-Mit művelsz?-kérdeztem a könyvemet olvasva ahogy egy pillanatra se tereltem el az olvasmányról. -Semmit. -Akkor miért próbálod elvonni a figyelmem?-olvastam tovább. Majd megéreztem a kezeit a lábamat ölelve. Kinézve a könyv mögül a tekintetünk találkozott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Mi az?-kérdeztem egy mosollyal. -Chris Evans vagy én? Melyikünk helyesebb?-elnevettem magam hisz az este után nem akartam elhinni hogy még mindig itt tartunk. De húzni akartam az agyát. -Hát tudod Chris.... -Eve. -Mi van?!-kérdeztem nevetve.-Te kérdezted. -Erre hezitálás nélkül azt kellett volna mondanod hogy én. -Te a férjem vagy. Ő egy sztár. -Te hihetetlen vagy.-kezdte játékos csókokkal körbefedni a testem amitől én hangos nevetésben törtem ki. Végre felemelkedett az arcomhoz és a szemeink találkozott.-Mond hogy én vagyok az egyetlen számodra. Nyugtass meg ha ez a ficsúr alak megjelenne előtted esélye se lenne. -Hogy itt lenne Chris Evans?-kérdeztem. Talán túl lelkesen is. -Feladom. Ez az alak... -Nem jobb nálad.-simogattam meg az arcát Andynek.-Senki se jobb nálad. Te vagy az egyetlen számomra.-csókoltuk végre meg egymást. Az ajkaink lassú, szenvedélyes táncba kezdtek. -Miért tűnnek minden alkalommal édesebbnél édesebbnek az ajkaid?-kérdezte ahogy épp elváltunk. -Talán túlságosan kevésszer tudod őket magadénak azért érzed úgy hogy ma édesebb mint tegnap de valójában változatlan. -Tehát azt mondod keveset használom az ajkaid? -Nagyon keveset.-súrolta folyamatosan az ajkam. -Rakd le azt a könyvet....édes.-tudtam mi következik. És izgatottan vártam. A gyengédségnek helye sem volt többé, vadul esett az ajkaimnak ahogy levegőt is alig kaptam. De nem bántam volna ha a csókjai okozzák a halálom. A legédesebb halál lenne számomra.-Annyira tökéletes vagy.-mondta ahogy a nyakam vonalát csókolta. Az arcomra széles mosoly ült.-Mrs. Tökéletes. -Hallani ezt Mr. Tökéletes szájából igazán megtiszteltető.-a szemei folyamatosan engem néztek. Szerettem mikor így nézett rám.-Boldog vagy velem...Mr. Tökéletes?-kérdeztem váratlanul. Nem tudom miért, de megkérdeztem. -Amíg te mellettem vagy, a boldogságom senki se veheti el. -Imádom hogy egy ilyen tökéletes férfi felesége vagyok.-újra az ajkaimmal játszott mikor a telefonja zavart meg minket. Vagyis csak engem mert Andy továbbra is az ajkaimmal harcolt.-Hmm...Andy...telefonod van.-jegyeztem meg de ő mintha meg se hallotta volna.-Szívem.-nevettem most már.-Szünet. Telefonod van. -Nem érdekel.-csókolta a nyakamat. -Folytatjuk utána, vedd fel.-kértem de ő egy ,,most ez komoly?" tekintettel nézett rám. Édes volt, akár egy gyerek akitől elvették a kedvenc játékát. Láttam ahogy majd felrobban attól hogy megzavartak minket.-Ne csináld, vedd fel.-szóltam rá. -Szólj rám hogy kapcsoljam majd ki utána.-mászott le rólam. A telefon után nyúlt és a füléhez emelte.-Tessék.-hallom ahogy beleszól a telefonba. Innen nézve is egy remekmű ez a férfi.-Tartsák távol az épülettől. Azonnal megyek.-kelt fel az ágyról és azonnal készülődni kezdett a telefonnal a fülén. Felültem és aggodalommal néztem őt. A telefont a komódra dobva öltözött azonnal a munkahelyi ruházatába. -Minden rendben?-kérdeztem. -Persze. Csak...a cégnél van egy kis gigszer.-mondta ahogy megkötötte a nyakkendőjét.-Ne haragudj édes. Ígérem amint hazaérek folytatjuk rendben?-lépett hozzám hogy megcsókoljon.-Pedig mennyire akarlak most.-suttogta az ajkaimnak mire elmosolyodtam. -Ez most fontosabbnak hangzik.-utaltam a telefonra. -Semmi se fontosabb nálad.-nyomott egy puszit még a homlokomra.-Ígérem hogy sietek hozzád vissza rendben? És engesztelésképp hozok valami desszertet is rendben?-bólintottam. Aggódtam érte mert ez valami más. Máskor is adódtak ilyen helyzetek de nyugodt maradt. Most ideges. Figyelem ahogy kirohan az ajtón és én egyedül maradok a gondolataimmal. Visszaülhetnék a könyvemet olvasni de a férjem remek módon szabotálta azt hogy visszazökkenjek a kis világba amibe előtte belecsöppentem.
