. Ő és én. Mégis életem legszebb napja volt.
-Azt hittem erre az alkalomra akkor kerül sor mikor Evevel végre a világ előtt kimondjátok az igent.
-Én is.-vallottam be.-De Eve máshogy döntött.-vettem el a komódról az órám és csatoltam fel.
-Elmeséled végre mi történt Olaszországban veletek?
-Semmi olyan.-hazudtam.
-Meg kell értened Evet fiam, hogy neki se könnyebb.
-Nem könnyebb? Anyu te nem hallottad milyen könnyen mondta ki hogy viszlát Andy. Oh, majd elfelejtettem ki se mondta.-mérgelődtem.
-Andy.
-Értem. Az a baleset sok mindent összekuszált benne és az életünkkel. De...ha végre beismeri az igazat akkor miért hátrál meg?
-Mert...talán fél hogy nem tud olyan boldoggá tenni téged amennyire azt megérdemled.
-Ne kezd te is. Ugyanezt mondogatta mindvégig. Azért válasszam Ameliat mert ő boldogabbá tud tenni.
-Andy Eve...
-Szeretnék egyedül maradni.-mondtam. Nem akartam többet hallani.
-Rendben...azért gondold végig.-hallottam a zárat mögöttem kattani.
-Mit kellene végiggondoljak?-indultam a kanapé felé mikor a szemem megpillantott egy fehér borítékot az asztalon. Ezt...anya hagyta volna itt? Minden bizonnyal. Kinyitottam a borítékot amibe egy kézzel írt levél volt. Azonnal felismertem az írójának kézírását.

,,Kedves Andy...

Amióta visszatértem Olaszországból próbálom ezt a levelet megírni neked. De sajnos mindig ugyanoda jutottam ki...a kukába landolt. Nem azért mert nem tudom mit akarok...hanem mert nem tudom hogy mondjam el amit elakarok. Lehet nem épp ezt a napot kellett volna választanom a levél célbajuttatására de mikor megtudtam hogy valóban készen állsz elvenni Ameliat titkon a gyomrom összerándult. Bevallom, elgondolkoztam egyszer kétszer hogy a salátazabáló menyasszonyodat lefizetem egy életre szóló salátakuponnal de egyik áruház se tudná meglehet a kívánságom teljesíteni. Eszembe jutott hogy majd mint a filmekben, a szertartás közepén felállok és szerelmet vallok neked...de ez nem én lennék. Minden bizonnyal ezt te is tudod. Megjelenhettem volna az öltöződben is...de azt hiszem elég ideges vagy most is, nem akartam rosszabbítani a helyzeten.
Az az igazság hogy azóta menekülök egy titkomtól amióta visszatértem. Nem csak azért tértem vissza akkor hogy elmondjam visszanyertem az emlékeim hanem hogy elmondjam...min mentem át Svájcban. Hogy miért lettem egyik pillanatról a másikra az a nő aki képtelen elmondani az érzéseit. Mert Svájcban...egyetlen nap alatt lettem a világon az a nő...akinek minden boldogságát szertefoszlották.
Svájcban egy nagyon profi orvosi csapat vizsgált és foglalkozott velem. Talán ennyi előnye volt Alexnek az életembe való visszacseppenésének. Rengeteg vizsgálat, és annál több agyi gyakorlat töltötte ki a mindennapjaim. Még ha szeretném se tudnám elmondani min mentem át. De minden küzdelmem értünk csináltam. Lassan lassan emlékfoszlányok jutottak eszembe és azt hittem már nem lehet rosszabb és hamarosan visszatérhetek hozzád. De rosszul lettem. Sokáig azt gondoltuk a hányinger, a hangulatingadozásaim mind a gyógyszerek mellékhatásai de tévedtünk. Egyik este erős fájdalmat éreztem. Kiderült...elvetéltem. Igen, most te ugyanolyan meglepett lehetsz mint én. Mert én is az voltam. Várandós voltam. Egy apró életet hordoztam a szívem alatt úgy hogy nem is tudtam róla. Összetörtem. Az orvosok vizsgálatai alapján azok közé az emberek közé tartozom akiknek a próbálkozásaik ellenére...talán soha se fog sikerülni a baba. Vagy ha sikerül is...nagy eséllyel elvetélek. Próbálkozhatnék lobbik programmal de úgy éreztem erre még nem állnék készen.
Mielőtt felmerül benned a kérdés miért nem mondtam el. Hidd el elakartam. Annyiszor elakartam mondani, csakis azért hogy tudd...ezért se maradhatsz mellettem. Mert tudom hogy te vágysz erre az életedben. És senki se tudja nálam azt jobban mennyire megérdemled azt hogy te apa legyél. Hogy amiről mindig is beszéltünk...egy tucat pici csöppség apukája legyél akik mindig csodálva fognak felnézni rád.
És én ezt akármennyire is szeretném megadni neked...nem tudom. Ezt a lehetőséget nem vehetem el tőled.
Most biztos azon gondolkozol hogy akkor miért adtam újra reményt neked. Valójában nem csak neked, hanem magamnak is adtam. Mert csak te éltettél. És még egy utolsó pillanatra a tiéd akartam lenni mielőtt egy életre elveszítelek. Újra és újra annyira boldog akartam lenni mint mikor mi még együtt voltunk. És tudom hogy nincs mentség arra mennyire undorítóan viselkedtem de mégis...ha őszinte akarok lenni veled újra lehet megtenném. Mert az a pár nap veled maga volt a paradicsom. Újra szeretve voltam, újra szerethettem, újra volt értelme az életemnek, újra reménykedtem. Sajnálom amiért összetörtem a szíved. Nem érdemelted meg. Te mindig csakis a jót érdemelted volna meg, hisz soha senkinek sem ártottál. Mindig segítettél ahol tudtál....és mindig küzdöttél.
A levelem írva rájövök hogy minden bizonnyal lassan az oltárnál kellene állnod és nem a levelem olvasnod. Most tudom hogy ezer meg ezer érzelem van benned és nem tudod mit kezdj vele. De hallgass kérlek rám és...menj le az oltárhoz. Menj le és várd ott Ameliat. Mert ha most őszinte akarok lenni veled...ő tökéletes számodra. Csinos, okos, intelligens és biztosan együtt csodaszép életetek lesz. És én semmi rosszat nem kívánok nektek. Én pedig hidd el...örökre a szívembe zártalak téged. De itt az ideje hogy mindketten az álmaink kövessük. A te álmod pedig Ő valóra fogja tudni váltani.
Szeretlek. Őrülten szeretlek. Talán...soha se fogom tudni őszintén elmondani neked mekkora boldogságot jelentettél nekem mikor az életembe léptél azon a napon az étterembe. A legszebb pillanatokat veled éltem át. A legtökéletesebb férfival akit a világra teremtettek. A szívembe örökre élni fog Anve. Minden pillanatért hálás vagyok Andy. Kérlek légy boldog...

Szeretlek, Eve."

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*