Piton lánya

5. fejezet: idegesítő vagy törődő ?

Lényegében " berúgtam " a hálószobánk ajtaját, a frászt hozva a barátnőmre.
- mi a ...
Kérdezte értetlenül Lia miközben én ráncigáltam le magamról a kviddics-es pulcsim.
- okééé, ennyire rossz volt ? Miről beszéltetek ?
Oda fordultam ingerülten felé, és bele kezdtem:
- kiderült hogy az apám egy legillimentor, és az engedélyem nélkül bele nézett a fejembe.

- úgy érted hogy az emlékeidbe ?

- Mi, nem, a gondolataimban nézett bele. Várj, hogy érted hogy az emlékeimbe ?
Kérdeztem már nem ingerülten,
Nem tudtam sok mindent a legilimenciáról, a legilimenciát is még tavaly egy végzős diáktól tudom, mondott róla pár szót de egyáltalán nem sokat.

- A legillimentor nem csak az érzelmeidben és a gondolataidban tud olvasni hanem, megtudja nézni az emlékeidet, hogy hazudsz- e vagy nem, és a szándékodat és ki tudja olvasni, ha a legillimentor még kezdő akkor a szemkontaktus sokat segít neki hogy a legilimenciát tudja alkalmazni, de a képzett legillimentorok-nak és sokat segít a szemkontaktus.
Fejezte be Lia a gyors monológját.

- szerintem az apám nem kezdő, és észre venné ha nem néznék a szemébe.
Sóhajtottam.
- hát ez szívás
Mondta Lia egy fél mosolyra húzva száját, rá néztem és a végén egy apró nevetéssel zártuk a beszélgetést.

........

- na készen állsz az edzésre ?

- egy kviddics edzésre mindig.
Mosolyogtam Liára aki egy másik mosollyal viszonozta.

Mikor kiértünk a pályára bele szipantottam a friss levegőbe, felültem a seprűmre és felszáltam a magasba.
Boldog voltam hogy megint repülhetnek 3 hónap után, azonnal nyomtam egy pördülést a levegőben.

- boldog vagy, mi ?
Kérdezte Lia, oda repülve hozzám.
Lia is a csapatban volt, ő terelő volt.
A válogatáson nem volt senki más aki jelentkezett volna terelőnek, szóval azonnal megválasztották a tavalyi eredményei alapján.

- nagyon, nagyon boldog vagyok.
Válaszoltam miközben a tájat figyeltem.

A kezemben már ott volt a Cikesz, készültem elengedni hogy edzhessek vele, amikor Lia oda suhant hozzám, megint.
- te mit csinálsz itt ?
Kérdeztem, még pont nem elengedve a kis labdát.
- figyu Emma, az nem a te apád ?
Kérdezte, az ujjával mutatva a lelátóra.
Valóban ült ott egy talpig feketében öltözött férfi rövid fekete hajjal.
Messze voltunk így nem nagyon láttam az arcát, de ahogy mégjobban hunyorogtam, észre vettem azt az undorító fekete ruháját, ( ami nekem egyáltalán nem jött be ).

- ezt nem hiszem el.
Mondtam dühösen, miközben a seprümmel repülni kezdtem.
- Emma várj.
Kiáltott utánam Lia.
Én csak repültem, barátnőmet figyelembe se véve, eszembe jutott minden emlék amikor piton rám se bagózott, és csak a haragomra tudtam koncentrálni, amikor Lia telibe elém jött mivel nem figyeltem rá.
Azonnal le fékeztem, és kérdőn néztem rá.

- Nyugi oké, most nem zúdíthatod apádra az összes haragot amit érzel, csak menjünk oda és higgadtan tudjuk meg hogy miért van itt.
Mondta nyugtató hangon, és tényleg be vált, megnyugodtam, bólintottam egyett és elkezdtünk együtt repülni az apám felé.

- mit keresel itt ?
Kérdeztem még mindig a seprűn a levegőben, így egy magasságban voltunk az apámmal és ez mégis több önbizalmat adott ( mintha nem lett volna elég ).

- jöttem hogy vigyázzak rád.
Mondta kis büszkeséggel a hangjában.
- Te ?! Vigyázni ?! Rám ?!
Hangsúlyoztam el minden szót közben alig álva meg hogy ne nevessem el magam.
- ó hogy te nem viccel, mégis kitől kéne megvédened ?!
Kérdeztem még mindig egy kis gúnnyal.

- Sirius Black-től.
Mondta szemrebbenés nélkül, nem számítottam erre a válaszra, őszintén mikor azt mondta hogy vigyázzak magamra akkor azt hittem hogy nem is lesz már róla szó, de most hogy ki jött az edzésemre, úgy érzem lesz róla szó.

- Pont ő bejönne a Roxfort-ba és bántana Pont Engem ?
Kérdeztem mintha számon kérném.
Erre nem válaszoltam semmit csak a zöld szemeimet nézte.

Hirtelen eszembe jutott amit Lia monodtt, hogy a legillimentoroknak sokkal könnyebb legilimenálni hogyha van szemkontaktus, így azonnal elkaptam a fejem azzal együtt a tekintetem is, valószínű hogy feltűnt neki hogy direkt fordítom el a tekintetem, de engem nem érdekelt csak azt szerettem volna ha elmegy és folytathatom az edzést.

- nem kell a védelmed, megtudom védeni magam, csak azt szeretném hogy menj végre el, és hagyj végre edzeni.
Főrmedtem rá, már semmi tisztelettel.
A fejemet a mondat feléig elfordítottam, de a másik felén már a szikrázó szemeim őt nézték.

Pár másodperc néma csend követte a mondatom, amit Lia tört meg azzal hogy belém könyökölt.
Fejem elfordítottam és rá néztem kérdő tekintettel, amit ő csak egy fej jelzéssel zárt.
Tudtam jól hogy Lia azt akarta mondani hogy legyek tiszteletteljes, de nekem nagyon nem volt kedvem az lenni, főleg az után hogy piton belenézett a fejembe.

Forgattam a szemeim és sóhajtottam.
- kérlek szépen apa, eltudnád Húzni végre a csíkot mert ha nem látod akkor éppen edzés van és megkéne nyerni a kviddics meccset ami csupán 2 hónap múlva lesz.
Mondtam, és még egy gúnyos mosolyt doptam a végére.
Tudtam hogy ezért kapok, és nem is tévedtem, Lia most kétszer akkorát könyökölt belém mint legutóbb, most nem kellett rá néznem, tudtam mit kell csinálnom, sóhajtottam egy nagyot és bele kezdtem :
- kérem eltudna menni az edzésről, tanár úr.
Erőltetett volt, de legalább ki mondtam.

- mivel ilyen szépen kértél, ezért elmegyek.
Mondta szelíden.
Eléggé meglepődtem, ő Piton ilyet csinálna ?. Kérdeztem magamtól.
Fogta magát felállt és elhagyta a székeket.

Nekem meg mindig kissé nyitva maradt a szám.
- na erre nem számítottam
Mondta döbbenten Lia
- hát... Én se