Logan 1: Karácsonyi kaland (átdolgozott kiadás)

12. fejezet

Sylvivel az előadásról sétáltunk kifelé, tele volt a fejem a fuvarszervezéssel, viszont eszembe jutott, amit még tegnap este beszéltünk Logannel, így kiváncsian fordultam barátnőmhöz, miközben megálltunk a kávéautomatánál a folyosón.

- Sylvi, figyelj már! Én tényleg flörtölök minden pasival? - kérdésemre barátnőm mosolyogva pillantott rám, közben bedobta az automatába a szükséges mennyiséget a kávéjához. A gép felzúgott mellettünk, elég hangos volt, de nem tudta elnyomni a folyosó zsivaját.

- Csak azokkal, akik szimpatikusak neked, de ez most hogy jutott eszedbe? - Sylvi válaszára csak nagyot sóhajtottam.

- Miért nem szóltál?!

- Azt hittem, szándékos, gondoltam, majd úgy is abbahagyod - nézett rám meglepve Sylvi, közben én is kértem magamnak abból a szörnyű kávéból, de legalább volt valami a kezemben, ami melegített, hűvös volt a folyosón. - Logan csak nem szóvá tette?

- Inkább rávilágított.

- Nem csinált balhét, ugye? - Éreztem Sylvi kérdésében azt a visszafogott aggodalmat, amit akkor is használt velem szemben, mikor telefonon beszélgettünk.

- Dehogy! Csak nevetett az egészen.

- Akkor elég könnyen fogadta - tette hozzá meglepve barátnőm, amire csak vállat vontam.

- Nem szívbajos.

- Szerintem inkább csak tudja, hogy levett a lábadról, így nincs miért aggódnia. - Erre már tényleg olyan pillantással néztem rá, hogy Sylvi felkacagott. Logan épp ezt a pillanatot választotta, hogy felbukkanjon. Nagyon mérgesnek tűnt, láttam a tekintetében, hogy baromira uralkodott magán, mikor megállt mellettünk.

- Baj van?

- Már nincs - felelt visszafogott indulattal a hangjában. Őszintén, abban a pillanatban megijesztett, mert nem tudtam, mi húzta fel ennyire. Még Sylvi is összeszűkült szemekkel nézett Loganre. Finoman a férfi karjára simítottam kezemmel, éreztem megfeszülni az izmait a tenyerem alatt. Oké, most már tényleg aggódtam.

- Adam? - kérdésemre Logan meglepetten felkapta a fejét, így néztünk egymásra egy pillanat elejéig, végül nagyot sóhajtott és nemet intett a fejével. Kidobtam a kezemből az üres műanyag poharat a kukába és megöleltem Logant. Kezdetben úgy tűnt, nem értette, mi ütött belém, de aztán viszonozta az ölelést, fejét a nyakamhoz fúrta. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy fel tudjam érni, viszont azt akartam, hogy megnyugodjon, arról nem beszélve, hogy örültem, hogy most nem Adam került megint a képbe. Pár percig így álltunk, mikor elengedett.

- Nagy kérés, ha ma kihagyod a sulit? - pillantott rám komoly tekintettel. Csak nemet intettem a fejemmel, végül elfordultam tőle. Sylvi csendben figyelt minket, mikor hozzá fordultam, mosolyogva lépett oda hozzám és megölelt.

- Menjetek, majd elküldöm, mi volt az órákon - hálásan bújtam barátnőmhöz, halkan megköszöntem a segítségét, puszit nyomtam az arcára, aztán elengedtem és kézen fogtam Logant.

Visszaindultunk az autóhoz egymás kezét fogva, már a parkolóban jártunk, mikor észrevettem Andrew-t. Nagyon szarul festett, mint akivel rendesen elbántak, azonnal megálltam és Loganre kaptam a pillantásomat. Láttam a férfi elsötétülő tekintetén, hogy megint kezdte felhúzni magát, mikor megszorítottam a kezét.

- Menjünk! - szóltam rá. Logan rám nézett, aztán kivette a zsebéből a kocsikulcsot és beültünk az autóba. Nem kerülte el a figyelmemet Andrew ijedt pillantása, ahogy felmordult a Yukon tőle alig pár méterre, aztán már nem is akartam vele foglalkozni. Gyanítottam, hogy Logan és Andrew megint összeakadt és az exem húzta a rövidebbet. Meg kellett volna hogy ijesszen az a tény, hogy Andrew-t így helyben hagyta Logan, de azok után, amit az exem művelt, igazából nem érdekelt, mi van vele. Ahogy régen édesanyám mondta, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Úgy tűnt, most Andrew eltört, túlságosan feszegette azt a bizonyosat.