My World On Fire (2.évad)

52. ,,Jó szülők leszünk"

-Eve?-kérdezte apa ahogy visszasétáltam a lányok szobájába.
-Elaludt.
-Akkor nem tudja megnézni a csoda munkát.-mosolyodott el apa. Valójában észre se vettük mennyire elszaladt az idő. Annyira be akartuk fejezni ezt a szobát, amit bármikor életünk csodái fognak bearanyozni.
-Holnap reggel mindenképp megmutatom neki. És megírom hogy reagált.-nyújtottam át egy üveg sört apának.
-Tudod hogy nem iszom.
-Alkoholmentes.-jegyeztem meg ahogy magamnak is kibontottam egyet majd leültem a földre apa mellé. Elfáradtunk mindketten.
-El se hiszem...hogy lassan nagypapa leszek.-mondta ahogy a szobát nézte.
-Számomra is hihetetlen még a mai napig hogy Evevel eljutottunk idáig. Az élet túl sokszor tett minket próbára.
-Mégis egymás mellett maradtatok.-jegyezte meg.-Ez számít nem igaz?
-Nem is tudtam volna más mellett leélni az életem.-vallottam be.-Az első pillanattól ahogy megpillantottam őt tudtam hogy őt akarom. Eszméletlen gyönyörű volt.-kortyoltam a sörbe.
-Most se panaszkodhatsz. Nagyon szép lány Eve fiam. Valóban hozzádvaló.
-Azt hiszem nem is vágyhatnék többre az élettől csakis hogy a lányaim egészségesek legyenek, és boldog életük legyen. És...hogy Evevel együtt öregedhessek meg. Vele akarok lenni amíg csak élek.
-Csodás apa leszel fiam.
-Az akarok lenni.-mondtam.-Szeretnék jó apa lenni. Pont ahogy jó férje a feleségemnek. Bár...sokszor biztosan felhúzom őt a hülyeségeimmel de...
-A házasság ezért gyönyörű fiam. Az ember talál maga mellé egy párt aki minden hülyeségét, rossz tulajdonságát, nyavajáját elfogadja és azzal együtt szereti.
-Tudod...Evevel...egyszer majdnem szülők lettünk. Bár sajnos én erről utólag kaptam tudomást. Akkor azt gondoltam nem érdemlem meg őt. De...végig az kattogott az agyamba hogy de én tudom hogy képes lennék boldoggá tenni őt. Mert boldoggá akarom őt tenni. Ezért harcoltam mindig...hogy ő egyszer a feleségem legyen.
-Eve...elvetélt?-kérdezte fájón.
-Nem tudta hogy várandós. Csak...akkor tudta meg mikor már késő volt.
-Az Isten akkor rosszul döntött és most úgy látszik próbálja helyrehozni a hibáját. Megajándékoz két kislánnyal.
-Remélem nem az utolsó pillanatban derül ki hogy fiúk lesznek mert a szobával bajba leszek.-nevettem el magam.
-Felesleges izgulnod. Ha lányok, ha fiúk lesznek...ti remek szülők lesztek. Ebben biztos vagyok.
-Apa...
-Mond.
-Ne tűnj el az életünkből újra. Ha bajba vagy...kérj segítséget. Nem fogok hezitálni hogy a kezem nyújtsam feléd. Elvégre a fiad vagyok. De...szükségem lesz rád. Meg kell...tanulnom jó apának lenni.
-A jó apa figura inkább Daniel érdeme nem?
-Tisztán emlékszem a gyerekkoromra apa. Mindenre. A délutáni játékokra, az esti mesékre, a rengeteg nevetésre. Nem csak a rosszra. És...nem voltál soha se rossz apa. Csak...féltél segítséget kérni.-apa elérzékenyült.-De most itt vagyunk és segítünk ha mégis úgy éreznéd közel a szakadék. Rendben?-bólintott ahogy megveregette a kezem. Jól esett ezeket kimondani. Mert...szeretem apát. Mindig is szerettem. És hogy erre emlékezzek csak Eve kellett.
Miután apát hazavittem, lezuhanyoztam és az ágyba bújtam. Eve egy pillanat alatt megérezte hogy mellé feküdtem mert már bújt is hozzám.
-Sikerült?-kérdezte álmos hangon.
-Te fent vagy még?-kérdeztem ahogy rápillantottam.