☆☆☆
A gázpedált szinte őrült módra nyomtam. Hamar a céghez akartam érni és lerendezni az ügyet hogy Evehez haza tudjak menni. Vele akartam ma lenni és ezt siketesen megakadályozták. A cég előtt leparkolva megpillantottam a probléma forrását. Idegesen szálltam ki és indultam meg az irányába. -Engedjenek be! Andyvel kell beszélnem!-akart kiszabadulni a biztonságiak kezei közül. -Mondtam hogy ne gyere a cég közelébe.-szóltam felé mire ő megállt. Rámnézett és várta hogy végre beszélhessünk. De én nem akartam. Miért is akarnék? -Andy engedd meg hogy beszéljek veled. -Sajnos eléggé be vagyok ütemezve és ha őszinte akarok lenni kedvem sincs. -Andy... -Minek jöttél vissza? -Andy...fiam... -Ne nevezz így.-figyelmeztettem idegesen.-Az én apám Daniel. -Én vagyok a vérszerinti apád. -Lehet. De számomra ez egy jelentéktelen dolog. Ő az apám. Mert ő vigyázott a családunkra mikor az életünk része lett. Ő szeretett minket, segített és támogatott. Te? Te csak bántottál minket. Anyát évekig és adj hálát amiért nem dugott akkor téged börtönbe. -Fiam én megváltoztam!-erősködött még mindig. -Nem érdekel. Ne gyere többé a cégem közelébe. A család meg eszedbe se jusson.-indultam vissza a kocsim felé. -Az a nő...a feleséged volt?-megálltam. Éreztem ahogy az ereimbe túlárad a vér és elönt a forróság. -Mit kérdeztél?-fordultam felé idegesen. -Az a nő...aznap...a feleséged volt?-egy hirtelen mozdulattal kaptam el a felsőjénél fogva. Erősen szorítottam. -Eszedbe se jusson a közelébe menni...megértetted?! Ha megtudom hogy azon agyalsz hogy férkőzz a közelébe én magam öllek meg és rohadtul nem félek a következményektől. -Pedig lehet jól eltudnék vele beszélgetni.-erre a megjegyzésre behúztam neki. Kicsit erősebben mint kellett volna mert a kezemen nyoma maradt. -A francba...-motyogtam.-Takarodj el a cégtől és a családomtól.-figyelmeztettem mielőtt elhagytam volna a cég környékét. Hazaérve éppen szembefutottam Evevel. -Hát szép. Itthagysz felcsigázva és még desszertet se hoztál?-kérdezte mire eszembe jutott mit ígértem neki. -Francba, elfelejtettem. Mindjárt visszamegyek. -Nem kell, csak szórakoztam.-a kezem után nyúlt mire az arcom összerezzent.-Mi...mi a baj?-rémült meg hirtelen majd a kezemre nézett. Hatalmas piros duzzanat volt a kézfejemen.-Ez....ez meg mi?-fogta most már óvatosan a kezei közt a kezemet. -Beütöttem véletlen. Ne aggódj.-húztam volna el de ő visszahúzta magához. -Ugye nem verekedtél? Mert ez... -Ugyan kicsim. Úgy ismersz?-nyomtam egy puszit az arcára.-Ne aggódj. Bekenem és holnapra kutya baja se lesz. -Andy... -Tényleg. Ne aggódj. Rendben gyönyörűm?-simogattam meg az arcát. Ő bólintott bár biztos voltam benne hogy az aggodalma nem szűnt meg. A fürdőbe mentem egyenest hogy a kenőcsöt megkeressem ami a sebkezelésre tökéletes. Természetesen miért is találnám meg? Egy kéz nyúlt mellettem a fiókba. -Ez az. Add a kezed, bekenem.-csavarta le a kupakot róla. -Megcsinálom magamnak édes. -Add oda.-mondta határozottan mire felényújtottam a kezem. Gyengéden helyezte rá a krémet és kente be a területet.-Tudod hogy bízok benned. De...ha baj lenne elmondanád?-emelte rám a tekintetét. -De nincs baj.-jegyeztem meg. Bólintott majd a kenőcsre ráhelyezte a kupakot. -Pihentesd rendben?-simogatta meg az arcom egy mosollyal az arcán. -Tartozom még neked valamivel reggelről.-elnevette magát. -Nem hiszem hogy a kezednek kellemes érzés lenne engem tartania. -Pedig muszáj lesz neki. Belőled nem engedek. Akarlak.-húztam magamhoz hogy az ajkait újra magaménak tudjam. Ez a nő a nyugalmam, a boldogságom, és minden szeretetem forrása.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