-Nem tudok aludni ha nem vagy mellettem.
-Hazavittem apát.-mondtam.
-Ne haragudj, meg kellett volna néznem a szobát amíg itt volt.
-Majd megnézed reggel. Pihenj.
-Oh!-nyitódott ki a szeme hirtelen.
-Mi...mi a baj?-ültem fel azonnal.-Eve?
-Add a kezed.-nyúlt hirtelen a kezem után. A hasára helyezve vártunk. Csak nem? De. Megéreztem az első rúgást.-Érezted? Érezted igaz?-kérdezte lelkesen.
-Ez...
-Istenem, érezted?-tette vissza a kezeink a hasára.-Gyerünk, lányok. Na mégegyszer.-vártunk türelmesen mikor újra megéreztük a rúgást.
-Úristen Eve! Ez csodálatos.-hajoltam le az ajkaiért.
-Add a kezed.-rakta vissza a hasára.-És most beszélj hozzájuk.
-Beszéljek?
-Beszélj a lányaidhoz. Kíváncsi vagyok mit gondolnak rólad.
-Anya...és apa szörnyen vár már titeket.-mondtam a hasához közelebb hajolva mire megéreztem egy újabb rúgást.-Rúgott!
-Tetszik nekik a hangod.-mondta elérzékenyülve.
-Ahogy a tiédet is imádják.-Eve szemei könnyekbe ültek.-Ők...és én is őrülten szeretünk.
-Nem akarom elhinni hogy nemsokára itt lesznek velünk.
-Pedig ez az igazság. Itt lesznek és onnantól nagy család leszünk.
-Gondolkoztál...már neveken?-kérdezte.
-Igen. És te?
-Még szép.-nevetett a boldogságtól.
-Mond mikre gondoltál.-figyeltem őt. Hogy fáradt voltam e? Most már nem. Csak ők számítottak abban a pillanatban.
-Lara? Vagy Delaney? Oh vagy Boda?
-Vagy mit szólsz az Adelinehoz? Adeline Barber.
-Melina?
-Elizabeth?
-Reeverie?-mondtuk sorra az ötleteink. És imádtam mindet.
-Hány kislányt kell még összehoznunk? Akarom az összes nevet.-elnevette magát.
-Azt hiszem ez kőkemény döntés lesz.
-Aasha és Bella Barber?-vetettem fel az újabb ötletet.
-Ne csináld! Így is képtelenek leszünk dönteni.
-Nem tehetek róla. Annyi név jut hirtelen az eszembe és...mi lenne ha ezek után hatos ikrekre gyúrnánk rá?
-Hogy h-hatos ikrek? Ugye most szórakozol?
-Poppy és Ivy Barber?-vetettem fel az újabb ötletet.
-Andy!
-London és Paris Barber?
-Ez már legalább tízes ikrek de az én vaginám ezt nem fogja bírni.-nevetett.
-Majd kisorsoljuk.-simogattam meg az arcát ahogy megcsókoltam.
-Olyan...más vagy.-mondta ahogy engem nézett.
-Más? Miért? Nem változtattam semmit magamon.
-Nem úgy.-mondta.-Olyan...mintha boldogabb lennél.
-Mert az vagyok. Boldog vagyok és ez csak erősödik mindennap. Apuval végre újra kibékültünk, a családunk boldog, mi boldogok vagyunk. Nem kívánhatnék többet.
-Szeretem mikor boldog vagy.
-És te az vagy? Leszámítva az állandó pisilésingereid?-elmosolyodott.
-Nagyon boldog vagyok. És...kétségkívül nagy szerepet játszol ebben te is.
-Én?
-A férjem vagy. Összehoztál két kislányt. Mindenünk megvan a boldogsághoz.
-Csak a nevekkel vagyunk bajba.
-Tudod...kétlem hogy létezik nálad jobb apa. Még...meg se születtek de te már most mindent megteszel értük. Megcsináltad álmaik szobáját ami az övék lesz. Már most teljes szívedből szereted őket és vigyázol rájuk. Azt hiszem...mázlisták lesznek ha találkoznak végre veled. És...azt is tudom hogy hatalmas szerelem lesz a ti kapcsolatotok. Aput biztosan kenyérre tudják kenni majd.
-Pont mint te. Jó szülők leszünk Eve. Ebben biztos vagyok.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*